Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-14 / 7. szám
109 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 110 szagos képviselőink, kik bizony velünk együtt érzik a bajokat, hátrányokat, egyházi legfőbb hatóságaink addig zörgetve, addig sürgetve, mig méltányos igényeink ki nem elégittetnek. jogos követeléseink meg nem hallgattatnak. Róm. kath. testvéreink nem átallanak reversalisokat követelni, a retrogád irány, a revisio s felekezeti látszólagos érdekeik, jogaik megvédése érdekében, s annyit talán mi is megtehetünk, kiket soha önző érdek, felekezeti szükkeblüség nem vezetett, hanem mindenkor a közjót, a haladás fel nem tartóztatható kerekeit, s mindenek felett édes hazánk jólétének, virágzásának vágyát ápoltuk keblünkben, hogy meggyőzni, bajuuk iránt együttérzésre, sebeink orvoslására birui, buzdítani törekedjünk nagyiainkat! Az egyes felekezetek életjelenségei, eltekintve egyháztársadalmi viszonyaiktól, helyheztetésüktől legiukább két alakban: a kulturális és valláserkölcsi, humánus intézmények, feladatok, czélok miként s mily mértékben megvalósításában s az ezen czélfek utolérhetésére fordított tevékenységnek, áldozatkészségnek, munkásságnak mérlegelésében, megítélésében jelentkeznek s méltathatok kellőképen. Felekezetűnk egyik jelszava: mindeneket megvizsgáljatok s a mi jó azt megtartsátok ! Ez a jelszó azonban szükségképen magába foglalja a haladás, az ismeretek, a tudomány és mivelődés utáni törekvést, nemcsak, hanem a leglázasabb tevékenységet, a leghívebb fáradozást, hogy azt s azokat magunkéul, sajátunkul mondhassuk, bírhassuk. S kezdetben ki 'is emelkedik, vezérszerepet játszik hazánkban a protestántizmus; iskolákat állít, meg annyi erős oszlopokat, melyek egyidejüek, alapításuk éve csaknem a protestántizmus csírázásával, keletkezése, elterjedése időszakával esik össze. Nemcsak főiskoláink emelkednek ki három századon át, de köznépünk értelmisége, művelődése, azok fiainak neveltetése, oktatása is messze felülhaladja a hazában élő többi felekezetek miveltségét, Írásban, olvasásban jártasságát. S felekezetűnk sajnos azon édes öncsalódásban ringatta magát, hogy ma is igy vaD, hogy ma is uraljuk a tért s messze kiemelkedünk a hazai többi felekezetek fölött! Csakhogy a számok, a statisztika kérlelhetlen tudománya teljesen mást beszél s más eredményt tár elénk. Dr. Bartha Béla a Protestáns Szemle II. évfolyamának 4. füzetében egy közleményt tesz közzé: ,.Statisztikai közlemények a magyar protestántizmusról“ ezim alatt, melyben miniszteri évi jelentések s statisztikai kimutatások megdönthetetlen erejű számaival mutatja ki, hogy nemcsak kezdjük elveszíteni, de már sok té:en el is veszítettük hagyományos és szinte már megszokott elsőségünket s tulszáruyaltatunk, nemcsak a községi és állami, hanem más felekezeti iskolák tanügyi állapotai, viszonyai által. A kisdedóvással, mely pedig nemcsupán nevelés, hanem filantropikus és nemzetgazdászati ügy is, édes keveset, jó formán semmit sem törődünk ; hivatott közlemény szerint a miniszteri jelentés csak is 6 evang. református kisdedóvót tüntet fel, mig az ág. evangélikusoknak 9, a katholikusoknak pedig 69 és egy-egy óvó képzőintézetük volt. A ki figyelembe veszi azt, hogy mily jótékony befolyást lehet gyakorolni egy okszerűen vezetett óvodában a kisded gyermekek fogékooy lelkületére, s hogy mily humánus kötelesség a gondozatlanul sokszor honnmaradt kisdedeknek gondozása, az azokra való felügyelet, az nem zárkózhatik el azon kötelesség elől, mely reánk e tekintetben vár, s melyet teljesítenünk önmagunk iránti elengedhetleu tartozás. Különösen városi népesebb gyülekezeteinket terheli e tekintetben mulasztás, melyek vagyonos és népesebb számú tagjai, még csak megközelítőleg sincsenek arányban terhelve a falusi kisded gyülekezetek sokszor az egyházi teher alatt roskadozó, de azért azt nemes önfeláldozással viselő tagjaival. Az elemi népiskolák azon intézmények, melyek a legnagyobb befolyást gyakorolják valamely nép- nemzet értelmességére, mivelődésére, s ha Németország hatalmas exkancellárja, joggal mondhatta a fürdő fényes közönsége közt kopottas öltönyében járkáló iskolamesterről, hogy ezek verték meg a gloir hadseregét, ép oly joggal mondható el az í>, hogy nemcsak egyes fekezetek, de államok, országok existentiája, versenyképessége is, a néptanítók, a népiskolák kezébe és falai között van letéve. (Folyt köv.) Patay Károly. Szabályrendelet-tervezet a dunántúli ev. ref. egyházkerületben az egyházközségek háztartásáról. (Folytatás) 59. §- 3. Ha az egyház kölcsön tőkét vesz fel, akkor a bevétel „II. kölcsön felvett terhelő' tőkék“ czime alatt bejegyzendő: a hitelező neve és lakóhelye, kamatláb vagy az annuitás, a törlesztési évek száma, a tartozás folyóra rovata alatt: az egész tőke összege és ezzel szemben a lerovás folyóra rovata alatt a naplóból a bevételi adatok. Ugyan ezen bejegyzés alkalmával azonban nyilvántartás végett a kiadás „II Viszafizetett terhelő tőke“ czime alatt bevezetendő : a hitelező neve, lakhelye és egyéb adatok; a tartozás folyórovata alatt a kölcsön vett egész összeg. Ha a kölcsön tőke vissza fizetve azon évben nem lett, a következő évben a hátralék csakis a kiadás tartozás múltra rovatába vezetendő be. Ha a terhelő tőke egészen vagy részben visza fizetetett a kiadás megfelelő czime alatt az előirt összeggel szemben a lerovás rovatába: a naplóból a vonatkozó tételek beirandók. 4. Mindazon tétel a bevételben, mely más részére lett befizetve : a bevétel „C átfutó“ I. „Idegen pénzek“ czime alatt vezetendő be, a bejegyzésben megnevezendő : kinek javára történt a befizetés, ezután a bevétel tartozás folyóra rovatába a befizetett összeg és a lerovás folyóra rovatába: a napló adatai Írandók be. Ha több egynemű bevételre is van kilátás, akkor a beírás alkalmával a különnemű tételek között annyi hely hagyandó, hogy az egyneműek egy csoport czim alatt legyenek beírhatok. Ugyanezen alkalommal azonban, nyilvántartás végett, a kiadás C. átfutó I. Idegen pénzek czime alatt is a tartozás folyóra rovatába ugyan úgy mint a bevételben előirandók. Ha a befizetett idegen pénz a bevételezés évében rendel
