Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-14 / 7. szám
Nyolczadik évfolyam. 7. szám. Pápa, 1897. február 14. DUNÁNTÚLI * - « •A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Dr. Antal Géza felelős szerkesztő czimére külclenclők. *------------------------------« Az egyház és iskola köréből. Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 4= írt, félévre 2 frt), hirdetések, reolam atiők Kemenczky Lajos ozimére, a lap kiad<5 hivatalához küldendők. Őszinte szó. Minden kétségen túl van, hogy egy jól elkészített számadásnak egyik legfőbb kelléke az, hogy azon rovatainak tételei, melyek az előző évi számadással összefüggésben vannak t. i. az előző év zárlatai és a rákövetkező év idevágó előirányzatainak összegei, annyira összevágjanak, hogy azok között mégcsak egy fillér külömbség se legyen ; a nn nem valami nagy lehetetlenség, miután a számtan törvényei mindig egyek és ugyanazok. — Én mint számvevő, mihelyt egy számadást a kezembe vettem, legelsőben is mindig azt tekintettem be, hogy valyon a múlt évi zárlat alkalmával megállapított vagyon át van-e hozva hiány nélkül, — milyenek : a készpénz maradvány, tőkeállomány s mindenféle hátralékok ; összehasonlítottam az egyezni tartozó tételek öszszegeit; s ha láttam, hogy azok csak egy krajczárban is eltérnek egymástól : én bizony a számadást megigazitás végett mindig visszaadtam a számadónak, úgy okoskodván, hogy jó számadást készíteni nem a számvevő, hanem a számadó tartozik ; de meg én előttem 1 krajczárnyi különbözet ép annyira megingatta a számadás megbízhatóságát, mintha ezer forint lett volna az. Megesik azonban néha, hogy az áthozott hátralékok nem egyeznek az előző évi zárlattal, de már ezt magának a számadónak is észre kell venni, nemcsak, hanem igazolni, hogy az előző évi számadásnál hol és miben követtetett el az a hiba, mely a különbözeiét okozza, — melyet a számvevő is után nézve elfogad: akkor még minden rendén van ; de ha ezt a különbözeiét se a számadó, se a számvevők nem igazolják s mégis azt mondják a számadásra, hogy az jó: ez az apparátus egyszerüeu elbocsátandó. Ha pedig a tőkék elszámolásánál vagy éppen a készpénznél történik ilyesmi, hogy t. i. a zárlatok és az áthozatok nem egyeznek, a mi a kezelő személyzet szántszándékos cselekménye nélkül meg nem történhetik : itt fegyelmi eljárásnak van helye. De lássuk, hogy állunk e fentieket illetőleg a kerületi számadásokkal. Kénytelen vagyok ismételve kifejezést adni annak, hogy biz én ezen községbirói számadási mintázattal még most se vagyok teljesen kibékülve s nem is hiszem, hogy találkozzék kerületünkben csak egy olyan ember, a ki állítani merné jó lélekkel, hogy ezen rovatok és az azokban történt elhelyezkedést illetőleg mindenek teljes világosságban állanak előtte, — de ha van csak egy is, én bátor vagyok neki kérdésbe tenni, miszerint mondja meg, hogy azon 3000 frt, melyet az egyházkerületi pénztár 1894 év folyamán vett kölcsön a tartalék alapi pénztárból, s mely összeg az 1895. évi számadásban 6000 korona értékben fordul elő a visszafizetett terhelő tőkék rovatánál s mint ilyen vissza is lett fizetve: váljon hol és melyik pénztárnál van ez elhelyezve és elszámolva ? A tartalékalapi pénztárnál, a honnan kölcsön volt véve, kerestem, de fájdalommal jelezhetem, hogy ott feltalálni nem tudtam; azon azonban mégis csudálkozom, hogy a zárlat alkalmával, mint a számadási vagyon keretén kívül eső összeg készletben a pénztárban meg nem találtatott, éppen úgy mint az 1894. évi tartalékalapi pénztárnál — mint gazdátlan vagyon — találtatott 629 frt 39 kr, és ismét az 1895. évi zárlatnál 151 korona 85 fillér. Nem tudom, hogy az igen tisztelt kezelő személyzet érzi-e, de én úgy érzem, hogy az amúgy is különös hangzású számlák vagy rovatok közé, miután már úgy is van egy átfutó,. még beillesztendő volna egy másik rovat is ily jelzővel: elfutó, — melyben aztán az ilyen összegeket egész szabályszerűen el lehetne számolni. De menjünk most már közelebb a kerületi számadásokhoz s nézzük meg, hogy mennyiben felelnek meg a fentebb előadott kellékeknek ? Nézzük elsőben is a közpénztárt. 1894. évi zárlat alkalmával volt tőke állomány 27483 frt 17 kr, ugyde ezen közpénztár 1895 év folyamán a tartalékalapi, vagy jobban mondva, a szegény egyházak és papok pénztárát is bekebelezvén, itt tehát ennek volt tőke állománya is számításba veendő, mely 1894 év végén — a mint a számvevő urak kimutatják, mert mellesleg megjegyzem: itt semmi se bizonyos — volt 70756 frt 52 kr, a kettő együtt (27483 frt 17 kr + 70756 frt 52 kr) = 98239 frt 69 kr mely korona értékben 196479 korona 38 fillér. — Ezzel szemben át lett hozva 1895 évre 197763 korona 66 filler^ 1
