Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-25 / 52. szám

817

DUNANTÜL1 PROTESTÁNS LAP.

818

A szatmári egyházi értekezlet által elfogadott egyházi adózási javaslathoz.

III.

Az egyházi adózásnak ezen kulcsa tetemesen magasabb, mint a szatmári javaslat által ajánlott kulcs, épen azért ennek alkalmazásával tetemesen kevesebb államsegélyre lenne szükségünk, mégis ezen kulcs alkalmazása a mi dunántúli ev. ref. egyházkerületünk egyházainak nagy többségében egyházi adó leszállítást jelent majd minden osztályra nézve, különösen pedig kisebb és szegényebb egyházaink híveire nézve. Mert az a mérő búza, a mit néhol család, másszor személy után fizetnek és az egyházi közmunka, a mivel most a legszegényebb is adózik, sokkal nagyobb értéket képvisel, mint a mivel, mint maximális összeggel, a javaslatban tervezett kulcs szerint megróható.

Az is megnyugtatásul szolgálhat, hogy a hol ekkora adóra szükség nincs, a presbyterium ezt a kulcsot felére, vagy negyed részére is leszállíthatja. Viszont ezen kulcs alkalmazása biztosításokat nyújt arra nézve, hogy az államsegélyt nem fogják népesebb és vagyonosabb gyülekezeteink elvinni kisebb és szegényebb gyülekezeteink elől, sőt ezen kulcs alkalmazása mellett az illetékes tényezők is kényszerítve lesznek belátni, hogy ennél magasabb adóval egyházunk hívei nem lévén megterhelhetők, a mely szükségleteinket igy sem tudjuk fedezni, azok edezésére jogosan és kényszerítő szükségből vesszük igénybe az államsegélyt.

A szatmári javaslat 3. §. szól az egyház rendkívüli szükségleteinek fedezésére szolgáló adóról ; a 4. §. a közalapi járulékról, az egyházmegyei, kerületi, conventi, zsinati költségek fedezésére kivetett rendes és rendkívüli adókról: ezekre nincs különös észrevételem.

A 6. §. szól az egyház költségvetésének összeállításáról, felsorolván először a szükséglet czimeit 9 pont alatt, azutan a fedezet czimeit is 8 pont alatt. Ezen czimek a költségvetésekben eddig is előfordultak és a helyi viszonyok szerint változni fognak. — Azonban a kiadás vagy szükséglet összeállításánál lényeges követelménynek tartom azt, hogy abba a közalapi járulék is felvetessék, mert ha már az adót egységesítjük és megszabjuk azt a maximalis összeget, a mível az egyháztagok terhelhetők, nem értem, miért kelljen a közalapi járulékot még külön kivetni. Maga az egyházi törvény, még ha új adózási rendszer nem lépne is életbe, 466. §-ábau határozottan felhívja a gyülekezeteket arra, hogy ezen egyéni kivetés alakjában oly sok bajt és nehézségeket okozó adót igyekezzenek egyházközségi adóvá átváltoztatni.

A fedezeti czimeknél pedig helytelenítem a 6. pontot, a mely az egyház jövedelmei közé sorozta a belhivatalnokok használatában levő földeknek helyi átlagos haszonbér jövedelmét, mert azon véleményben vagyok, hogy a belhivatalnokok ezen földeket maguk használhatják, a mint a czikk elején indokoltam, természetesen azoknak átlagos haszonbér jövedelme fizetésükbe beszámíttatván.

A javaslat 7. §-a foglalkozik a leglényegesebb kérdéssel, a lelkészek, segédlelkészek, tanítók fizetésének rendezésével, megállapítván az a) pontban a lelkészi fizetés minimumát három szobából, hivatal szobából és mellék helyiségekből álló lakáson és stóla jövedelmen felül négy osztályban 800 forint, 1000 forint, 1200 forint, 1400 forint alapfizetésben és 100 forint ötödéves korpétlékbau öt Ízben. — Az osztályok megállapításánál azonban nem csak az eddigi fizetést, hanem a népesség számát is tényezőnek veszi. — A korpótlék megállapításánál az azon egyházban eltöltött éveket tartja a javaslat számításba veendőknek. Kimondja a jávaslat azt is, hogy 5000 léleknél többet egy lelkész sem gondozhat, azért minden teljes 5000 lélekszámra a nagyobb gyülekezetekben egy lelkészi állomás szervezendő, a hol pedig a lélekszám a második öLzeret el nem éri, ott egyházközségi káplánság állítandó legalább 800 forint évi fizetéssel. A szakasz b) pontja alatt rendeztetnek a segédlelkészek fizetései olykép, hogy teljes ellátáson kívül évenként azok IV-ed osztályú egyházakban 100 forint, III-ik osztályuakban 150 forint, Il-ik osztályuakban 200 forint, I-ső osztályuakban 300 forint fizetést kapjanak havi előleges részletekben.

Ezen szakasz a) és b) pontjában a lelkészi fizetések rendezésére nézve foglalt intézkedés ellen lényegileg kevés kifogást lehet tenni. — Meg van abban az általános óhajtás: a 800 forint minimum, meg van az oly méltányos követelmény, az ötödéves korpótlék, meg van a segédlelkészekről a kellő gondoskodás. Formai tekintetben azonban még sem helyeselhetem, hogy a szakaszban a lelkészi fizetések rendezése úgy van feltüntetve, mintha itt minden egyházra nézve egészen új intézkedésről volna szó, tehát mintha a régi dijlevelek érvénye egészen megszűnnék, mintha a tervezetben foglaltnál magasabb fizetések az itt megállapított minimumra azonnal leszállithatók volnának és csak a 12. §-ban magyaráztatik meg, hogy ez nem igy van. A földhaszonélvezet és természetbeni egyéb járandóságokra sincs e szakaszban tekintet, pedig vannak lelkészi állomások, a melyeknek fentartásához ily járandóságokkal a polgári község is járul, a melyeket figyelmen kívül hagyni az egyháznak nem áll érdekében. Az is meghatározandó, hogy a korpótlék számítása micsoda időponttól kezdődik. Mert ha az azonnal életbe lépne, akkor feltehetjük, hogy 2000 lelkész közül legalább 1000 igényelheti a korpótlékot és ha átalánynak a maximális összegnek 500 forintnak felét 250 forintot veszünk a korpótlék kiszámítása alapjául, akkor ezen korpótlék fedezésére azonnal kivántatnék az ev. ref. lelkészek részére 250000 forint évi fedezet. — Azt hiszem azonban, hogy a korpótlékra való jogosultság számításának kezdő évéül az 1896-ik millenáris év volna veendő s ettől öt évre lépnének a lelkészek az első 100 forintos korpótlék élvezetébe.

Mindezeket tekintetbe véve a 7. §. ilyenformán volna átalakítandó: „A költségelőirányzatba a hivatalnokok és egyházi alkalmazottak fizetése a dijlapok és fenálló szerződések tiz évi átlaga alapján hivatalosan megállapított értékelés szerint akként veendő fel, hogy