Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-12 / 50. szám
Nyolczadik évfolyam. 50. szám. Pápa, 1897. deczember 12. *-----------------------------« A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez I)r. Antal Géza íelelős szerkesztő ozimére küldendők. «-----------------------------# Az egyház és iskola köréből. megjelenik minden vasrnap. # ---------------------------------~m-Az előfizetési dijak (egész évre 4 írt, félévre 3 frt), hirdetések, reolamatiék Kemenczky Lajos * ezimére, a lap kiadd hivatalához küldendők. ' # ------------------------------* A szatmári egyházi értekezlet által elfogadott egj^házi adózási javaslathoz. Ha semmi más nem jelezné is azt a nehéz helyzetet, a melylyel magyar ev. ref. egyházunk az anyagi szegénység miatt küzdeni kénytelen és azt a tűrhetetlen anyagi állapotot, a melyben ezen egyház lelkészeinek egy nagyrésze vergődik: elég bizonysága ennek az a sok, majd szelidebb, majd szenvedélyesebb felszólalás, a mely egyházi lapjainkban, értekezleteinkben, gyűléseinkben az újabb időben e tárgyban állandóan elhangzik és az a sokféle tervezet, a mely a baj orvoslása érdekében napvilágot lát. A sok felszólalásnak és tervezgetésnek azonban még eddig nincs meg a kívánt, sőt mondhatjuk semmi eredménye, s e miatt a kedélyek kezdenek elmérgesedni, kezdenek az ezen ügyben legjobban érdekelt csekély javadalmu lelkészek a felsőbb egyházi hatóságok iránt bizalmatlanok lenni, kezdenek az egyházi ügyek vezetőinek és az országos kormánynak szemrehányást tenni, mint ha azok nem viselnék eléggé szivükön ezen mind egyházi, mind magyar nemzetiségi, mind társadalmi és humanitási szempontból oly nagy fontosságú ügyet. — Alig van fontosabb közérdek, a melynek támogatására, sőt saját eszközeivel való rendezésére a magyar állam oly határozott ígéretet tett volna, mint épen a protestáns egyházak fedezésére az 1848 évi XX-ik törvényczikkben és mégsem akadt eddig kormány, a mely az Ígéret beváltását a közérdek és az egyházi élet követelményeinek megfelelőleg kezdeményezte volna. Maguk protestáns egyházaink egyházi és világi vezérfértiai, a kikről feltenni sem lehet, hogy egyházunk ezen életkérdése iránt jóakaratulag ne érdeklődnének , bár az 1848 évi XX-ik törvényczikkben kimondott általános elvet meg nem tagadták, de annak keresztül vitelének módozataira nézve gyakorlatilag érvényesíthető, részletekbe menő tervei adni tartózkodtak; a mely tervek mégis egyesek, vagy kisebb egyházi területeink kezdeményezése folytán nyilvánosságra kerültek azok az egyházi hatóságok és az egyháztagok nagyrésze által bizalmatlansággal vagy nem tetszéssel fogadtatnak. Hogy tehát ezen kérdés eddig megoldásra nem juthatott, azt nem tudhatjuk be egyedül az állami intéző körök egyházunk iránti jóakarata hiányának, hanem azon körülménynek is, hogy egy részről egységes megállapodásra jutni ez ügyben magunk sem tudtunk, más részről mindig sokan voltak és ma is vannak közöttünk, a kik a segélyezés eddig szóba jött módozataiba egyetemes egyházunk. s még inkább egyes gyülekezeteink önkormányzatának veszélyeztetését látják. Elismerés illeti a tiszántúli ref. egyházkerület egyházi értekezletének egyházi adó reform javaslat készítésére kiküldött bizottságát, hogy e tárgyban a szatmári értekezleten olyan tervezetet terjesztett elő, a mely mint szerves munkálat nemcsak hogy a nagy fontosságú tárgyat egészen felöleli, de az eddigi tervezetek szerint az egyház önkormányzatának sérelmével keresztül vihető intézkedéseket is legnagyobb részben szerencsésen mellőzi javaslatában. Kétségtelen, hogy ezen munkálatban foglalt egyik és másik intézkedés ellen is lehet kifogást tenni, hiszen mint az előadó felemlíti, a javaslatnak több lényeges határozmánya a bizottságban is szavazattöbbséggel fogadtatatott el. De azért bizton reménylhetjük, hogy a javaslat jelen alakjában egyházunk hivei nagy többségének véleményével és pártolásával fog találkozni és több kevesebb módosítással eljutni fog mint ev. ref. egyházunk hivatalos hatóságainak is közmegállapodása oda, a hol az annak életbeléptetéséhez szükséges anyagi eszközök megajánlása felett döntenek. Reménylhetjük ezt azért, mert a javaslat alapelvei úgy vannak lerakva, hogy egy részről azok a lehetőség határai között ev. ref. egyházunk igényeinek a mai viszonyok szerint teljesen megfelelnek, más részről az államot sem fogja azok érvényesítése megterhelni oly nagy áldozattal, a melyet az, ezen nagy nemzeti sulylyal és hivatással biró közművelődési és közerkölcsi intézmény, az ev. ref. egyház fentartása és a haza és magyar nemzetiség javára még áldásosabb működbe, tése érdekében méltányosan meg nem hozhatna. A javaslat egyik lényeges czélja a lelkészi fizetések korszerű rendezése. Tehát nemcsak a lelkészi fizetés minimumának megállapítása, hanem 800 forint 1000, 1200 50
