Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-21 / 47. szám
Nyolczadik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1897. november 21. DUNÁNTÜLI P R 0 T E S T /v N S LA P. *----------------------------* A lap szellemi részét illető közleményei! a szerkesztőséghez Dr. Antal Géza felelős szerkesztő ozi— mére küldendők. *----------------------------# Az egyház és iskola köréből. —S— Megjelenik minden vasárnap.-Az előfizetési dijak (egész évre 4 írt, félévre 3 írt), hirdetések, r eclam atiék Kemenczky Lajos ozimére, a lap kiadd hivatalához küldendők. Theologiai Végre valahára kerületünk is rá lépett az állandó alkotások terére, mintha az eddied kapkodó, ingadozó rendszer szűnő félben lenne már. Sok és súlyos tévesztések, kerületünk anyagi érdekeit, erkölcsi reputatióját közelről érintő, nem egyszer veszélyeztető, meddő, eredménytelen intézkedések, tervezgetések lettek elkövetve ámultakban, melyeknek hátrányát érzi, szenvedi nem egy téren kerületünk ma is. Ott a főiskola épületei, három is, melyek közül egyik is a czélnak teljeseu meg nem felelő, sőt a legújabb is a főiskola népességének növekedtével átalakítás nélkül, bővítés elkerülésével meg nem állható, jelen beosztásában ki nem elégítő. Mily rengeteg összeg, mily temérdek pénz fekszik ezekben, vagy csak a legújabban is 150 ezer forint, hogy kerekszámot mondjunk, horribilis összeg, kivált ha összehasonlítjuk más kerületek új épületeivel p o. a sárospataki új iskolaépitési összeggel, mely 80 ezer forintot alig valamivel haladott felül, pedig benne a tlieologia, s a gimnázium 6 osztálya elfér testvériesen, békében egymás mellett, nem versenyezve, nem vitatkozva ennek a paedagogiai disciplinára káros, megmételyező hatása és volta felett, mint ez nálunk oly féltékeny, szőrszálhasogató kicsinyeskedéssel annak idején, csak a legközelebbi tervezgetések alkalmával is pro et contra megvitatva, tárgyalva — kerületünk nagyobb dicsőségére — volt. Ott van az anyagi financiális tévedések mellett a szellemi, az erkölcsi téren — a jogakadémia felállítása, majd megszüntetése; majd ismét a tanítóképző intézet létesítése, s rövid, élettelen élet után egy tollvonással eltörlése, melyek méltó resensust kritikát keltettek kerületünk közönségében, mely ily koczkázatos alkotások, tervezgetések mellett, féltette, s joggal kerületünk jó hírét, nevét, erkölcsi reputatióját, s régi büszkeségét, dicsőségét, magát a főiskolát, melyet éppen ezen határozatlan, ingadozó ténykedésekből is kifolyólag kísérlett meg csak kevéssel ezelőtt is máshelyre helyezni a türelmetlen közvélemény egy része. No de mindezek már bevégzett dolgok; véléményt kritikát mondani felettük, már csak jöhető hasonló tévedések elkerülése czéljából is kötelesség, bár azok meg nem történtek késohasem lesznek, de óvatosságra, komo • internátus. lyabb megfontolásra, előrelátóbb mérlegelésre serkentenek és késztetnek. S éppen ez a szempont az, ennek az érzése, mely jelen igénytelen felszólalásomban ezúttal engem is vezet. Bár ugyanis a legnagyobb megelégedéssel, a legédesebb reménynyel a jövőre tölt is el, kerületünk legközelebbi gyűlésének azon határozata, melylyel — mondjuk — a 100 ezer forintos kölcsön felvételével lehetővé teszi, vagy a terhek tisztázását, amortizácionális kölcsönnel könnyebb viselését, valamint a leányinternátust és a theologiát megillető, megfelelő helyen, önálló épületekben elhelyezését, s ez által azoknak fizikai létezhetését, emberileg szólván övök időkre biztosítja, de figyelmen kívül hagyott számításaiban egy, a jelen alkalommal egyidejűleg könnyen, kevés költséggel eszközölhetett czélos és szükséges intézkedést, nevezetesen a theologiai internátus létesítését. Örülök, s a legnagyobb a legüdvösebb határozatnak, ténykedésnek mondottam kerületünk e bölcs végzését, már csak azért is, hogy a kerületi pénzügyeink eddigi toldozása, foldozása, egyik pénztárból soha meg nem adás fejében, a másikba kölcsönzése, oda nem tartozó alapoknak a közpénztárba lett elszámolása, nem voltak méltók, illők eg.y superintendentiához, melynek 200 ezret meghaladó lélekszám, s közel 390 gyülekezete van. Illő, helyes volt hogy kiskorúságból kinőjjünk, kibontakozzunk, hogy a nagyobb, egy egész jövőre szóló alkotásoknak ne szabjon határta szegénység, ne állja útját a pénzhiány, a vagyontalanság. Egy kerület, egy felekezet élete, emberileg szólva századokra, ezredekre szóló örök, s ha a mit én nem hiszek, elhinni nem tudok, rövid idő alatt a magas állam nem gondoskodnék is a kerületek, felekezetek administrationalis s részben az eddiginél is nagyobb mérvben kulturális szükségleteiről; s ha jelenben gyülekezeteinket meg nem terhelhetjük, járulékaikat nem emelhetjük is: akkor, a mikor a jövőkor, a későbbi nemzedék számára rakjuk le a hatékonyabb, eredményesebb tevékenység alapköveit, s megteremtjük az eszközöket, melyek az utánunk következő emberiség, kulturális szükségleteit vannak hivatva kielégíteni, igen helyes és czélszerü intézkedés, hogy ezen terhek, ezen beruházások összegeitne érezze csak a jelen, hanem érezze, viselje a később 47
