Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-11-28 / 48. szám

761

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

762

úgy mint más ázsiai népek, ezek is lehettek ott. A Ptolemeuszok idejéből Kr. e. 305—50-ig terjedő korszakból való történetírónak, Manethonak a könyvei szolgáltatták a legutóbbi időig Egyiptom történetének adatait, amelyeket eleinte mesének tartottak, most azonban a hierogliphicus följegy zésekkel van hitelességük bebizonyítva. — Manetho egyiptomi pap volt Szebennico városából és ő örökítette meg Egyiptom történetét könyvben is. Utánna dolgozott Josefus Flavius zsidótörténet iró is, ki Titus római császárnak volt kortársa és 70—80 között történt Jeruzsálem elpusztulását is megélte.

Ez a Josefus Flavius, Manetho után elbeszéli a zsidóknak Egyiptomból való kiköltözését. 0 úgy adja elő, hogy Amenophis — bizonyosan összetéveszti Meremtahval — farao szinről-szinre akarván látni az isteneket, tanácsosainak tanácsára, hogy az istenek kegyét kiérdemelje, abélpoklos idegeneket, tehát a zsidókat is kiüldözi az országból a sinai bányákba kényszermunkára, de a megkínzott és lealázott zsidók között, ezeknek papjaik is velük vannak és ezen szentemberek sanyargattatásáért a faraonak bűnhődnie kellene. A farao a büntetés kikerüléséért visszahozatja őket az országba és Szan-Tanis városába — ezen Hykszosz fővárosba, hol az idegenek istene, a Szeth uralkodott — telepíti le a zsidókat. — Manetho, illetőleg Josefus Flávius szerint a zsidók között van egy jeles férfiú, akit Oszariphnak neveznek és On papja volt. Ez megizeni a hykszoszokuak azt, hogy milyen szégyen érte őket és felszólítja, hogy jöjjenek be az országba, mert ők megnyitják Tanis kapuit és segitni fogják őket. — A hykszoszok be is törtek vagy 200,000-en és 12 évig pusztították az országot, úgy hogy erre az időre eshetik az a csapás, melyre azt mondja a biblia, hogy „Meghal minden első szülött Egyiptomnak földén, Faraonak első szülöttétől fogva, ki ül az ő királyi székében, mind a malom hajtó szolgáló leány elsőszülöttéig és minden oktalan állatoknak első fajzása meghal. És lészen nagy kiáltás egész Egyiptomnak földén, melyhez hasonló nem volt és nem leszen. De az Israelnek minden fia ellen csak az eb sem mozdítja meg az ő nyelvét, hogy megtudjátok, hogy különbséget tett Isten az Egyiptombeliek között és az Izrael között.

Tehát Mózes által behívott és a zsidók által segített hykszoszok elől menekült Merenptah és fia Szeti felső Egyiptomba, az egyiptomi Surdanba, ott hagyva az országot zsákmányul az ellenség kegyetlenkedéseinek, mígnem visszajött, az ellenséget kiűzte és a zsidókat sok kérésük megtagadása után mégis kiköltözni engedte, mintegy örvendve, hogy szabadul tőlük.

(Folyt, köv.)

Barcsi József.

AfEgyss §özlEményE§.

— Az egyházkerületi jegyzőkönyv megjelent s szétküldése még e héten megtörténik.

— A női kórház és tébolyda eladására vonatkozó szerződést a városi ügyész már elkészítette s a napokban fogják aláírni az egyházkerület részéről Németh István gazdasági tanácselnök, Pápa város részéről Mészáros Károly polgármester. Ezzel a régóta húzódó ügy végre valahára dűlőre jutott.

— A tiszántúli ev. ref. középiskolai tanáregyesület központi bizottsága lelkes fölhívást bocsátott ki nevezett egyházkerület tanáraihoz az egyesület érdekében, melyből, mint nagyon is megszívlelendő dolgokat közöljük a következőket: „A református tanári közszellem ma méginkább, mint valaha, csak utópia. Hajdan a főiskoláinkból kikerült tanárokban eltagadhatatlanul megvolt a közös kálvinista vonás. Ma több felől összeállítóit, különböző nevelésben részesült s elütő felfogásokban lévő tanárkarainkban különböző tanítási, nevelési elvek és a legtarkább világnézetek igyekeznek érvényesülni. — S mindez azért, mert nincs egy összetartó, irányitó szellem, nincs kölcsönös érintkezés, tehát hiányzik az egymásra való hatás is. Pedig mindaddig, mig felekezeti középiskolák állanak fenn hazánkban, a ref. tanári közszellem ápolása minden ref. tanárnak egyenesen hivatásából folyó kötelessége. Nem volna jó, ha nem éreznők azt a nagy érdekközösséget, mely a magyar tanárságot a magyar közművelődés szolgálatában összeköti, s kíszakasztanók magunkat exclusiv elzárkózottsággal az összes magyar tanárok egy czélra törekvő közös világából, de bizony nagy baj lenne az is, ha elszintelenednénk s csak névleg és nem lelkiképen is illetne meg bennünket a református tanári nevezet. Meg kell ragadnunk minden helyet, miüden alkalmat, bogy egymást megismerhessük minél több kisebb-nagyobb összejövetel által egymás leikébe pillantva teremtenünk élénk és egészséges prot. tanári közszellemet.“ — Az 1897. deczember 29-én Debreczeuben tartandó közgyűlés programmja igen érdekesen van a következő pontokból összeállítva: Deczember 28-án. Este 8 órakor találkozás a Dréher-féle sorházban. — Deczember 29 én. Délelőtt 8 órakor állandó bizottsági ülés a főiskolai gymnasium tanári szobájában. Ennek tárgyai: 1. A közgyűlés elé terjesztendő jelentések bemutatása. 2. írásban benyújtott indítványok előleges átnézése. 3. Folyó ügyek. — Délelőtt 9 órakor közgyűlés a főiskola kisebbik tanácstermében, a következő tárgysorozattal : 1. Elnöki megnyitó. G-éresi Kálmán 2. Jegyzői jelentés. Elek Lajos. 3. Pénztárnoki jelentés. Sinka Sándor. 4. Számadás vizsgáló bizottság jelentése. 5. A jelentések tárgyalása, a jegyzői jelentés rendin Nagy Elek h.-nánási tanár nyugdijintézeti ügye. 6. Az államsegély és autonom ref. középiskoláink. Dóczi Imre. 7. A psychologia legközelebbi feladatai a paedagogiában. Dr. Pallagi Gyula. 8. Egyesületünk jövője iránt a központi bizottság előterjesztése. — Előadó S. Szabó József. 9. Tisztikar lemondása, tisztúji-