Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-03 / 1. szám
11 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 12 Máté volt, a ki . . . „gondot is viselt az ő tíz ujja alatt. .. s ebbeli szorgalmatosságában tisztességes vénséget ért.“1) Uj emberek uj viszonyokat teremtenek. így az 1585- ben püspökké választott Beythe István is XXVII czikkből álló canont terjesztett elő az 1587. évi márcz. 12-én tartott csepregi zsinaton, melyeket az atyák elfogadtak és megerősítettek. Ezekben is van szó az esperesekről. „Lelkészi állomásán kívül senki se futkározzék, sem pedig a más vetésébe sarlóját ne vágja, nehogy a fel sem vett atyafiak az övéiktől is megvTettesseuek. Aki másként cselekszik, esperesétől három forintra büntettessék, mely pénz a zsinat idején való közélelmezésre fordittassék“. (II. can.) „Az egyház lelkipásztora legyen feje saját házának, családját isteni félelemmel kormányozza, hogy szomszédainak s az idegeneknek jó például legyen, — aki másképen teszen az az esperesétől megbüntettessék.“ (III. can.) „Esperese tudta nélkül lelkészi állomásáról senki más helyre ne költözzék, sem más hivatalt ne vádaljon.“ (XI. c.) „A püspök mind»yájok életéről szorgalmasan tudakozódjék és espereseivel együtt őrködjék, hogy senki czégéres bűnökbe ne essék.“ (XIX. c.) „Senki se merészeljen az egyházakban az esperesek engedélye nélkül prédikálni és senki se merjen sakramentomokat szolgáltatni, nyilvános felavatás nélkül.“ (XX. c.) Idézzük még a XVIII. canont, mely rendeli, hogy „egy év leforgása alatt legalább kétszer kell zsinatot tartani és azokra mindenki tartozik megjelenni.“ Ezen idézetekből bizonyos, hogy a dunántúli kerület már ekkor fel volt osztva esperességekre. Lampe-Ember és Bőd Péter, egyháztörténeti müveikben egyezően öt esperességet említenek. Első volt a sopron és vasvármegyei esperesség 57 egyházzal, második a zalavármegyei 28 egyházzal, harmadik a somogyi 25 egyházzal, negyedik a veszprémi 39 egyházzal és ötödik a győri 45 ’egyházzal, vagyis szerintük az egész dunántúli kerületben hajdan 194 egyház volt, de ezekből Sopron, Vas, Zala, Győr vármegyékben alig maradt meg egynéhány. Ezt a számot túlhaladták akkor is egyházaink, s igyekezem sorozatukat lehetőleg teljesé tenni. lm, számláljuk elő őket: I. A sopron és vasvármegyei esperességhez tartoztak: 1. Német-Újvár Szentgyörgyvölgye Tótfalu Velemér Nemeskér Szentlászló Felső-Bükk Kőszeg 5. Alsó-Bükk 20- Csepreg Vadasfalva Horpács Felső-Őr Geresd Nagy-Czenk Szent-Hikiós Soós Nagy- Görbő 10. Lenthí 25. Kis-Görbő Szentpéter Köveskut Rákos Csákány Kápolna Körmend Hodos Borollyó 15. Kercza 30. Farád *) *) Summája azoknak az articulusoknak. etc. elöljáró beszéd. Pereszteg 45. újvár Harka Szentgrót Dávid-Czenk Opár Kis-Ladon Perenge 35. Nagy Ladon Puszta-Szent-Mihály Felső-Szapor 50. Kukén Alsó-Szapor Merény Visk Kiczladen Dosztifalu Bolfau 40. Egerszeg Kám Osgyán 55. Sámfáivá Szentlőrincz Vép Szombathely Sáudorf Gyarmath Esperesei voltak: 1. Beythe Imre németujvárí lelkész, 2. Szilágyi István borollyói majd körmendi lelkész, Szilágyi Benjamin István édes apja, 3. Mosoni István körmendi lelkész, 4. Szeli György köveskuti lelkész, 5. Szentgyörgyi János körmendi lelkész alesperes volt, 1631-ben még élt, 6. Domiáni Ferencz körmendi rektorsága után szentlőrinczi lelkész és esperes, 7. Szombathelyi István vépi lelkész. (Folyt, köv.) Thúry Etele. MáijDza. Két levél a Szerkesztőhöz. i. B. u. é. k. Midőn lapunk az egyh. kerület ezen úgy nevezett hivatalos közlönye, hét évi pályafutása után, Isten kegyelméből, belép a VIII-dik évfolyamba: az erkölcsi tisztesség követelményének akarok eleget tenni, midőn a lap uj szerkesztőjét és vezérét az olvasóközönség nevében is üdvözlöm, és az időfordulás mai nagy napján az ismerősök és bizalmas barátok közt szokásos B. u. é. k-kal köszöntőm. Hogy ezt a formát választottam az uj szerkesztő üdvözlésére, azt hiszem teljesen osztani fogja a közönség is, ha intentióimat kimagyarázom. Szerkesztő ur — mint tudni való, — régi ismerősünk e lap hasábjain, s midőn a körülmények által felidézett szükség folytán, a szerkesztői teendők teljesítésre most vállalkozott: kettős ok miatt is gratulálhatunk. Az egyik az, hogy ismét kipróbált erő jön a lap élére, és ezzel az erkölcsi érdek biztosítva van, a másik pedig az, hogy a szerkesztő és lapvezér nemcsak ismerősünk, de velünk érző barátunk is. Czikkei, közleményei sokszor bizonyságot tettek arról hogy a gyakorlati lelkészkedéssel foglalkozó papság ügyes-bajos dolgait nemcsak ismeri, de az ügyet szivén is viseli. Tehát hozzánk tartozó, közülünk való. Ez az oka, hogy valahányszor el-ellátogatott e lapok utján hozzánk, a falusi lelkészlak kis múseumába, — mindig szívesen fogadtuk és tanulsággal olvastuk, s most szerkesztői minőségében reménynyel és bizalommal üdvözöljük. Gratulálhattam volna talán egy magán levélben is, de hát illőbbnek találtam az olvasó közönség B. u. e. k-ját, itt a
