Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-10 / 41. szám
643 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 644 utasítása „a felekezeti középiskolák meglátogatása és a főfelügyeleti jog gyakorlása iránt“ (1—14. §. az 1883. XXX. t. ez. 46. §-a alapján kiadva ; 1. Molnár Viktor „A hazai középiskolák reformja“ 33—39. \.). A tankerületi főigazgatók látogatását, sőt az „érettségi kormányképviselők“ eljárását is utasítás szabályozza (amaz idézett t. ez. 45. §-hoz szabva 1—28. p, alatt, Molnár idézett müve 27—32. lapján; ez utóbbi u. a. törvény 23. §-a alapján 1—8. pontban, Molnár müvének 15—18. lapjain). Ezen sokoldalú gondoskodáshoz képest valóban feltűnő, mennyire hézagosak református egyházunknak, közelebbről egyházkerületünknek a felügyeleti jog gyakorlására vonatkozó intézményei. Nem a felügyelés hiányos; az igazgató tanács kiküldött bizottsága minden évharmadban meglátogatja a gimnáziumot; az évzáró vizsgákon mindig a kerület képviselője, kiküldöttje elnököl. A normális látogatásokon kivtil is többször van szerencsénk az egyházkerület legelső embereihez, kik nemcsak az iskolaépület és bútorok, felszerelések iránt érdeklődnek, hanem egész integritással viselkednek a szellemiek iránt is, tanulót és tanárt serkentő buzgósággal examinálnak, magyaráznak. Mi tanárok azonban mégsem tudjuk, mi a normativum az iskola látogatás tekintetében ? Van-e speczialisan egyházkerületünkre vonatkozó valamiféle utasításunk? Vajon az egyetemes konventnek vagy a V. K. ministernek föntebb érintett utasításai, rendeletéi, mint analóg intézkedések, irányadók-e? Mi a törvényes usus ? Honnan menthetők a miheztartásra vonatkozó adatok ? Pedig a becsületes munkás arra igyekszik, hogy gazdája megelégedésére végezze munkáját. Szereti tudni, mit várnak tőle, mire jó a munkája, mire alkalmas maga. Szolgálati pragmatikát, a miért oly régen lamentálnak az állami tanárok, ha más ezim alatt is, alkotott részünkre a legutóbbi zsinat. Az egyházi törvénykezés keretében, a fegyelmi esetek taxativ felsorolásából láthatja a tanár is, hogy mitől óvakodjék. A felügyeletről azonban, hova az iskolalátogatás is tartozik, részletesen nem intézkedik, illetve átutalja ezt a jogot részint az egyetemes konventre, a mely „felügyel az ev. ref. egyházban fennál’ó összes alsóbb és felsőbb iskolák mindennemű anyagi és szellemi ügyeire; — meg bízott szakértők (az egyetemes tanügyi bizottság) által bármikor meglátogattathatja és vizsgáltathatja a tanintézeteket . . . (496. §) — részben az egyházkerületre, a mely „a gimnáziumi oktatásra való felügyeletről belkörileg intézkedik“ (483. §.) illetve ennek igazgató tanácsára, a melynek hatáskörébe tartozik : az intézet egész működésének ellenőrzése.“ (484. §.) A 105. §. meg éppen az iskolai rendtartásra utal, mint közvetlen forrásra. Tovább kutatva az „iskolai rendtartásban“ az iskolalátogatás módját, ismét csak két sovány enunciatiora akadtam a 7. §-ban, mely az igazgató tanács hatásköréről szól. Ezek a: „2) A . . . tanárokat, működésűkben kiküldött bizzttságok által ellenőrzi . . . .“ és a 7) „Felügyel a tanterv keresztülvitelére, általában az iskola szellemi és erkölcsi állapotáról a . . . tanári székek s értekezletek jegyzőkönyveibűl tudomást szerez“ stb. Eddigi vizsgálódásommal úgy hiszem kitüntettem, hogy zsinati törvényünk föltételez olyan utasítást, mely az iskolalátogatást szabályozza; az is valószínű, hogy nekünk ilyen utasításunk nincs. Discussio tárgyává tehető tehát ilyen utasítástervezete, a mennyiben az elmélkedés egész általánosságban azon elvek keretében marad, melyek intézményeinkből folynak, vagy beléjük illeszthetők. (Vége köv.) Sarudy György. Az egyházkerületi közgyűlés. Egyházkerületünk őszi közgyűlését szept. 27 —29-ik. napjain tartotta Pápán, Főtiszt. Antal Gábor püspök és Nagym. Tisza Kálmán főgondnok urak társ elnöklete alatt. Gazdag és hatalmas programm várt a közgyűlésre; fontos, eredményekben messzekiható ügyek vették igénybe a bölcs tanácsatyák idejét és türelmét. Nem csalódunk talán, ha azt állítjuk, hogy valamennyi egyházkerületi közgyűléseink között épen a hozott határozatok nagy horderejével fogva igen előkelő helyet foglal el az idei közgyűlés. Minden esetre méltán csatlakozik ama másik mellé, mely forduló pontot jelez egyházkerületünk történetében, s a melyet a történetiró — ha majd akad — nem nélkülözhet, figyelmen kívül nem hagyhat, ha igazán és híven akarja megírni egyházkerületünk történetét. Értem azt a gyűlést, a melyik ennek a gyönyörű, egyházkerületünk méltó büszkeségét képező főiskolának építését határozta el. Mint mindig, úgy most is kiemelkedő pontját képezte a gyűlésnek főtiszt, püspök ur évi jelentése, egyházkerületünk egy évi életének hű és részrehajlatlan viszszatükrözője. Nem szépíti a rosszat és nem kicsinyíti a jót: a maga igazi értéke szerint tüntet fel, bírál meg mindent. Bizony a sok örvendetes mellett vannak abban elszomorító tények is. De hát igy van ez mindenütt: a fényt, nyomon kiséri mindenütt az árny! Szomorodott szívvel láttuk, hogy azok a törvények, melyekért annyi lelkesedéssel, annyi szent idealismussal küzdöttünk és pedig az anyagi haszonra való minden kilátás nélkül, — hiszen előre megmondották jeleseink, hogy bár ezek a törvények a mi elveinket fogják szentesíteni, sőt bátran elmondhatjuk, a protestantismus alapelvében bírják fejlődésük csiráit, egyházunkat erő próbára fogják tenni — ezek a törvények egyházkerületünkben is ártalmasoknak bizonyultak. A reversalis, az eskettetés megtagadhatásával kapcsolatban, a katholicismus hatalmas istápolója és fegyvere, ez ellen nekünk protestánsoknak a lelkész munkásságán kívül alig vau valami biztosítékunk. Statisztikai adatok bizonyítják főtiszt, püspök ur jelentésében, hogy sokat vesztettünk. Bár nehéz az adott viszonyok között valami föltétien gyógyító erejű utat-módot jelölni ki a baj orvoslására és megszüntetésére, egyházkerületünk még sem akar tétlennek látszani e fenyegető veszélyekkel szemben. Mit tehetett volna egyebet, minthogy nagyobb, kitartóbb munkára szólítja fel az őrállókat. Egyhangúlag mondja ki a gyűlés, hogy a vegyes házasságoknak fele-41*
