Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-12 / 37. szám
579 DUNANTÜL1 PROTESTÁNS LAP. 580 mint amiképp ugyan e szempontból visszautasítottam az egyházmegyei közig, bíróságba lett megválas/tatásomat is, kifejezetten azért, mert nem akartam szolidaritást vállalni olyan kormányzati iránynyal, a mi a nagy szóllamok mellett, csak destruktív irányt tanusit minden téren s amit bizony agyon kell magasztalni, hogy valaminek láttassék. Ennyit N. L. ur utóbbi formed vényére. És most nézzünk kissé veséjébe annak a N. L. által égig magasztalt sőt szerinte csodaszámba menő b.-somogyi tevékenységnek, melynek révén N. L. B. redivivuszt akar faragni az egyházmegye esperesi székébe. Az egyházmegye legutóbbi közgyűlése megtartatott f. évi jun. 29-én. Az egyházmegye közgyűlés házszabálvzata szerint: „a jegyzőkönyvet az egyházi főjegyző, a gyűléstől számított 25 nap alatt kinyomatja és az esperes széttküldiu 37. §. Igen 29-től máig, nem 25, nem 2X25, hanem 60 nap is eltelt és máig nincsen senki keze közt a jegyzőkönyv, íme az egyik csodaszámba menő tevékenység! Ugyancsak a házszabályzat szerint (36. §.) A jegyzők kötelesek óként intézkedni, hogy a letárgyalt ügyek, a következő napon tartandó közgyűlés első teendőjeként hitelesíttethessenek, az utolsó napon a jegyzőkönyvet a gyűlésen jelenlevő tagok hitelesítik. “ így van az rendjén, igy vau a kerületen s igy vau az a hol rend és csak nem is a csudaszámba menő tevékenység van, mindenütt. így volt ez a Begedi aera előtt is megszokás révén, igy volt ez annak esperessége egy pár első évében is, a mig az egyházi élet el nem aludt, de a mint az a N. L. által földicsért b.-somogyi világbéke beütött(?) vagy is amint kezdette mindenki sorsára hagyni a b.-somogyi áldott állapotokat, azóta, tehát 5—6 év óta, — a mióta N. L. is tényezője immár a b.-somogyi csodaszerü munkásságnak, mutasson föl csak egyetlenegy egyházmegyei közgyűlési jegyzőkönyvet N. L. mutasson föl a legutóbbi jegyzőkönyvből a szerinte szab, ellenesen letárgyalt ügyekből egy pontot csak egyetlen egy pontot, a mi közgyűlésiig hitelesítve lett volna! . . . így aztán könnyen eltűri a papiros, úgy az elnökiig nem enuntiált bizalmi szavazatot, mint a N. L. által föltálalt áldott béke nyomda festékét. S most menjünk a jun. 29-iki közgyűlés nyomdokán tovább is, nézzük a rendet és pontosságot nyomról-nyomra. N. L. közli úgy e lapok 30. számába mint jegyzőkönyvbe is fölvéve főtiszt, püspök urnák az egyházmegyei közgyűlésen tartott beszédjét, melyben tétova nélkül rá mutat püspök ur a b.-somogyi egyházmegyében mutatkozó bajok forrására, mondván, hogy „az anyagiakat sem szabad elhanyagolni, mert éppen e téren és e miatt ütötte föl femjét sok helyen a viszálykodás, elégedetlenkedés, háborúság ördöge.“ íme püspök ur nyíltan közgyűlésben mondja el, hogy fölütötte fejét és sok helyen a viszálykodás, elégedetlenkedés és háborúság ördöge!— És senki sem szollal föl a közgyűlésen tagadólag. — Vagy tán nem nekünk szóllott püspök ur ? Vagy nincs ott válság ahol fölütötte fejét a viszálykodás ördöge, a hol két egyházban tömeges kitérésekkel fenyegetőztek püspök ur megjelenéséig „az anyagiak elhanyagolása“ miatt is a hívek, s ahol az egyházmegyei számvevőnek most ide, majd oda kell szaladgálnia, éppen az anyagi zavarok helyrehozása végett. „Ilyen nagy egyházmegyében^, — mondja tovább a püspök ur,— „teljes lehetetlenség az esperesnek minden egyes gyülekezet számadását, költségvetését pontosan átvizsgálni.“ S ez czáfolhatatlan igazság is. S ugyanakkor azt írja N. L. (31. sz.j: „Mi gondoltuk ugyan, de teljes valóságában nem tudtuk, mennyit dolgozott esperesünk“ s úgy mutatja őt be (amin bizonyára az esperes mosolygott leginkább) mint aki „80 egyháznak számadását, költségvetését pontosan vizsgálta meg.“ S midőn T. illusztrálja, hop-y miként megy az egyházmegyében, a számadások esperes utón való felülvizsgálása s kimutatja, hogy az nem is vizsgálat és még kevésbbé esperesi vizsgálat, az ellenkező kimutatása helyett megpukkanásig fokozódó dühvei indignálódik N. L. Harmadik, nagyon fontos, egész egyházi életünk jövő békés fejlődését, sőt ekzisztencziáját alapjában érintő bajunk forrására is férfiasán rámutat püspök ur, mondván : „az egyházmegyei törv. 255. §-a még most sincs végrehajtva, mely világosan meghagyja, hogy a lelkésznek stb. az őt illető fizetést egyháza tagjaitól közvetlenül szedni nem szabad.“ S erre azt mondja N-L. „miért nem kezdették meg“ ennek (3 évvel ezelőtt létrejött törvénynek) életbeléptetését „ez előtt 20 évvel“ (filius ante patrem). És vitatja, hogy ez a mulasztás, nem is az egyházmegyei (tevékeny) kormányzat mulasztása, hanem a felsőbb egyházhatóságé, nem gondolva meg, hogy midőn igy menti az egyházmegyét, akkor és ezzel kiskorúságba sülyeszti, mert hát a törv. végrehajtásához felsőbb hatósági parancsot vár. A 32. számban nagy garral hirdeti N. L. hogy gy.melléki egyház lelkészi fundusáuak eladásából befolyt öszszeg hova fordításáról és miként történt fölhssználásáról a számadás beterjesztetett (mellőzi az egyenes kifejezést, hogy t. i. esperes beterjesztette számadását) kiadatott a számvevőnek jelentéstétel végett: írja N. L. S minő jellemző amit maga az esperes is számadásnak nevez a gy.-melléki lelkészi beltelek eladásából befolyt öszszegre vonatkozólag, N. L. azt a jkv. 4. e) pontjában csak „jelentét“-nek minősiti. De a legjellemzőbb az, hogy benne van a fenti számadásra vonatkozólag a közgyűlés határozatában, hogy „a számvevő jelentését és észrevételeit még a közgyűlés folyamán beterjesszes a jegyzőkönyvben nyoma sincsen a számvevői észrevételnek, egyszerűen azért, mert, nos? — mit gondol N. L. ur ? hát — hát csak azért, mert esperes ur jónak látta át se adni számadását a számvevőnek a gyűlésen. íme, ismét egy csoda számba menő tapintatos esperesi tevékenység. A zádori község mintegy 20 évvel ezelőtt erdejéből tölgyfákat ad el s a lelkész és a tanító százakra menő failletőségi járandóságát fölhasználja, a volt esperes bepörli őket, a mostani esperes a behajtott tanítói illetőség tőkéjét 480 frtot átveszi és kötvény nincsen sehol róla — tehát azt a közgyűlés 4. f) alatt megsemmisíti és fölkéri esperes urat, hogy a zádori egyház által
