Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-03 / 1. szám

5 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 6 ezen kellő alapossággal kiszámított összeg tör­­vónynyel biztosittatik és a convent utján adatik. A prot. lelkószi kar azt a fizetést legalább megérdemli, mit egy alsó osztályba helyezett ta­nár, a kivel igy körülbelül egyenlő lenne, laká­sát, kertjét 200 írtra számitva. A segédlelkészi kar fizetése a mai 50 írtról kipótlandó lenne 100 írtig, s 10 óv alatt 200 írtig. A mi a közigazgatási terheket illeti, azokon is kellene segiteni állami hozzájárulással, s a do­logi kiadásokat levenni a nép vállairól, hogy az azután esperesét, kér. hivatalnokait, kormányzóit kellőképen dijazhassa, kik ma csaknem dijazva sincsenek. Némi számitási alapul fölveszek egy 22000 lólekből álló egyházmegyét. Ebben van 27 lel­kószi állomás és pedig 2: 1000 írton felül, 6: 800— 900 között, 14: 600—800 között, 5: 600 írton alól. A 800—900 frtos 6 dijlevól pótlandó lenne államilag 10 óv alatt 857 forinttal. A 600—800 írt közötti 14 dijlapnak egyelőre 800 forintig eme­lésére kell 1118 írt, 800—1000-ig pótlék 2800 írt. 600-on alóli 5 dijlevél 800 írtig kiegészítésre igé­nyel 1224 írt, 800—1000 írtig pótlók 1000 írt. Az az összesen: alapfizetésre 800-ig 2342 írt, pótlékra 1000-ig 4657 írt. összesen 6999 írt, kerekszámban 7000 írt. Dologi kiadásokra 3000 írt. Összes hoz­zájárulás 10000 írt. Most ha a hazában levő 3. és 4-ed oszt. 2000 egyházat vesszük: 800-ig fede­zendő lenne 173,480 írt, 1000 ig fedezendő lenne 344,960 írt, 57 egyházmegye közig, költségeire á 3000 írt 171.000 írt, összesen 689.440 írt. Ez a legkevesebb, a mit mi protestánsok, közelebb reíormátusok követelhetünk szemben az 1848. 20 t. czikkel. Ez a hozzá járulás fedezné szükségletünket. Ha az állam komolyan beakarja váltani Ígéretét (1848: 20. t. ez) kezdje meg a törvényjavaslat benyújtása s a sorrend megálla­pításával. Első s föltétlenül teljesítendő lenne a 800-ra kiegészítés, pénzben 173,480 írt, 10 év alatti pót­lék 1000-ig 344,960 írt, felosztva 34,000 írt. — Dologi kiadás 171,000, 10 évre felosztva 17 ezer forint. És igy évenként kellene az államnak hoz­­zájáruláskópen fizetni azonnal 800-ig terjedő alap­fizetésre 173,000 írt, 1000-ig pótlókra 34,000 írt, do­logi kiadásra 17.000 írt. kerekszámban 224.000 írt, az az kótszázhuszonnégyezer forintot. Ennyi az, mire az ev. reí. magyar egyháznak feltétlen | szüksége van, s melyet az államtól meg kell nyernie. Vigyázzon az egyház, mert a helyzet olyan, hogy az elhamarkodás veszélyes lehet. Mig az okos előrelátás, várakozás, agitatio meghozhatja az eredményt. Meg is kell hoznia, mert azt hi­szem, 2 millió magyar ember hálája, öröme, meg­elégedése megér 200 ezer s néhány forintot. Takácsi. Szekeres Mihált, ________ esperes. Isf^olaügy. Református népiskolai oktatásunk. A bibliában olvasható ezer és ezer aranyigazság között egyik legragyogóbb mondás az, mely arra tanít meg bennünket, hogy elvesz a nép, mely tudomány nél­kül való. S ez az aranyigazság is osztozkodik más oly sok igazság sorsában: elolvassuk, meghallgatjuk, helye­seljük a nélkül, hogy szivvel-lélekkel, minden erőnkkel munkálkodnánk a belőle vonható tanulság megvalósításán Mert ha nem tagadhatjuk el azt a mély igazságot, mely e mondásban rejlik, akkor mint jó magyaroknak és jó reformátusoknak minden erőnkkel azon kellene lennünk, hogy egész oktatásügyünket, első sorbau az alapot képező elemi oktatást, a legmintaszerübb állapotba hozzuk, hogy ki ne tegyük református népünket az elveszés fenyegető veszedelmének, hanem inkább biztosítsuk számára a jövőt s a nagy hivatásának betöltéséhez megkívántaié szellemi fejlettséget és erőt. Már pedig annak a mondásnak igaz­ságán még csak kételkedni sem lehet; mert épen korunk­ban szinte kézzelfogható példáit látjuk annak, hogy a müveit s jól iskolázott népek rohamos lépésekkel halad­nak előre a vagyonosodás és minden irányú fejlődés ut­ján, mig a rosszul iskolázottak mellettük elmaradnak s a lassú pusztulás sorsára jutnak. Nem a puskával fegyver­zett katonaság tömege dönti el már végkép a nemzetek sorsát, hanem inkább az illető nép tömegeinek műveltségi fokozata s e műveltségnek a minősége. Ez utóbbi alatt értve azt, hogy a puszta tudást vagy műveltséget minő erkölcsi erők támogatják. S mivel a dolog lényegét tekintve ily óriási fontos­sága vau a népoktatásnak, egészen indokolt volna, ha minden egyházának és hazájának boldogulásáért érdek­lődő magyar református ember szinte fő-fő ambiczióját abba helyezné, hogy az ő előtte nyitva levő kisebb körben törhetlen munkájával előmozdítsa a népoktatás ügyét s biztosítsa annak a lehető legmagasabb fokra fejlesztését. Tehát dolgoznék azon, hogy minden egyházunkban legyen iskola, legyen annak jó felszerelése, a tankötelesek ok­vetlen eljárjanak az iskolába, a hanyag szülék a bünte­tést el ne kerüljék, a tanítónak meglegyen a tisztességes fizetése, hogy viszont meg lehessen tőle joggal követelni, hogy minden erejét hivatásának szentelje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom