Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-10 / 41. szám
647 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 648 latba elveik mellett. Denique is, az egyházkerület bölcsessége talált utat és módot arra, épen az ellenzék vezérférfiának indítványában, hogy összeegyeztesse az ellenfeleket. Kimondotta az egyházkerület, miszerint a főiskolai beruházásoknál az egyházkerülettől kölcsön és előlegkép felvett tőkék visszatérítendők ; e czélra felhasználandók azon alapítványok, a melyek a főiskola megépítésére tétettek, úgy azonban, hogy ezek kamatnélküli annuitásokban visszatéritessenek, másodsorban pedig a felveendő kölcsön. Kimondja továbbá a közgyűlés, hogy a beruházásokat szükségesnek látja, ez okból elhatározza és a gazd. tanácsot utasítja, hogy nyomozza ki és számadatokkal igazolja azon összegeket, melyek a fennebbi felhasználható tőkéken kivül a megtérítésre és beruházásokra szükségesek Miután pedig erre rendelkezési alappal nem bir, annuitásos kölcsönnel kivánja rendezni, s meghatalmazza az elnökséget, hogy a gazd. tanács adatai alapján ezen összeget azon pénzintézetnél vegye fel, a melyik e czélra a legelőnyösebb ajánlatot teszi! Ezzel a határozattal ismét egy óriási lépéssel haladt elő az egyházkerület a boldogulás, az anyagiakban, a szellemiekben való emelkedés utjáu. Eltekintve egyéb előnyöktől, biztos alapokra fektette felsőbb leányoktatásunk ügyét, egy mostani fejlettsége által is igényeit szép iskolát biztositván számára. Imé egy újabb alkotás, mely nem kisebb dicsőséget vau hivatva hozni egyházkerületünkre, mint díszes főiskolánk. Az egyházkerület megtette azt a lépést, mely épen a hozott áldozat nagyságánál fogva méltán hívja ki nemcsak egész magyar ref. egyházunknak, hanem az egész magyar hazának elismerését és méltánylását. Ez a kettő : a püspöki jelentés és a 100,00 frtos kölcsön képezte a gyűlés kiemelkedő mozzanatát. Mellettük egész sereg kisebb-nagyobb fontosságú ügy, indítványok, iskola körébe való dolgok és egyéb természetű feladatok vártak elintézésre és vették igénybe a közgyűlés hírom napját, melyek közül még az utolsóra is jutott bőven elintézni való tárgy. Ezek közül első sorban az anyagi helyzetünket érdeklő ügyek érdemlik meg figyelmünket. Itt emlékezünk meg Rácz Géza számvevőül1 fontos indítványáról az adriai biztositó társasággal való leszámolás tárgyában. A társulat részéről egyházkerületünknek fizetendő járulékok megállapításánál eddigelé nem volt olyan határozott módszerünk, mely világos és érthető eljárást szabott volna elé. így történt, hogy a leszámolásoknál mindig kissebb-nagyobb visszásságok fordultak elő. Ezeknek az eltéréseknek megszüntetésére van hivatva Rácz számvő ur indítványa. Az ő általa ajánlott eljárási tervezet tényleg olyan, a mi mellett az eltérésnek még a lehetősége is ki van zárva. Épen azért helyén valónak látta a közgyűlés, hogy Rácz Géza egyházkerületi számzevő urnák, ki nagy és részletekig pontos munkálatával egyházkerületünknek fontos szolgálatot tett, ezen munkásságáért köszönetét szavazzon, egyúttal felkéri, hogy ezt az ügyet továbbra is gondozza, s hasson oda, hogy az adriai biztositó társasággal a múltra nézve helyes és pontos legyen a leszámítás, a jövőre nézve pedig intézkedjék úgy, hogy a számadásnál nehézségek többé fel ne merüljenek. Hogy mily sok oldalú volt az egyházkerület munkássága, meggyőzően mutatja dr. Segesdy Ferencz kerületi képviselő ur indítványa, melyet teljes joggal mondhatunk emberbaráti nemes érzelmekről tanuskodónak, és a mely indítvány egyrészről világos bizonyítéka annak, hogy a világi elem is kiveszi részét abból a munkából, melynek czélja Isten országának megalapítása itt e földön, másrészt meg felhívja mind az egyháziak, mind a világiak figyelmét arra, hogy nemcsak az egyházi ügyekben ott a zöld asztalnál, hanem közéletünk minden terén iparkodjunk magóvni érdekeinket, tettekkel bizonyítani, hogy élünk és vagyunk, hogy magunknak érvényesülést is akarunk szerezni. — Az indítvány az elhagyatott apátián, anyátlan árvák ügyét karolja fel. Ez talán az a tér, ahol mi dunántúli protestánsok a legkevesebbet tettünk. Ámbár egyházkerületünk e tekintetben is tett valamit. Van egy ezer koronás alapítványa egy protestáns árva gyermek számára. Hanem ennél azután alig mentüuk tovább ! Hogy hol vagyunk most e tekintetben, arról elszomoritóan tájékoztat az indítvány. Dr. Segesdy egyházkerületi számvevő ur, mint a balatonfüredi árva intézet igazgatója hívja fel az egyházkerület figyelmét arra a megdöbbentő tényre, hogy az árvaházba felvett 70—80 ifjú közül alig egy-kettő református, pedig igen természetesen legalább tizakkora az árvák tényleges száma. Hogy legalább a jövőben orvosolhassák ezt a mulasztást, azon indítványt terjeszti a közgyűlés elé, hogy hívja fel az egyházkerület az espereseket, hogy minden egyházközségben Írják össze az árvákat, terjesszék fel tudomásvétel és megerősítés végett az egyházkerülethez, maguknak a lelkészeknek szivére kötvén, hogy ha az árvákról másként gondoskodni nem lehet, iparkodjanak felvétetni azokat valamely emberbaráti intézetbe. Ugyanazok az árvák ügyét viseli szivén az indítványok 3-ik pontja, mely szerint a főtiszt, egyházkerület a kezelése alatt 1346 koronára rugó szeretetházi alapot a tüzbiztositási pénztár jövedelméből egészítse ki otyan összeggé, hogy annak jövedelméből 9 a balatonfüredi szeretetházból kikerülő jó magaviseletü ev. ref. vallásu tanuló a pápai főiskolában vagy gimnáziumba tanitassék. Mi sem természetesebb, minthogy az indítvány, a mely mellé nem kell kommentár, örvendetes és helyeslő tudomásul vétetik, utasittatván a gazd. tanács, hogy a 4-ik pontra vonatkozó munkálatait a jövő gyűlésre terjessze be. Az „örvendetes tudomásul" vették sorában ott szerepel a leányinternátus 1896—97. évről szóló jelentése is. Egyházkerületünknek ez a féltett kincse, aggságoskodó szeretetének ez a dédelgetett tárgya már két évi fennállása alatt is bebizonyította, hogy valódi hiányt pótolt, hogy meg tud felelni azoknak a várakozásoknak, melyeket hozzáfűztünk. Anyagi hasznot nem vártunk és nem is várhattunk tőle: annál nagyobb, annál impozánsabb a szellemiekben való előhaladás. Bár múlt évi működése nem volt zavartalan, de az eredmény a fődologban kielégítő.“ Nyugodtak lehetünk sorsa felől: jó kezekbe van az letéve. Megérdemli, hogy áldozatokat hozunk érte és pedig nem
