Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-11-28 / 48. szám

759

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

760

építtetett, hogy a keleti hadjárataihoz szükséges élelmi szereket kéznél találja és igy tehát mig hadseregei a gheták ellen harczoltak, vagy Ghaza, Aszkalon, Megiddo és Kades várait vítták, addig a zsidók nehéz munkával voltak otthon elfoglalva, mert hogy ők a hykszószokkal távoztak volna el, nem valószinü, miután a biblia is 430 esztendőre teszi Egyiptomban való tartózkodásukat, azután pedig nem is az első hykszosz király alatt költöztek be, hanem az ötödik alatt. így tehát az ország újjászületésének nagy munkájában nekik is fáradniok kellett és ha nem is hoztak talán véráldozatot, mint harczosok, mert Fáraóknak voltak rendes fegyvereseik a katona osztályból, azért mégis sok verejtékükbe kerülhetett a nehéz kényszermunka és sok könyhullatással ehették mindennapi kenyerüket, mert a harczias Thuímeszek és Ramszesek sokkal jobban felismerték minden téren a birodalom érdekeit, semminthogy megengedték volna egy ilyen tekintélyes néppé nőtt törzsnek a kiköltözését.

Azért mondja a biblia a hykszoszok kiűzetésével beállott trónváltozásra, hogy „Rendelőnek azért ő ellenek sarczoltató tiszttartókat, hogy a népet szolgálattal terhelnék és épite az Izrael népe Faraonak kincstartó városokat Pithomot és Rahamszeszt.“ „De mennél inkább sanyargatják vala a népet, annál inkább nevekedik vala és sokasodék annál inkább: annyira, hogy magokban háborgatnának az Izrael fiai előmenetelekért.“ Ennek a nagy Ramszesznek 119 gyermeke volt, 50 fia és 69 leánya. A trónörökös, Khus ország, vagyis az egyiptomi Sudán herczege és más 12 fia elhalt, azért követte őt a trónon 14-ik fia Merenptah. Ramszesz leányai közül volt az a Menüs nevii farao leány, ki a gyermek Mózest megtalálta és a gyermek anyjával felneveltette. Lehet, hogy akkor a Pelusium melletti Tanisban lakott Ramszez 4s családja és azon mocsáros vidék nádas bozótjbábau találták meg a gyermek Mózest nád és kákából font bölcsőjében. Az utazás alatt használt dragoman elbeszélései szerint az O-Kairo mellett levő Roda szigete volna az a hely, a hol Mózest a király leány megtalálta.

Az édes anyja ápolása alatt fölnevekedett gyermek Mózes a királyi család egyik tagjának gondozása folytán azon kor leghíresebb iskolájába került, a heliopolisi napisten tudós papjainak iskolájába, hol görög tudósok és bölcsészek is tanultak pl. Pythagorasz, Plato és Eudoxusz, különösen a csillagászatban tűntek ki az odavaló tudósok, akikről Herodotos is dicsérőleg emlikszik meg és Strabo idejében is megvoltak még a tudósok lakásai, házai, de az iskola már feloszlott volt.

Itt tehát Mózes mindazt megtanulhatta, amit akkor a tudósok tudtak, úgy hogy tudós pap lett belőle, Osassiphnak nevezték. De nem feledte el, hogy ő a sanyargatott zsidónéphez tartozik, sőt a legnagyobb részvéttel volt annak sorsa iránt. Azért egyszer, midőn saját szemeláttára egy egyiptomi ember egy zsidót kegyetlenül bántalmazott, az üldözöttnek segítségére sietett és az egyiptomi férfiút megölte. Ennek következtében menekülnie kellett Egyiptomból, a Sinai félszigetre ment, hol

a Midianiták között oltalmat talált és ott meg is házasodott, elvevén Jethro főpap leányát, Czipporát.

Mózes születése Il-ik Ramszesz idejébe esik, a ki parancsot adott volt, hogy a zsidó csecsemőket öljék meg. De az isten megtartotta Mózes életét éppen a farao egyik leánya által és fel i s nevelkedett a leghíresebb iskolában, ahová mint zsidó gy érmék nem került volna be és nem lehetett volna nemzetének legtudósabb embere, vallás alapitója, vezére és újjáteremtője.

II. Ramszesz halálát értheti a biblia, midőn azt mondja: „És mikor sok napok múltak vala el, meghala Egyiptom királya és fohászkodnak vala Izrael fiai a nagy szolgálat miatt és kiáltnak vala; a szolgálat miatt való kiáltások pedig felmenne Isten eleibe.“ Ennek az lehet a magyarázata, hogy miután a hatalmas Szeszosztrisz 66 évi uralkodás után meghalt, a zsidók mintegy fellélegzeltek és Mózes is megkisérlette az Egyiptomba való viszszatérést. A zsidók kiköltözésének idejét általában véve, II. Ramszesz utódja, I. Merenptah uralkodásának idejére teszik. Mert alatta nagy csapások érték az országot. — Ugyanis mindjárt uralkodása elején idegen népek törtek be Egyiptomba észak felől és észak-nyűgöt felől. Ezek voltak a Turisa, Sardaia, Sakalsa és Akaiusa népek, kik pusztítva és kegyetlenkedve Memphisig nyomultak előre, de a farao összegyűjtötte seregét és Paárí városa mellett hadvezéreivel teljes diadal! aratott kegyetlen ellenségen, kik közül 15 ezeren maradtak a csatatéren és 9 ezeren lettek foglyok. — Az országnak ezen feldulását azért tartottam szükségesnek megemlíteni, mert a régi egyiptomi történetírónál egy másik nagy csapásról is van említés tévé, mit a Mózes által visszahívott hykszoszok okoztak. Ez Merenptah uralkodásának végére eshetett, utódja II. Sethi trónraléptét megelőzhette, midőn 12 évig tartó belviszályok alatt nem törvényes uralkodója volt Egyiptomnak, hanem egy vagy több trónbitorlója volt a szerencsétlen országnak, mig a törvényes trónörökös Aethiopiában keresett menedéket és később segítséget a visszatéréshez, o rszága visszafoglalásához. Ezen idő alatt történhettek azok a csapások, amelyekről a biblia tudósit, mint az istentől jövő büntetés és bünhödés a zsidó nemzet sanyargatásáért, pedig azokat nagyobbrészt egy ellenséges népnek boszuja idézte elő.

A középtengeri népek betöréséről és pusztításairól bőven szólnak a feljegyzések a karnaki templom falairól, de a zsidó nép egyiptomi életéről igen kevés, majdnem semmi feljegyzés nincs.

A Béni Hasszánnál levő sirok rajzai es festményei között van egy, melynek alakjai a sémita arczvonásokkal tűnnek ki, s a mely kép a zsidóknak beköltözését ábrázolhatja, midőn vagy 30—40 sémita ember közeledik barátságos indulattal, ajándékokkal és előrenyujtott kezekkel. Esne mellett, felső Egyiptomban az El-Kab sziklafeliratok között az illető főalak arról is szól, hogy amikor az éhség volt, akkor ő megbízott gabona-kiosztó volt. — Különben a zsidókról semmiféle följegyzés sincs, a hierogliphek nem szólnak róluk, ezért pl. Meyer nem is tárgyalja az ottvaló tartózkodásukat, csak megemlíti, hogy