Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-14 / 7. szám
105 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 106 Is^cíaügy. Egyházkerületi felsőbb leányiskola. Egymást érik a tervek, hogyan lehetne a leányinternátus kérdését helyesen, szembetűnő áldozat nélkül megoldani. Itt a városi polgári leányiskola, ennek látogatására módot kell nyújtani a protestáns szülőknek; hisz katholikus felebarátainknak is van Pápán fényesen berendezett internátusa az irgalmas-nővérek vezetése alatt. A leányok szeretnek iskolába járni, szüleik örömest iskoláztatják őket, az internátus növendékeinek létszáma évrőlévre, már három év óta, megkétszereződik; a jövő iskolai évre már 50 bentlakót kell vagy lehet számitani. A vezető körök erélyesen fölkarolták ezt a kedvező áramlatot;! elveszett a jogakadémia, el a református jellegű tanítóképző s im a század vége recompensalni akarja Pápát olyan intézménynyel, az egyház kerületi felső leányiskolával, melyet csirájában, az egyházmegyei internátusbán minden jelenség életképesnek bizonyít. A nőnevelés nagyot lendült hazánkban az 1895 dec. 19 i 60.719. számú vallás és közoktatásügyi miniszteri rendelettel, melynél fogva a tudomány egyetemnek bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészi fakultása megnyílt oly nők számára, a kik gimnáziumi érettségit tudnak felmutatni. Azóta három gimnázium nyílt meg, kettő Budapesten, egy az alföldön. Az a kilátás, hogy a nő is megszerezheti a legmagasabb fokú, az egyetemi képzettséget, szárnyat adott a szárnyszegett madárnak, a nőnevelésnek. Ez a korszellem érzik meg a leányinternátus létszá mának emelkedésén ; ez szolgál biztosítékul arra nézve, hogy a leánynevelőíntézetuek meglesz a kellő számú növendéke akkor is, ha a második lépés, az egyházmegyei jellegnek egyházkerületivé alakítása után, bekövetkezik a harmadik lépés is, mikor az internátus felső leányiskolává fejlődik, a mi alatt azt értem, hogy az internátus megmarad ugyan, hogy a leányok a meglevő városi polgári leányiskolát elvégezhessék, mely után belépnének a négy osztályú felső leányiskolába. Az uj leánygimnáziumok tantervében a négy alsó osztály majdnem ugyanazon anyagot karolja föl, mint a négy osztályú polgári iskola ; bővebb csak a „latinpótló tárgyakkal,“ melyek a latin irodalmat, művészetet, régészetet magyar nyelven közük. A latin és görög nyelv tanulása az után csak az V— VIII. osztályon keresztül, négy évig tart. Ennek a felső leánygimuáziumi négy osztálynak felelne meg, tananyag és ta: terv dolgában, — a felső leányiskola, melyet a főt. egyházkerület szervezni fog; már a mint azt én képzelem. A leányinternátust olyan középfokú leányiskolává fejleszteni, mint a gimnázium, melynek elvégzése tanári, orvosi, gyógyszerészi diplomák szerzésére ad a leányoknak előképzettséget, olyan czél, melynek elérésére törekedni érdemes feladat, hogy többet ne mondjunk már csak azért is, hogy a leányiskola, internátus vagy felső polgári jellegében, elszigetelve ne maradjon a nőképzés országos színvonalától, mely elvben, sőt gyakorlatban is, a legnagyobb fokú, az egyetemi képzettséget nyújthatja. Ez a kérdés talán ép oly közelről érinti a leányinternátus ügyét, mint a központi intézetek, akadémia, pénztár, köztartás, könyvtár áthelyezése; mert ezek igen jó helyen vannak. Internátusnak való állandó helyiség pedig, évi 1500 fit törlesztésre kölcsönvett 25000 írtért a Jókai utczán is szerezhető. Tanítási czélra meg a négy osztályú felső leányiskolának ott van az ó-kollégium épület, melynek termeit a képezdészek csak addig foglalják le, mig az állam épületet emel számukra. Végérvényes intézkedés előtt ismételve megfontolandó körülmény az is, nem fog-e megbénulni a főgimnázium haladásában, ha a helyiségeinek egy részébe, ha mindjárt a kevésbbé használtakba is, beköltöznek 5— 10 évre a központi intézetek ? 440 rendes tanulóval az osztályok átlagos létszáma 55 tanuló; az első osztályba közei 80 tanuló jár. A gimnázium elsőrendű érdeke tehát helyiségeit szaporítani, párhuzamos osztályokat állítani a nagy számmal jelentkező gimnázistáknak. Dissenter. Úgyf[ázi élet. Hitfelekezetünk életjelenségei és teendőink napjainkban *). Engedve a megtisztelő felhívásnak, a legnagyobb készséggel foglaltam el e helyet, hogy itt a kerületi lelkészértekezleten szeretett lelkésztársaim körében adjam elő szerény nézeteimet, s mintegy némiképen tájékoztató, szemléltető képet nyújtsak hitfelekezetünk a magyarországi evang. reform, egyház körében észlelhető fontosabb elszomorító vagy vigasztaló, felemelő, vagy leverő életjelenségekről s az ezekből következtetőleg reánk vTáró feladatokról, teendőkről. Vajha csakis felemelők, 1 elkesitök lehetnének e képek, vajha oly tájékon vezethetuém szeretett lelkésztársaimat keresztül, melyen csak is nyitó virágok, zöldülő virány, enyhet adó ligetek, lágyan csergedező patakok madár dallal vegyült harmóniája gyönyörködtetné érzékeiket, s ne látnának kopár pusztaságot, kihalt néma csendet, kietlen, parlagon maradt vagy feltarolt vidéket! Fájdalom azonban a kép, mely elibénk tárul, általánosan gyönyörködtetőnek, minden tekintetben felemelőnek, lelkesítőnek épen nem mondható. — Meredek sziklák nyíló völgyekkel, kopár kietlenség zöldülő viránynyal, fény és árnynyal, s ez utóbbi még kiemelkedőbben váltakoznak azon. Nézzük csak felekezetűnk egyháztársadalmi helyzetét, viszonyait, előnyeit, hátrányait a többi felekezetek sorában, va?y kapcsolatban azokkal. Még mindig kiemelkedő, egészen praedomináns állást foglal el a katholiczizmus, ez a még mais államvallás jellegével felruházott, királyok kegyeivel, álladalmi közjövedelmekből a fény és hatalom, Angliát kivéve egész Európában legmagasabb polczára emelkedett felekezet. Megragad minden alkalmat, nem mulaszt el egyetlen mozzanatot sem, melylyel kivételes álláspontját érvénye*) Felvastatott az egyházkerületi lelkészértekezleten 1896 szept 13-án. Lásd jk. C1X 1. 7*
