Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-03 / 1. szám
5 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 6 ezen kellő alapossággal kiszámított összeg törvónynyel biztosittatik és a convent utján adatik. A prot. lelkószi kar azt a fizetést legalább megérdemli, mit egy alsó osztályba helyezett tanár, a kivel igy körülbelül egyenlő lenne, lakását, kertjét 200 írtra számitva. A segédlelkészi kar fizetése a mai 50 írtról kipótlandó lenne 100 írtig, s 10 óv alatt 200 írtig. A mi a közigazgatási terheket illeti, azokon is kellene segiteni állami hozzájárulással, s a dologi kiadásokat levenni a nép vállairól, hogy az azután esperesét, kér. hivatalnokait, kormányzóit kellőképen dijazhassa, kik ma csaknem dijazva sincsenek. Némi számitási alapul fölveszek egy 22000 lólekből álló egyházmegyét. Ebben van 27 lelkószi állomás és pedig 2: 1000 írton felül, 6: 800— 900 között, 14: 600—800 között, 5: 600 írton alól. A 800—900 frtos 6 dijlevól pótlandó lenne államilag 10 óv alatt 857 forinttal. A 600—800 írt közötti 14 dijlapnak egyelőre 800 forintig emelésére kell 1118 írt, 800—1000-ig pótlék 2800 írt. 600-on alóli 5 dijlevél 800 írtig kiegészítésre igényel 1224 írt, 800—1000 írtig pótlók 1000 írt. Az az összesen: alapfizetésre 800-ig 2342 írt, pótlékra 1000-ig 4657 írt. összesen 6999 írt, kerekszámban 7000 írt. Dologi kiadásokra 3000 írt. Összes hozzájárulás 10000 írt. Most ha a hazában levő 3. és 4-ed oszt. 2000 egyházat vesszük: 800-ig fedezendő lenne 173,480 írt, 1000 ig fedezendő lenne 344,960 írt, 57 egyházmegye közig, költségeire á 3000 írt 171.000 írt, összesen 689.440 írt. Ez a legkevesebb, a mit mi protestánsok, közelebb reíormátusok követelhetünk szemben az 1848. 20 t. czikkel. Ez a hozzá járulás fedezné szükségletünket. Ha az állam komolyan beakarja váltani Ígéretét (1848: 20. t. ez) kezdje meg a törvényjavaslat benyújtása s a sorrend megállapításával. Első s föltétlenül teljesítendő lenne a 800-ra kiegészítés, pénzben 173,480 írt, 10 év alatti pótlék 1000-ig 344,960 írt, felosztva 34,000 írt. — Dologi kiadás 171,000, 10 évre felosztva 17 ezer forint. És igy évenként kellene az államnak hozzájáruláskópen fizetni azonnal 800-ig terjedő alapfizetésre 173,000 írt, 1000-ig pótlókra 34,000 írt, dologi kiadásra 17.000 írt. kerekszámban 224.000 írt, az az kótszázhuszonnégyezer forintot. Ennyi az, mire az ev. reí. magyar egyháznak feltétlen | szüksége van, s melyet az államtól meg kell nyernie. Vigyázzon az egyház, mert a helyzet olyan, hogy az elhamarkodás veszélyes lehet. Mig az okos előrelátás, várakozás, agitatio meghozhatja az eredményt. Meg is kell hoznia, mert azt hiszem, 2 millió magyar ember hálája, öröme, megelégedése megér 200 ezer s néhány forintot. Takácsi. Szekeres Mihált, ________ esperes. Isf^olaügy. Református népiskolai oktatásunk. A bibliában olvasható ezer és ezer aranyigazság között egyik legragyogóbb mondás az, mely arra tanít meg bennünket, hogy elvesz a nép, mely tudomány nélkül való. S ez az aranyigazság is osztozkodik más oly sok igazság sorsában: elolvassuk, meghallgatjuk, helyeseljük a nélkül, hogy szivvel-lélekkel, minden erőnkkel munkálkodnánk a belőle vonható tanulság megvalósításán Mert ha nem tagadhatjuk el azt a mély igazságot, mely e mondásban rejlik, akkor mint jó magyaroknak és jó reformátusoknak minden erőnkkel azon kellene lennünk, hogy egész oktatásügyünket, első sorbau az alapot képező elemi oktatást, a legmintaszerübb állapotba hozzuk, hogy ki ne tegyük református népünket az elveszés fenyegető veszedelmének, hanem inkább biztosítsuk számára a jövőt s a nagy hivatásának betöltéséhez megkívántaié szellemi fejlettséget és erőt. Már pedig annak a mondásnak igazságán még csak kételkedni sem lehet; mert épen korunkban szinte kézzelfogható példáit látjuk annak, hogy a müveit s jól iskolázott népek rohamos lépésekkel haladnak előre a vagyonosodás és minden irányú fejlődés utján, mig a rosszul iskolázottak mellettük elmaradnak s a lassú pusztulás sorsára jutnak. Nem a puskával fegyverzett katonaság tömege dönti el már végkép a nemzetek sorsát, hanem inkább az illető nép tömegeinek műveltségi fokozata s e műveltségnek a minősége. Ez utóbbi alatt értve azt, hogy a puszta tudást vagy műveltséget minő erkölcsi erők támogatják. S mivel a dolog lényegét tekintve ily óriási fontossága vau a népoktatásnak, egészen indokolt volna, ha minden egyházának és hazájának boldogulásáért érdeklődő magyar református ember szinte fő-fő ambiczióját abba helyezné, hogy az ő előtte nyitva levő kisebb körben törhetlen munkájával előmozdítsa a népoktatás ügyét s biztosítsa annak a lehető legmagasabb fokra fejlesztését. Tehát dolgoznék azon, hogy minden egyházunkban legyen iskola, legyen annak jó felszerelése, a tankötelesek okvetlen eljárjanak az iskolába, a hanyag szülék a büntetést el ne kerüljék, a tanítónak meglegyen a tisztességes fizetése, hogy viszont meg lehessen tőle joggal követelni, hogy minden erejét hivatásának szentelje.
