Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-10 / 41. szám
645 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 646 kezelőnkre annyira hátrányos voltát ellensúlyozandó, felliivandók az esperesek, hogy mind körlevélileg, mind pedig látogatásaik alkalmával a legkomolyabban figyelmeztessék a lelkészi kart és a presbitériumokat, hogy a házasságok megkötése előtt a születendő gyermekek hovatartozandósága tárgyában kötendő szerződések egyházunk kárára leendő kiállítását gátolják meg; különösen figyelmezteti a lelkészi kart arra, hogy az ismétlő iskolások oktatásánál és minden előforduló vegyes házassági esetekben lelki erejük teljességével, vallásos buzgóságuk és meggyőződésük egész erejével oda működjenek, hogy a fenn jelzett egyház romboló cselekmények pusztító hatása lehetőleg meggátoltassák és ellensulyoztassék. „Ad arma, ad arma miiites! Omnium oculi in vos couversi suut! Szándékosan tettem ezt az elszomorító jelenséget tudósításom elejére. Egy részt azért, hogy annál maradandóbb nyomokat hagyjon hátra sziveinkben az a gondolat, hogy minden protestáns embernek egyik legszentebb kötelessége a fáradhatatlan munka egyházunk érdekében ; másrészt meg azért, hogy a püspöki jelentésnek egyéb pontjai, melyek szinte teljes megnyugvást a jelenben, a jövőre nézve pedig elbizakodottságot kelthetnének •sziveinkben, örömeinkben meg ne tévesszenek. Szép virágos mezőre vezetett bennünket az Ur: szellemiekben, anyagiakban hatalmas lendületet vettünk! Egy nagy, egy hatalmas léleknek munkáját látjuk a jelentés minden sorából! Hány egyházban szűnt meg a viszálykodás szelleme ! Hány helyen mentette meg az elziilleni akaró egyházat hatalmas karokkal! Hány helyen erősítette a lankadókat, a csüggedőket, hány helyen emelte fel, szította magasabbra és magasabbra a lelkesedés lángjait ! Béke, megelégedés, jólét fakadtak mindenütt munkás keze nyomában. A Baldaccy alap örvendetes eredményt mutat, az évi járulék szépen növekszik. A protestáns buzgóság és áldozatkészség az idén is lerakta filléreit — kinek mint adta az Ur, az egyház, a haza és tudomány oltárára! És mikor örvendező lélekkel olvassuk ezeket a sorokat, emlékezzünk meg az Urnák szolgájáról, a protestáns papról is! Hogy megremegtették sziveinket, annak a fiatal papnak férfias, meggyőződésszülte szavai a papszentelés lélekemelő üunnepélyén! „Nem oly gonosz a világ, mint a minőnek mutatjuk.“ A szülők, a társadalom megteszik a maguk kötelességét most csak úgy, mint hajdan! És ne bántsuk azt a szegény papot, a kit megbírálni mindenki annyira hívatottnak érzi magát; sőt adjuk meg a hála, az elismerés babér koszorúját azoknak, kik minden anyagi jutalom nélkül igazán vitézkednek Krisztus országáért.“ Ugyan nem igazán, nem helyesen beszélt-e az a pap ?! Én azt hiszem, hogy a püspöki jelentés ékesen szóló bizonyság szavai mellett. De folytassuk tovább a püspöki jelentés ismertetését. Vannak abban még igen figyelemre méltó dolgok. — Igen helyesen és időszerűen mutat rá püspök ur azon visszásságra, a mi különösen a mi egyházkerületünkre vonatkozik, hogy oly egyházakban, a hol ág. evang. és ref. felekezetű protestánsok vegyesen laknak, az egyik íelekezet tagjai az egyház fentartó felekezet templomát iskoláját, a lelkész s tanítót mint a magukét veszik igén}7be, az egyházfentartásához azonban semmiféle közteherrel nem járulnak, minélfogva megkeresni rendelte egyházkerületünk a főtiszt, és méltóságos konventet, hogy legyen szives a főtiszt, ág. evang. konventtel egyetemben oda működni, hogy a két prot. felekezet körül fölmerülő visszásságok szabályozására — a kölcsönösség, a quod uni iustum, alteri aequum elve alapján szabályrendelet alkottassák, s a mennyiben ezen megkeresésnek bármi okból sikere nem lenne, már most kimondja a közgyűlés, hogy megfogja keresni a dunántúli ág. evang. egyházkerületet, hogy bizottságok kiküldése utján készítsenek egy a saját kerületbeli híveiket kötelező egyezményt. Ugyancsak a püspöki jelentés kapcsán az egyházköz-égek háztartására vonatkozólag készített szabályrendelet tárgyalásakor tűnt ki, hogy a tervezetek készitőinek intententióját félreismerték mindenütt. Nem az egyházmegyék jog és hatáskörét csorbítani, hanem könnyíteni akar rajtunk; a leküldött munkák is csak szabályrendeleti minták. Felhívja a gyűlés az egyházmegyéket az egyházi törvény 41. §. alapján, hogy az egyházközségek a vagyonkezelési szabályrendeletet mielőbb és sürgősen alkossák meg és azt tudomásvétel végett a legközelebbi gyűlésre terjesszék fel. Ezek a püspöki jelentésnek kiemelkedő mozzanatai, melyek azt az örömteli meggyőződést szülik bennünk, hogy az egyház kormánya hivatott és buzgó kezekbe van letéve! És ha már igy benne vagyunk az örömök árjában ússzunk benne továbbra is : vegyük sorra a 100,000 frtos kölcsönt. Nem tudom, nem érintem-e gyöngédtelen kezekkel azok aggodalmát, kik nem látták a dolgok állapotát oly rózsás színben, mint a milyen hajlandó vagyok én arra; kik ismerve szegénységünket, lelkűknek tiszta és erős meggyőződésével óvatoságra intették egyházkerületünket; de hát engedtessék meg az én könnyen hivő lelkemnek, hogy siessek leróni - bizonnyal tudom nemcsak egyéni vélemény ez — az én hálámat a nt. gazdasági tanács és főtiszt, egyházkerület bölcseségéért, melylye ezt a kölcsönt megszavazta. Mert hát nagy dolgok nagy érdekek forogtak itt koczkán ! A ki figyelemmel halgatta azokat a beszédeket, a melyek pro és contra elhangzottak, meggyőződhetet belőlük, hogy nagy és lelkiismeretes vízsgálás tárgyát képezte ez a kérdés/.Nem nagyzási viszketeg, nem hiú dicsőség vágy hajtotta azokat, kik szükségesnek látták a kölcsönt; nem kicsinyeskedés, túlságos és alaptalan aggságoskodás beszélt azokból, kik veszedelmesnek, pénzügyeinket nagyon is koczkára tevő vállalatnak tartották azt. Magát a kérdést a helyzet teremtette meg. — A főiskolai beruházásokuál az egyh. kerülettől felvett tőkék visszafizetése, a Brader-féle ház megvétele, ezek az ügyek dobták a felszínre a 100,000 frtos kölcsön eszméjét. Mellőzöm az érveket, melyeket álláspontjuk mellett hoztak fel ezen ügy kiválóbb szereplői, csak azt említem fel, hogy egyházkerületünk gyűlésein ritkán láthatunk ilyen hatalmas szellemi tusát. Tudományuknak teljes tárházát, lelkűknek, meggyőződésüknek egész erejét vetették
