Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-31 / 44. szám
697 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 698 abban, de általánosan nem kötelező. Erdélyből általa nos és régi szokásnak van jelezve, de úgy látszik, törvényesen nincs rendelve, sem rendezve. Egyedül a tiszáninneni kerület az, a hol intézménnyé van téve; de szabályrendeletei mutatják, hogy közigazgatási tekintetből tehát inkább a jórend, valami uj szertartás érdekében. (Folyt, köv.j Egyháztársadalmi gyakorlati kérdések. Mélyen tisztelt egyházkerületi lelkészértekezlet! Egyházkerületünk érdemes főjegyzője arra kért fel, hogy a mostani értekezleten, „tán épen „egyháztársadalmi gyakorlati“ kérdést választava tartsak felolvasást." Szives készséggel óhajtok eleget tenni — csekély erőm mértéke szerint, a bennem helyezett bizalomnak. „Az egészségesek nem szűkölködnek orvos nélkül“ — monda Idvezitőnk. Egyháztársadalmi életünk nem mondható teljes egészségűnek mint az idők jelei mutatják, mert ha az volna, nem hallatszanék panasz ajkakról és hírlapokból. —- Az egyháztársadalmi élet lelke: a krisztusi lélek nem beteg, örök időkig életet, buzgalmat keltve munkál minden isteni tulajdonaival, annak nincs szüksége orvosra, hanem betegség tünetei mutatkoznak a szervezetben, az egyházat alkotó tagokban. „Hitbeli közöny, jó cselekedetekben megrestülés, üres templomok, üres szivek, súlyos adóteher, hit, majd egyház elhagyása,“ mind megannyi panaszolt betegség, a miket orvosolni kell. Hivatott orvosok feles számmal, kuruzsolók egyetemlegesen, a lelkészi testületre hárítanak minden felelősséget a tiinetszerü, majd általános bajokért és egy gyűjtő névvel nevezett gyógyszert, mint gyökeresen gyógyítót a „belmissziót" ajánlják csodahatásu orvosságul. Ha valamelyik lelkész a gyógyszert teljes mértékben nem használja, az hanyag, gonosz szolga, miatta elpusztul az egyház. A belmisszió nem értéktelen, nem hivatatlan elmék által feltalált új gyógyszer, az apostoli kar óta használja a szükséglethez képest minden kötelességtudó lelkész, — csak nagyon óvatosan kell vele bánni. A gyógyító orvosság alkatelemeire bontva: hívek látogatása, szegények gondozása, felolvasások tartása, olvasó, jótékonyságot gyakorló, gazdasági, szüziességi egyletek alakítása, — naptáraknak, fő könyveknek elárusitása, — Istent, Jézus különbféle alakban, öltönyben ismertető képes iratok terjesztése, — adagolandó a lelkész által a híveknek. — Mind ezekből jó és czélra vezető a héj lehámozása után a maradék. „Hívek“ nevezet alatt értenünk kell mindig a falusi népet, ezek azon türelmes alakok, kiket egyedül kell uemesitgetnünk. — Szegény agyon gyógyított, roskadozásig adóztatott református , papjaiddal együtt államot fentartó jó magyar nép ! Nem ott fáj annak, a hol minduntalan koczogtatják, mert az a falusi nép ha rossz példát felülről látva, nem jár is ma már nagy buzgalommal a templomba, de azért nem igen lát vegyes házasságot negélyezett türelemből, gyermekeit nem engedi át reversalissal stb. Nem a lelkészek, a gyógyszert adogató orvosok okai a betegség terjedésének. A betegség jobban mondva kóros tünet csak okozat, — forrása, oka a mindinkább sulyosodó anyagi helyzet a korral született és a mostani korral megszűnő megnehezedett idők járása, a minek következése a közöny minden idealismus — igy a vallás iránt. — De éppen ebben áll 'a lelkészi állás magasztossága hogy az éhező sokaságot mennyei kenyérrel elégítse ki, — Istenben vetett erős hitet ébresztvén, úgy könnyen elhordozhatóvá teszi az élet terhes igáját — az anyagiakkal vergődés sötét korszakában égi fénynél gyújtson uj szövétneket, — Krisztus sebeivel tudja begyógvitani e vérző szivek sebeit, — a templom az ige hallgatás iránti közönyt mint jégkérget, szent buzgalommal legyen képes a vallásosság hevítő napjának sugaraival felolvasztani. — Mivel képes a lelkész mindezen dicső és nemes munkát elvégezni ? Képes volt még eddig azzal, hogy hű volt Krisztusához, — hivatal-szeretettel és pontossággal szolgált, igyekezett egy ember — egész pap leuni katedrájában, békesség olajágával csendesített szeretet balzsamával gyógyított, örült az örülőkkel, sirt a sirókkal, nevelt vallásosságra, tanított gazdálkodni, kertészkedni, — intett, dorgált, adót vetett ki és szedett be, az iskolának, a veteményes kertnek főkertésze volt! stb. Volt Hát egy valódi lelkész, nem ilyen-e ma is ? Ma is ilyen! Midőn pedig magára hagyatva a régi lelkész segítőtársak nélkül egyedül áll a küzdtéren, — midőn sokszor könyezve eszi a panaszos kenyeret, — midőn egy cseléd lánynak is több a bére, mint díjazása a 12 iskolát végzett s.-lelkésznek, ma midőn a kiszolgált őrmester előbb nyer hivatalt az államtól, mint tisztes megélhetést biztositó segélyt az a lelkészség, a ki nyomorogva, gyermekeket nevelve, taníttatva,— foltos zsinati kabátban télen is tavasz szint játszó kalapban meg nem törve szolgálja hazáját, sok ingyenes munkással építi a Krisztus egyliázátinem utálatos nyereségvágyból, gyakorol olyan belmissiót a belső mizériák közepette, a minőt sok selyem reverendás — vörös öves plébános, — mindig ragyogó tiszta zsinati kabátban járó városi lelkész nem tudná utánna csinálui. Kik voltak régebben ily dicső munkában a lelkészek segítő társai ? A tanító, a nótárus, a nemzetes eompossessor, tekintetes, nemes vitézlő — fel a méltóságos czimig emelkedő névben mais örökké élő világi urak, a mi úgy nevezett: nagy jó uraink és nagy asszonyaink, a kik a királyi papság, szent nép voltak és mint jó példa adók után járult a nép a siklusokkal a közjó oltárához, — áhítattal a templom tornáczába,— törödelemmel az Ur-asztalához. Annak a, mondjuk úri közönségnek ősök nyomán nem járó felerésze mit csinál ma? Gyártja a kemény törvényeket, rendszabályokat, és ha kell, kibúvó lyukat maga keres alkalom adtán, — segédkezik gyógyszereket készíteni egy-egy túlbuzgó idealista laboratóriumában, de eszébe nem veszi a bibliai tanácsot : orvos gyógyitsdmeg magadat,“ — keresi az elölülést, de a munka mezején a gereblyések pallérja,“részt vesz a tanácskozásokban, de zsebje szerfölött érzékeny a jóügy áldozathozatalánál, gáncsolja a lelkészt, — elitéli a lelkészt, paraszt papnak nevezi, midőn népével együtt szántat magának uj ugart, — az egyhárí adót, szemetes lélekgabonát bírói végrehajtásra fizeti meg stb. — Fájdalmas,
