Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-21 / 8. szám
121 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 122 rületi jegyzői állás az egyházkerületre nézve semmivel sem fontosabb és lényegesebb, mint az egyházmegyei jegyzői állás az egyházmegyére nézve, mert hiszen az illető testületben mindegyik egy és ugyanazon hatáskört tölt be. A törvény szellemével, a törvényhozó testület czélzatával sem volna összeegyeztethető az, hogy a törvényhozó testület két egyenrangú hivatali állás egyikére vonatkozó választási jogot csupán az anyaegyházközségnek akart volna megadni, a másikára vonatkozó jogot pedig minden gyülekezetre kiterjeszteni. Avagy vegyük az egyházkerületi tanácsbirákat, kiknek hivatali állása már azért is fontosabb a jegyzőkénél, mert azok az egyházkerületi bíróságoknak üléssel és szavazattal biró tagjai, mig az egyházkerületi jegyzők állásuknál fogva ily kiváló joggal nem birnak. Álláspontomat, melynek különben erősbitésére nincs szüksége, — támogatja a gyakorlat is, mert tudtommal a dunántúli egyházkerületnek egyik egyházmegyéje sem ruházta fel szavazati joggal a leányegyházközségeket — kivéve természetesen a barsi egyházmegyét. — De hát Ugocsa non coronat. Azért mondottam és mondom ezúttal is, hogy a 144. 151. és 171. § okba csúszhatott be szövegezési hiba, de ebből a leány- és fiókegyházközségek jogot nem meríthetnek. Nem akar ez vád lenni a zsinat ellen — minek Kirvács ur tévesen kvalifikálja — mert hiszen mindenki tudja, hogy tökéleteset ember nem alkothat. Az emberi alkotás javításra szorul. így történt ez egyházi törvényeinknél, melyeket maga a törvényhozó testület 10 év tapasztalata után átdolgozandónak talált s nem szenved kétséget, hogy a legutóbbi alkotásokon a következő zsinat szintén talál javítani, pótolni valót. Hogy a leány- és fiókegyházaknak tulajdonképen presbyteriuma sincs, indokul hoztam fel azon álláspontom támogatására, hogy szavazati jogot csak azon egyházak gyakorolhatnak, mert csupán ezeknek van oly önálló presbyteriuma, mely az önkormányzattal járó minden joggal felruházva van. S ha figyelembe vesszük azt, hogy lehetnek, sőt vannak is oly leány- és fiókegyházak, melyeknek lélek száma 50-et sem halad meg és igy presbitert sem választhatnak, nem hogy presbitériumot alakíthatnának ; — ha továbbá figyelembe vesszük, hogy oly egyházak lelkészei, melyekhez több leány- és fiókegyház tartozik, nem kötelezhetők arra, hogy presbiteri gyűlés, majd iskolaszéktartása végett vándortanitók módjára egyik helyről másikra utazzanak, a mint ezt Kirvács ur elképzelt : akkor azon állításom, hogy a leány- és fiókegyházaknak választási joggal felruházható presbitériuma nincs, — még sem oly gyarló és tökéletlen ál’itás, mint a milyennek azt Kis József tanár ur irigylésre és követésre méltó finomsággal elnevezni szives volt. A mi azt a másik kérdést illeti, melyben Kis József tanár ur akkorra tartja fenn válaszát, a midőn én álláspontomat bővebben indokolom: — erre nézve csak két megjegyzésre szorítkozom. Egyik az, hogy én álláspontom bővebb indokolását nem Ígértem, sőt miután a szerkesztőség a kérdésben a vitát bezárta, — Ígéretet nem is tehePem. A másik pedig az, miszerint én a nélkül, hogy a Kis József ur czíkkében megnevezett férfiak Írói érdemeiből bármit levonni kívánnék, őket a jogi irodalom terén még akkor sem ismerhetem el csalhatatlan tekintélyeknek, ha mindjárt azok sorában Kis József helyet foglal is. Pálffy Kákoly. %yflázi éltet. A nyitrai örömünnep. Nagy napnak is nevezhetném, mert „nagy dolgokat cselekedett velünk az Isten ! “ a kövekből fiakat támasztott, s ma már az evangeliomnak gyertyája ott lobog az oltáron, melyet a nyitrai s vidékén lakó protestáus hivek emeltek az Istennek dicsőítésére, az Ur Jézus Krisztus tudományában rejlő erőnek megbizonyitására, s azon aggódó lelkeknek, kik az evangéliumi hitbuzgóság szent tüzének kialvása felett szomorú szívvel keseregnek, megnyugtatására ! Igen ! f. hó 14-én megalakult a nyitrai ev. ref. missioi egyház, felszenteltetett az „Ige“ erejével s buzgó könyörgéseinkkel az imaház. s hivatalába beigtattatott az igehirdető. Csodával határos dolgok azok, melyek azt eredményezték, hogy a „Zobor“ hegy tövében magyarul hangzik a szózat: „nincs senkiben másban üdvösség, s nem is adatott más név, melylyel kellene megtartatnunk, mint a Jézus Krisztus neve.“ Istennek csodával határos ereje, a Szentiéleknek alkotó hatalma működött a nyitrai hittestvérek szivében, midőn „ Bende püspök“ városában „anyaszentegyházat fundáltak“ s a protestáns egyház s egyszersmind a magyarságnak Mudrony, Dula, Hurbán vidékéről reánk tóduló muszka tenger bősz hulláma ellen egy erős bástyát építettek. Mert erős torony az Ur neve! Erős bástya az, melynek fundamentoma az Ur Jézus Krisztus tiszta tudománya s az emberi találmány által nem elegyitettt hit, bár legyenek kevesen a tagok, biztos menedéket nyújt, s kik e hitnek követői, azokon „a pokolnak kapui sem vehetnek diadal mat.“ Hajdan Nyitramegyében sok virágzó egyházunk volt. A felső dunamelléki kerület nyitrai részében nagy nevű embereink éltek, fényes gyülekezeteink voltak. Ott van Beythe István 1585 — 1611-ig érsek-újvári lelkész s túl a dunai püspök. Ma, a hajdan kurucz városban, néhány lélek „vérünkből való vér“ éldegél az ó-gyallai lelkész hű gondozása alatt. Ott a nagynevű Bornemissza Péter az 1574-ik évben semptei prédikátor, szintén püspök, most Semptén a magyar szó? . . . „ritka mint a fehér holló!“ Ott van Huszár Gál komjáthi prédikátor, Forgách grófok udvari papja az 1574-ik évben kiadott énekes könyvnek atyja, a 72-ik dicséretnek szerzője. Komjáthin, hol atyáink 1626-ban zsinatot tartottak, ha betévedsz a temetőbe, ilyen felirásu sírkövekre találsz : „Tu odbocsivá“ (itt nyugszik) Stefan Barkóczi, Ondrej Kerekes, Miso Hegedűs. Itt van Ürmény, az egykor hires iirményi tractusnak székhelye, hol Hunyadi grófné még protestáns bérest sem tűr meg mai napon birtokain, hol a magyar szót 8*
