Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-26 / 39. szám
609 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 610 frton felöl van, érintetlenül hagyatik, de ők korpótlékra nem számíthatnak. A mennyiben pedig részökre ingatlanok — földbirtokot értünk — is szolgáltatnák a jövedelem egy részét, ezek is akként volnának kezelendők, mint javaslatunk első pontja meghatározza, s az ennek megfelelő összeget a központi pénztárból kapnák. Híveik szinte kötelesek ez 5°/0-t állami adójuk után a központi pénztárba beszolgáltatni. Más természetű alapok, melyek a lelkészfizetés javítására szolgálnak, eredeti rendeltetésükben meghagyatnak. 9. A protestáns hívekre az állami adó után kirovandó 5°/0t a kir. adóhivatalok szedjék be az adóval együtt: cultur-adó czimén. 10. Ezen cultur-adó behozatala által minden állami adófizető hívünket felóhajtjuk menteni a lelkész javára eső terhek viselésétől a stólán kívül, melynek fentartása pastorális okból is szükséges. Hogy a magas kormány tájékozva legyen szükségletünkről, bátrak vagyunk az alábbiakban egy kis számítást tenni, mely ha nem felelne is meg mindenben ma már, mégis elfogadható kiindulási pontul. Számításunkat a Zelenka-féle „Igénytelen javasla" tokból« vettük. Van ez idő szerint 638 ág. ev. lelkész, fizetésüket 1200 frt átlaggal véve a szükséges összeg kitesz 725600 frtot A leikészi állás 10°/0-t véve a segédlelkészek létszámának alapjául: 63 á 500 frt 31500 frt. 4 püspök (6000 írtból az 1200 frt átlagot levonva, mert a 638 leikészi állásba az ő ekklézsiájok is beszámíttatott) á 4800 frt 19200 frt. Összes szükséglet 816300 frt Fedezet: Az ág. ev. hívek adóját a közalap mintája szerint négy millió írtra vesszük, ennek 5°/0*ja 200000 frt. A leikészi birtokok jövedelme 137000 frt. Összes fedezet 337000 frt. Ezt levonva a szükségletekből: 816300 ftból 337000 marad négyszázhetvenkilenczezerháromszáz 479300 frt, fedezetlenül, mely államsegély által pótlandó. Ezen kulcs szerint lenne kiszámítható az ev. ref és unitárius testvérek szükséglete is, ha ők elfogadják alapul—- velük közlendő —javaslatunkat. Mely esetben, ezen igénytelen tervezet megvitatására egy 6 tagból álló bizottság kiküldését indítványozzuk, a három testvér felekezet részéről, melybe mindegyik felekezet két tagot küldene és ezek maguk közül elnököt választanak. Az ezen bizottság által megvitatott — esetleg átdolgozott— javaslatot elnökeink aláírva, diszküldöttség által benyújtják a magas kormánynak. Ha pedig a testvérfelekezetek javaslatunkat nem fogadják el tárgyalásra, akkor az ág. evangélikusok maguk terjesztenék kérelmüket a magas kormány elé, egyetemes gyűlésükön megválasztott diszküldöttségük utján. Hathalom, Kővágó-Eörs, 1897, junius 23. Ihász Lajos, Czuppon Sándor, egyhmegyei felügyelő. esperes. Indokolás: Javaslatunk beterjesztésére leginkább két körülmény indított bennünket. Aggodalommal látjuk ugyanis, hogy leikészi karunk kiegészítésére fiatalságunk nem siet. Theologusaink száma évről-évre fogy; mert ifjaink más pályát választanak tehetségüknek megfelelőleg, melyen jobban boldogulhatnak, mint az anyagi gondokkal küzdeni kénytelen — leikészi állásban. Ez okból kifolyólag, jelesebb tehetségű ifjaink — ha csak hajlamuk nem erősebb mint számításuk — leikészi pályára egyáltalán nem mennek. E körülménynek veszélyes következményeit — azt hiszem — nem kell ecsetelnünk? Mig ellenben ha a pályátválasztó ifjú jövője, a leikészi állásban megfelelő díjazással leend biztosítva, s az anyagi gondokkal — takarékos élet mellett — nem kell küzdenie, akkor szívesen követheti hajlamát. Másik nem kisebb aggodalmat okoz azon szomorú tényállás, hogy híveink menekülni igyekeznek azon túlságos anyagi megterheltetés alól, mely az egyház fentartása miatt reájuk nehezül és olcsóbb vallásfelekezetbe lépnek át; korántsem meggyőződésből, hanem azon számításból, hogy ott nekik kevesebbel kell a lelkész, tanító fizetés és egyéb egyházi kiadásokhoz járulni s igy könnyebben megélhetnek. Vagy épen felekezetnélküliek lesznek, hogy mindennemű egyházi megterheltetéstől szabaduljanak. Ez okból nekünk, bármi uton-módon gondolkodnunk kell híveink anyagi terheinek könnyítéséről. — Jelen javaslatunknak ez egyik főczélja. Az államnak szinte nem lehet közönyös: valyon a protestáns lelkészek, kik a hazának, a nemzeti művelődésnek és a magyarság ügyének oly sok és fontos szolgálatot tettek a múltban és tesznek a jelenben is — nyomorognak-e vagy jólétben vannak? Egyszerű igazság az, hogy a szükséget látó, minden tekintetben egyházközségétől függő lelki atyát, aí magyar állameszme iránt ellenséges indulatu nemzetiségi igazgatók által felbujfogatott hívek, könnyen kény-
