Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-21 / 8. szám

123 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 124 nz urodalmi tiszteken kívül egy pár úri ember kivételével cssk hírből ismerik, hol a „magyar“ szóra a jámbor tótok fogaikat csikorgatják ! Hát Tornócz, Yág-Sellye, Királyi, Nyitra, Újlak, Kis- és Nagy-Kér stb. hová lettek ? . . . mind, mind elmúltak, el­enyésztek a protestantismusnak és a magyarságnak nagy ká­rára, pótolhatlan veszteségére. Hová lettek ? ! Elsodorta őket a magyar vér ellen irányuló osztrák gyűlölet, az a jelszó, hogy : „nem kell tovább halasz­tani az eretnekek kigyomlálását, mert jobb, ha az országot farkasok és rókák lakják, hogy sem mint az eretnekek.“ A régi gárdából ma csak öt egyház él! Ha megengedi Nagy tiszteletű Szerkesztő Ur, egyúttal ezek­ről is irok valamit jellemzésképen, hogy t. i. milyen erővel ren­delkezünk, hogyan s mint folydogálnak, csergedeznek ezen nyit­­ramegyei egyházakban az evangéliumnak vizei ? milyen az egyházi élet, méltók vagyunk-e, hogy az Ur Isten „annyi balszerencse s oly sok viszály után“ minket kegyelmesen megtartott!! ? Nézzük meg először Farkasdot 3164 lélekkel! A farkasdi embert egész Magyarországon ismerik, vállalkozó, kereskedő nép, szívós természetű, erős, nyakas kálvinista, ősei hitéhez híven ragaszkodik, — költő papja szavára kész örömmel hallgat, a volt néppártnak ijesztő réme ! A millennáris év emlékére 5000, Ötezer forinton gyönyörű paplakot építtetett; az egyházi élet virágzásban ! Nincs itt semmi baj ! Ott van Negyed 3800 lélekkel. Mióta Istenben boldogult papjuk 1895-ik év tavaszán elköltözött a minden élőknek utjain, a papválasztásból kifolyólag az egyházban a békesség feldulatott. A gyülekezet két pártra szakadt s a pártoskodás tüzében emészti magát. Az ismételt uj választás zajosan folyt, a választást az 5 szóval bukott fél megappellálta, az egyh.-megye a választást megerősítette. Mig folyt a lelki tusa, az alatt a kegyes „Baptisták“ buzgón könyörögtek, áhitatosan énekeltek, szánalom­mal nézték az áldatlan harczot, számuk napról-napra szaporo­dik, úgy hogy Negyeden 35—40 lélek — elvetett magnak untig elég! — örömmel üdvözölte az 1895-ik évi XLIII-ik t. ez. létrejöttét! Az uj papnak fontos feladata, kényes hely­zete lesz, erős munka vár reá, segítse meg az Isten ! Hadd jöjjön sorrendben Magyar-Soók Szelőcze 856 lélekkel. Régi egyház, hajdan az árvizektől sokat szenve­dett gyülekezet. Ma jó módú nép, azonban fényűzésre hajló, bajainak ez lessz a forrása. A jó és nemes iránt különben fogékonysággal bírnak, az adakozásoktól nem vonakodnak. Az ezredév emlékére a gyülekezet nőtagjai ápril. 20-tól május 1-ig jókedvvel összeraktak 280 forintot, ezen a templom belső fel­szerelését gyönyörű tölgyfa színre befestették (padok, szószék, ablakok stb.) kívül és belül szép fehérre kimeszeltették. A gyüle­kezet férfitagjai, pedig 500 frt költséggel uj zsindelyt verettek a templomtetőre, rozsdás tornyukat hamuszinüre, olaj festékkel befestették s az év végén daczára annak, hogy ebben az év­ben vette kezdetét az ármentesitési adófizetés, a mi azt jelenti, hogy 50 mondd ötven esztendőn keresztül minden hold föld után 1 frt 50 kr fizetendő, mégis az év végéig 130 irtot ada­koztak Isten dicsossége czim alatt, a perselyben 35 frt találtatott s mint halljuk: a lelkész és tanító részére 40—50 koronácska „csordult, cseppent“ újévi ajándékul! Az ifjúsági egylet virágzik, a könyvtár szaporodik, az Ur házát buzgón látogatják, s tudtommal legközelebb magokat kulturális czélokra megadóztat­ták. Ott van K i s - M á n y a 264 lélekkel! Valamikor virágzó kis egyház, hol a pap meg is gazdagodhatott, ma a philloxera következtében pusztuló félben, de van ott még más baj is! Az Isten háza iránt való közöny. A lelkész, kinek nem rég szép paplakot építettek s ez dicséretükre legyen mondva, tűzzel, vassal, buzgalommal küzd a fönt említetett veszedelem ellen, de a „trombita szót“ nem hallgatják ! Végre itt van Alsó-Szőlős 146 lélekkel, tótok közé ékelve, erős liarczot folytatva a pánszlávizmus ellen, anyagilag gyenge, a hit dolgaiban jámbor állapotban ! Templomba itt sem szeretnek járni, azt gondolják : nemen embernek fölösleges az Isten igéjét hallgatni, elég jók vagyunk mi, igy szólnak; pe­dig „Isten legyen nékünk irgalmas, ha azt mondjuk, hogy bűn nincsen bennünk, magunkat csaljuk meg s igazság nincsen bennünk. “ Az őrálló nem aluszik ugyan s bár pap is, kántor is, tanító is egy személyben, nem szűnik meg prédikálni: „jöjjetek az Ur házába, vegyetek magatoknak pénz és jutalom nélkül bort és olajat“ ... a szózat elhangzik az üres falak közt! Van még egy kisded egyesült protestáns filiánk Tornóczon, hol a vágbalparti ármentesitő társulat mérnöki karának igaz­gatója Mezey Gyula mérnök, Török Bertalan mérnök s Wittem­­berger Kornél társulati pénztárnok buzgólkodása folytán egy évben négyszer prédikál a sooki lelkész gazdag jutalom mellett, s ezzel a nyitramegyei reform, egyházak telepeit, állapotját kellőleg megösmertettem.J És most jön Nyitra; milyen nagy kerülőt tettem, mig ide érkeztem ! Tehát magasztos ünnepet ültünk f. hó 14-én Nyitrán. Melanchton 400 százados születésének évfordulója előtt két nappal a szélrózsa minden irányából összesereglettünk szives meghivás folytán, hogy részt vegyünk a nyitrai hívek­nek egyházzá szervezkedési ünnepélyén. Miként alakult meg ez a missiói egyház, azt nem tudom leírni. Mikép nő a fű, a vetés ?! Az Isten országa láthatatlanul jön el . . . csendesen lassan növekedett a nyitrai missió telep is, és ime a mai napon mint ama mennyei vőlegénynek menyasszonya ék ess égben, ifjúi erő­ben, élőhittel áll előttünk ! Nem rég megjelent egyházkerületi jegyzőkönyvünkben le van Írva a szervezkedés munkája, ismét­lésbe nem akarok esni, erről itt nem is irok. Annyi bizonyos, hogy álmélkodással csudáljuk Istennek erejét és hatalmát a nyitrai kedves atyafiak szivében s tisztelettel hajiunk meg a buzgóság szent oltára előtt A nyitrai egyház tagjai közül sokan levándoroltak Tót- Megyerre, hogy Méltóságos s Főtisztelendő Antal Gábor Püspök urat jövetele utján üdvözöljék s együttesen vonuljanak Nyit­­rára. Szeretett Főpásztorunk meg is érkezett Érsekújvár felől jövő gyorsvonattal s midőn Nyitrán leszállt a vonatból, kelle­mesen érintette szivét az a magyaros, minden feltűnést kerülő fogadtatás, melyben a nyitrai hívek részéről találkozott. Kísére­tében jöttek: Tót Kálmán deáki, Somogyi Antal farkasdi, Galambos László réthei, Kocsis József alsó-szőlősi lelkészek. A vendégek egyes uriházaknál szállásoltattak el. Estve Beke Károly pénzügyi aligazgató vendégszerető házánál ismerkedési estély vala s néhány kedélyesen töltött óra után csendeden pihenni tértünk s édes örömmel vártuk a nagy nap virradtát! Az előre kiadott programúi szerint az isteni tisztelet a/210 órakor a Zoárd utczai imaházban kezdetét vette s csak­hamar zsúfolásig megtelt a hat ablakos, utczára néző imaház. Az imaház felszerelése: a fehérmárvány utánzatra festett szószék,

Next

/
Oldalképek
Tartalom