Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-31 / 44. szám
699 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 700 tapasztalati igazság, hogy legtöbbet vérzik szive az olyan lelkésznek, kinek egyházában református és mint ilyen, templomkerülő jegyző — ma már vidéki kis belügyminiszter, — kivégzett földes ur, Ároni család sarja lakik és még itt-ott egy-egy „papi rabíga alatt nyögő“ modern tanító. — Ezeknek tetteit látja, — mindig — mindenért a lelkészt okoló, gúnyoló szavait hallja a nép, a cselédség; a gyülekezet látja, hogy a siklust, vagy egyszer ha templomba téved, a balkéz erős tudatá\ al adja ki, úrvacsora osztáskor tüntetőleg távozik. (Folyt, köv.) Szűcs Dezső. Október 31. Irta: Csomasz Dezső. A vég s a kezdet e napon kelének Nehéz tusára a múlt s jelen között, Mint a kelő nap felleg árnyival küzd: Világosság az árnynyal győzködött. Tenger sötét . . . s a fényből egy sugárka Miként világol messze szerteszét! ? Derengve nem vesz é az éjszakába, Vagy megdobbantja milliók szivét!? Egyetlen fáklya s mint lobog fénye ott, Sötét tanyája bűnnek hol virul, S rabság bilincsén sorvadoz a szellem, Lemondva égbe szárnyalásirul, Magasra törni ? — régen elfeledte, Kit Isten elhívott oltárihoz, Istent imádni, hogy lehetne gondja, Ki pengő érezre vágyva áhitoz! ? De gyűl egy csilag, virradat sugara, Mely bevilágol múltat és jelent. Nincsen szükség álomfejtőre s bölcsre, A szivek húrja érzi mit jelent. Kunyhó és csarnok kitárja ajtaját, Sovárg a lélek tiszta lég után, Szegény s a gazdag üdvöt lát e jelben, Miként a betlehemi éjszakán ! S mint akkor hajdan tisztességet tőnek Az Ige, eszme fénysugárnál, Ki testet öltött e világ bűnéért, S szerelme hozzánk örökké megáll: Nevét hirdetni kettős tüzes nyelvek Ma is leszálltak Luther képihez: „Ember kezében nincs a lélek üdve \u — Hallszik zugó szél zendiilésiben. Ott ül a férfi, — kezében forgatja A hit s bölcseség régi lapjait . . . A por belepte, — szavát sem értették, Ki tudná hát benn’ Isten mit tanít? . . . Csak forgat, éj s nappal szünetlen S nem dúlják többé kétely kínjai — A könyvek könyve szellemektől népes, Kibontakoznak lelke szárnyai. Meglátja Istent fénylő tisztaságban, Ki megmérhetlen örök szeretet, Szüksége néki múló kincsre nincsen, — A lélek hitben nyer csak életet! Megcsalni Öt, gyarló a földi pompa, Hiába hord oltárra bármit is, Kinek szivében Isten szerelme nincs, Mint megfogamzott apokalypsis! . . . Oh mily nap volt ez! — elmerengek rajta, Oltárt emelve nagy emlékinek, — ügy érzem, sejtem elbűvölve mintha Dobbanna szive föld rejtélyinek S kitörne lángban olthatatlan ős erő, Elűzve azt, ki Istent nem imád . . . — S ki tegnap pénzért bűnöket bocsáta: Tanul ma zengni szívből hő imát! Imára buzdul ajkunk is rebegve, Zsolozsmát zengni néked Istenünk! Jött bár e napért ezernyi vész reánk És tört pokol hatalma ellenünk. Te védj ed, óvjad Sionját e honnak, S jöhet rá vész, jöhet ezer vihar, Szemébe nézünk dúló fergetegnek, Dühöngjön bár tüzes villámival! jegyes ^özÍEményEÍ;. — Reformatioi emlékünnep. A theologiai önképzőkör ma d. e. isteni tisztelet végeztével a reformatio emlékére ünnepet rendez a következő műsorral: „Erős várunk ...“ énekli a főisk. énekkar. 2. Alkalmi ima, tartja : Vargha Kálmán II. é. pn. 3. Emlék beszéd, tartja: Veress István senior, alelnök. 4. Alkalmi költemény, irta és szavalja Csomasz Dezső III. é. pn. 5. „Henkel János,“ irta Patay Miklós III. pn. 6. „A reformátió ünnepén,“ irta Szabolcska M. szavalja Mocsy Mihály II. é pn. 7. 130. dicséret, énekli a főisk. énekkar. — A tiszántúli ev. ref. egyházkerület október 26-ikán kezdte meg gyűlését Debreczenben, mely gyűlésnek kiváló érdekességü tárgya volt az ehkerületi főjegyző választás. Mint azt lapukban annak idején említettük, a szavazatszedő bizottság — a szavazatok revideálása utáu — 5 szavazattöbbséggel Zsigmond Sándort jelentette ki megválasztottnak. Az egyházkerület hosszas vitát folytatott a fölött, vájjon volt-e joga a szavazatbontó bizottságnak revideálni a szavazatokat. Farkas Antal fölolvasta a főjegyző választást fölebbező előterjesztést. Kiss Albert, Thaly Kálmán, Uray Imre, Mezőssy Béla és Biky Károly éles hangon támadták a választást, jogtalannak és inkorrektnek mondva a szavazatok revízióját. Valamennyien
