Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-07 / 45. szám
Til DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 712 hogy e helyütt a mozgalom később terjedni fog; az egymásra utalt, összetartó bányásznép között a tetszetős új tanoknak nagy keletje lehet. Baranya járásai között a baranyaváriban, mohácsiban és siklósiban volt csak kilépés, az egész megyéből mindössze 97. Ebből 89 a református egyház vesztesége, ez indította tehát panaszra a felsőbaranyai egyházmegyét. Pedig ez a szám éppen nem nagy, különösen ha a vármegyében élő reformátusok számával, 45.170-el, vagy az említett járások református hívőinek számával 29.640-el vetjük össze. A kilépők — talán a mohácsi járás egy-két németjét leszámítva — mind magyarok ; Karancs községben már néhány év előtt nazarénus imaházat épitettek, ehhez szítanak most elhagyott egyházuk helyett. Tolnában 235 ember lépett ki felekezetéből; sokan a dunaföldvári, simontornyai, völgységi, tamásii járásokból. Ez utóbbi járásban az egyházi adó terhessége birt kilépésre 34 református embert; a többi helyütt magyar és kisebb részben német hivőket toborzott magának a nazarénus és baptista vallás. A nazarénus gyülekezetnek Némedi községben 80 tagja van : a baptista szekta Bonyhádon 59 hívőt számlál. Ezek már németek ; a baptiszta felekezetnek a magyarság körében ritka helyen van talaja. A Duna és Tisza közén teltek meg legjobban a felek ezeten kívüliekről vezetett jegyzékek. Bács-Bodrog megyében 702 kilépés volt, a topolyai járásban — katholikus és református hívők közül — 582. Csak húsz nem magyar közülük és legnagyobb részt nazarénusok. — Az egész nagy szám mindössze négy község közt oszlik meg: Kishegyesen 50, Pacséron 112, Feketehegyen 190, Ó-Moraviczán 230 kilépés történt. Az apatini járásban a kilépők fele szerb, másik fele magyar és német; mind évek óta már nazarénus. A titeli járásban Tisza Kálmán-falván van 31 tagú nazarénus gyülekezet; valamennyi magyar. Bács-Földváron 30 magyar ember lépett ki már régebben nazarénusok közül került ki 25 felekezetenkivüli. Pest megyének vegyes nyelvű, vagy jobbára német ajkú járásaiban csak elvétve volt nyroma a fclekezetenkivüliségnek; a három solti járásbau 378 kilépés történt. Dusnok községben 153 szerb vallotta magát felekezeten kívülinek; valamennyi nazarénus. Kis>Kőrösön és Vadkerten a baptisták hódítottak el 118 tót nemzetiségűt; Duna- Vecsén és környékén 107 hívője van a nazarénus gyülekezetnek, kizárólag a magyarság köréből. Csongrád megyében — Hódmező-Vasárhelylyel és Szegeddel együtt — 338 magyar ember lett felekezetnélkülivé a nazarénus vallás kedvéért. Szegeden az új szekta imost is hódit — bár kis mértékben — a legszegényebb tanyai lakosság közt; a csongrád-mindszenti járásban megfordítva a mozgalomnak határozott lanyhulását észlelik ; a hetvenes években gyökeret vert nazarénus hit egyre vészit terjedőképességéből. (Folyt, köv.) De. Buday László. A sárospataki ev. ref. theologiai tanári kar véleménye a lelkész-, esperes-, és püspökavatás és beiktatás kérdésében. (Folytatás.) Vélemény a lelkésziktalásról. Minthogy lelkésziktatásról vagy ennek megfelelő eljárásáról sem kánonaink, sem újabb törvényeink nem emlékeznek, sőt tudtunkkal az egyházkerületek közül is csak az egy tiszáninneni szabályozza rendeletileg a lelkész belépését az egyházba, de ez az egy is a régi beköszönés értelmében és közigazgatási szempontból; minthogy sem hitvallásunkból, sem istentiszteleti éheinkből nem következik az, hogy szertartásaink számát szaporitgassuk; minthogy egyházjogi elveink szerint is az externa vocatio-ra adott egyházmegyei consensus teljes jogerővel rögtön hatályba lép és ez már megerősítés alkalmával, az egyházmegyei gyűlésben tudomására adatik az illető egyház képviselői utján az egész gyülekezetnek: minthogy az újabb időben keletkezett s hitvallási elveinkkel teljességgel össze nem egyeztethető eljárások általános szokásnak sem tekinthetők : mindezeknél fogva az u. n. lelkészbeiktatást sem hitvallási, sem liturgiái, sem egyházjogi elveinkkel megegyeztethetőnek nem tartjuk s éppenazért még a nevét is elhagyandónak Ítéljük; a jórend érdekében azonban, közigazgatási szempontból szerintünk is megengedhető, hogy a régi jó magyar szóval beköszönésnek nevezett gyülekezeti alkalmon az egyházmegye képviselői, úgy, a mint annak velejét a tiszáninneni kerület 1883. évi szabályrendelete kifejezi, jelen lehessenek, de ezeknek munkálkodása csupán a presbitériumban, mint gyülekezeti igazgató közeg keretében folyjon le. # * * És most engedje meg a főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés, hogy az eddig mondottaknak mintegy záradéka és kiegészítéseképpen visszatérhessünk még egyszer a lelkészavatásról nyilvánított véleményünknek arra a pontjára, melyben hangsúlyoztuk, hogy a lelkészavatás nem püspöki előjog, mert azt bármely esperes, sőt bármely rendes lelkész végrehajthatja az egyházi hatóság beleegyezésével. Ezt a nézetünket mi az új-szövetségre, a Helvét hitvallásra (XVIII. R. VIII. §.), régibb magyar protestáns Írók (Pósaházi: „Igazság Istápja“ 441. 1. Nádudvari P. Predikácziók," 618 lap. Zsarnay L. „Paptan.“ II. kiadás 96. köv. lap) nézeteire alapítjuk és azért ismételjük, mert mi mind hitvallási, mind kormányzati elveinkkel megegyezőbbnek látnok azt, ha a lelkészavatást nem kerületenként, hanem egyházmegyénként, nem a püspökeink, hanem az esperesek vagy ezeknek helyettesei hajtanák végre mindig csak olyankor, mikor segédlelkészből lett rendes lelkész lép a hivatalba, tehát a beköszönés alkalmával, tehát az új lelkész gyülekezetében, az egész gyülekezet jelenlétében. Egy ilyen eljárás törvényes intézménynyé téve igen megegyeznék a mi egyházunknak szellemével, jellemével mind hitvallási, mind kormányzati tekintetben ; hiszen a mi egyházunk a szó igaz értelmében vett népegyház, melynek feladata nem a népélettől való
