Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-03-07 / 10. szám
159 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 160 hölgyecske, a nők nevében nyújtotta át az ifjú lelkésznek egy rózsaszínű bársonyba ezüst kapcsokkal s ezüst kehellyel diszitett Csiky Lajos hit, remény, szeretet imakönyvét és egy rózsaszínű sötét bársonykötésti emlékkönyvet. Az öszhangzatos szép éneklés után kijöttünk az Urnák szent házából egy szép ünnepélynek szivünk lelkünket átható boldogító érzetével. A templomi ünnepély után nemsokára asztalhoz ül tünk, hol hossza vége nem volt a többnél több és jobbnál jobb ételnek. Természetes nem volt hiány a kasztokban sem, melyek a jókedvet még hangosabbá tették. Elsőben is Czike Lajos kir. tanácsos esperes köszöntötte fel a kömlődi szent gyülekezet s annak lelkipásztorát, Kis Móricz kir. tanácsos kocsi jegyző az örömszülőket Czike Lajos esperes urat s kedves nejét, Széki Aladár dadi lelkész Czibor József főjegyzőt, Czike Pál Konkoly Thege Imre egy hm. gondnokot; volt még sok kedélyesebbnél kedélyesebb fel köszöntő , melyek mind megannyi nyilatkozatai valáuak a kedves családias ünnepélynek. Este tánczmulatság volt, melyben a kömlődi intelligentia valláskülönbség nélkül résztvett s bizony csak a napnak sugarai oszlatták szét a tánczoló vígkedvű ifjúságot s az abban gyönyörködő szülőket. Mindnyájan, kik ott voltunk, egy szép ünnepélynek kedves emlékével váltunk el a kömlődi szent gyülekezettől s azon óhajjal: vajha úgy a szent gyülekezet mint a megválasztott lelkész találják föl egymásban azt a kit óhajtottak, a mi után vágyakoztak ! Úgy legyen! Egy jelenvolt. KönyvismErtEtés. Vályi Lajos emléke. Irta Pólya Lajos. Ara 25 kr. A befolyó jövedelem a síremlék felállítására fordittatik. Csinosan kiállított, a pápai fó'iskola nyomdáját dicsérő kis füzetet kaptam Pólya Lajos barátomtól a fenti czimmel. Nagy érdeklődéssel olvastam át ezen igazán hálás kegyelet sugalta munkácskát, melyben a dunántúli ev. ref. egyházkerület kiváló s érdemekben gazdag főjegyzőjének állított emléket a szerző. A közönséges életnek, mely lehullámzása alatt meglepőbb jeleket nem hagy maga után, ennyit Írnak a sirfájára : élt és meghalt. S azután ... elfelejti az emberiség. De vannak kimagasló alakok, kiknek élete s működése felett nem lehet egy könynyen napirendre térni, mert az a szív, mely magasabb ügyekért lángolt, örökkévaló eszmékért hevült; az az élet, mely szent ügyeket szolgált s a lélek szent tüze az emberiség közboldogságának oltárán hamvadt el; az ily nemes alakok, egyéniségek iránt többel tartozik az emberiség. A hálás tisztelet és elismerés adóját nyújtja át. Az érdemesek az utódoktól megérdemlik e szerény pályabért, már a szebb jövő érdekében, az utókor buzdítása, fellelkesitése szempontjából is. Ilyen intentioval vett tollat Pólya Lajos barátom is, hogy egyházi életünk kiváló jelesének, főt. Vályi Lajosnak halála felett a közvéleményt ne engedje napi rendre térni. Feladatát emberül oldotta meg, mert bár mozaikszerüleg, töredezett gondolatokban adja vissza a megboldogultnak nagy lelkét s egész egyéniségét jellemző eredeti vonásait, a kép, melyet rajzol, tisztán áll ellőttünk. Az a mély érzés, szeretet, tisztelet, nagyrabecsülés, mely szerzőnek lelkét a megboldogult Vályi Lajos iránt lefoglalta, találóan nyer kifejezést a kis művecskében. És épen ez a tulajdoság az, mely az életrajzot vonzóvá, lélek és kedély képzővé teszi.— Ha az ige ugyanis testet ölt magára, ha az a mi jó, hús és vér alakjában lép elénk ; ha az igazság megszemélyesíti : felmelegül a szív, megmozdul a képzelet s önkéntelenül is utánzásra buzdul az akarat. Megkülönböztetett tisztelet és elismerés szálljon azért Pólya Lajosra, ki midőn önként, csupán kegyeletes érzésből igyekszik leróni a szeretet s hála adóját, egyszersmind arra törekszik, hogy ezen kis munkával másnak is alkalmat nyújtson arra, hogy hasonlóképen áldozhasson az elismerés és kegyelet oltárán. Adakozásra hívja fel minden tisztviselőjét, barátját Vályi Lajosnak, hogy az igy befolyó összegből a megboldogult érdemeihez méltó síremlék állittatliassék. Utánna maradt gyermekei, mint az életrajz eme nyilatkozata igazolja: „Egész életemben lelkiismeretesen dolgoztam, fáradtam a mindennapi kenyérért, időnként feltűnt a remény, hogy valamit szerzek gyermekeimnek, ime itt kell őket hagynom küzdeni az élet tengerén“ . . . képtelenek a kegyelet s elismerésből folyó kötelességek teljesítésére, járuljunk azért a nemes czél megvalósításához mindnyájan, kik Vályi Lajost ismertük, szerettük és a közszolgálat terén kifejtett buzgó tevékenységét méltányolják. Te pedig szeretett Barátom, Pólya Lajos ! fogadd jelentektelen egyéniségem részéről is őszinte köszönetem s elismerésem nyilvánítását, kit az isteni gondviselés kegye abban a szerencsében részesített, hogy a negyedi előkelő egyház bizalmával, szeretető vei ezen kiváló jelesünk után engem tisztelt meg. Fogadd köszönetem, hogy e munkában engem megelőztél s nekem ebből csak a könnyebb részt juttattad. Igaz, önzetlen munkádért áldjon meg az Isten ! Füzes-Gyarmat. Mészáros József, ev. ref. lelkész. ÁEyyES 1-jizlEmÉiiyEk. — A konventet, mim azt a fővárosi lapokból olvassuk, e hó 31-íkére hívta össze a konveut elnöksége s igy egyházkerületi gyűlésünk a lapunkban már jelzett időben .* márcziüs 24—25-éu lesz megtartva. — Az egyházkerületi egyházi aljegyzői állásra elrendelt szükebb körű szavazás sem vezetett ezúttal eredményre. 140 szavazat lett volna szükséges, hogy a választás eredményes legyen s Thury Etele, ki a három jelölt közül a legtöbb szavazatot kapta, 1 szavazattal maradt az absolut többségen alul. A szavazás közte és Szabó Zsigmond győri lelkész közt, ki 78 szavazatot kapott, újra elrendeltetett és pedig, hogy az állás már a legközelebbi gyűlésen betöltve legyen, márcziüs 20-iki határidővel.
