Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-24 / 43. szám
Nyolczadik évfolyam. 43. szám. Pápa, 1897. október 24. A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Dr. Antal Géza lelelős szerkesztő ezimére küldendők.-shos-sfflegjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak, (egész évre 4 írt, félévre £ írt), hirdetések, reclam atiók Kemenczky Lajos ozimére, a lap kiadd hivatalához küldendők. A liturgia Egyházunk a hit és lelki szabadság egyháza s Isten megsegítő oltalma mellett az marad az idők végéig. Hirdetője az igaz szabadelvüségnek, mely „ama Krisztus az élő Istennek fiába“ vetett hitből származik. Kiszabadulva egy sötét kor mesteri, de keresztyéntan ellenes bilincsei közül, egyházunk a protestátiók évszázados lánczolata.— Tisztán és egyedül a jézusi ige által korlátozottan érzi valódi szabadságát. És e szaba'lságszeretetben volt mindenkor túlerős, de ez lett, sajnos, legtöbbször gyenge, mert védtelen oldala. Szabadságszeretetével nem a gonosz hitetlenség, hanem az emberi bölcsesség elfedésére visszaélt. És mennél inkább igyekezett a lelkiismeretbeli szabadság zászlaja alatt az isteni kijelentés csalhatatlan birájává tenni magát, anDál inkább óhajtozott Ábrahám egyszerű sátora után, mellőzve minden külsőitést, még az ige gyöngyének aranykeretét a liturgiát is. Könnyű volt, mert szabadság íogalmának túlhajtásában szives társul szegődött hozzá: a rationalismus. Ezzel karöltve azután erényelméletek labyrintjába menekülve meggondolatlan becsületfeledéssel neki rohantak a kér. egyház ó és tisztes symbolumainak s szörnyükép dühöngtek az isteni tisztelet liturgiája ellen , nem csekély örömére azoknak, kik a Protestantismus felbomlására építik a jövő terveit. A Feldkírchben, Voralbergben megjelenő „Pelikán“ megengedi, hogy a protestánsok között, kikért kerekes 120 millió angyal szüntelen imádkozik, vau 10°/0 hive, a liturgia felélénkitéséért lelkesedők száma bizonyára nem nagyobb. De maradjunk a tárgy mellett. A protestáns világ egyházi közegei szép csendben már évek óta takarják el a rationalismus és a túlzók által az egyházi élet egykor zöld vírányaira hordott fojtó futóhomokot. Vegyük csak kezünkbe a liturgia kincsei közül a bajor, hannoveri, szász vagy porosz liturgiát és azon formák gazdagsága, megható ereje és magvas volta felett, melynek fényénél különösen az ünnepi isteni tisztelet kibontakozik, valóban elcsudálkozunk és érezzük lelkünk szárnyait. Hozzánk a hamis lelki szabadság bősz hullámai később értek és még magasan járnak, ennélfogva még kevés pártfogóra talál sz isteni tisztelet kiszinezése körüli kérdéséhez. fáradozó, de annál több határozott ellenségre, talán legtöbbre maga a nép között. „Hisz ez pápistás“ ezen bornirt kijelentésre megbénul túl józan isten tiszteletünk s templomaink felékitése körül a legbuzgóbb jóákarat is. Pedig elvícázhatatlan történeti tény az, hagy a liturgia, mely a mai kor emberei előtt feledésbe ment s állítólagos katholikus ize miatt perhorreskáltatik, valamikor minden izében jó protestáns evang. vagy reform, volt. Vagy attól tartanak, hogy a mögött, ha a protestáns isteni tisztelet minden időre szóló czentrumát az ige drága gyöngyét szinarany keretbe foglaljuk, romanizáló tendencziák rejlenek ? Sohasem. Csak az a törekvésünk és nézetünk, ha isteni szolgálatunk hitelveink szigorú megtartása vagy akár tovább fejlesztésével a jövőben az aesthetikai szép kifejezésének hu szolgálatában állana, nagyobb vonzerővel bírna híveinkre és a világ elltt. A liturgia kincsének az az lényege, jelentősége és történeti fejlődésének kutatásában korántsem vagyunk mesterek, de azokká kell lennünk, ha megakarjuk találni a liturgia helyes alkalmazásának és a templomlátogatás előmozdításának igaz módját. Liturgia (Xmovoyia) az állam vagy községben teljesített szolgálatot jelent. Athénben, azt a rendes állami fuuctiót értették alatta, melyet a polgárok sorrendben végeztek el s azt is, melyet a legvagyonosabbak kivételesen teljesítettek p. o. hadi hajók felszerelését. Az újtestamentombau a liturgia szónak kettős értelme van : könyöradomáuy osztogatás : az az jótett és a lelkész hivatalában : az az isteni szolgálat. Mi itt Pfleiderer után az isteni tisztelet azon részét értjük alatta, mely „kötött, alakban tiszta objektivitással az egyházi köztuciatot tünteti fel,, vissza nem tükrözhető érzelmeket kelt és a kér. kegyesség mysticus részét aestheticai érzéssel szolgálja. '- A mai értelemben vett liturgia definitiói közül ez a legáltalánosabb. Csakhogy ennek lényege és jelentősége feletti Ítélet a confessionalis és theologiai állásponthoz mérten szerfelett elágazó. Ugyannyira, hogy míg az egyháza uniformitására büszke katholikus — bizonyára nem minden tartalom nélküli, de előtte érthetetlen liturgiája mellett lelkesedik és ezt nem csupán mint a látható hitegység erős kötelékét, hanem mint a valláserkölcsi élet felvirágoztatását czélzó cultust magasztalja, addig a puritán refor-43 Az egyház és iskola köréből. Á diMtóli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye.
