Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-05 / 36. szám
563 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 564 Nagymező utcza 12. II. 18) és az „Agrár bank“-ra, ezeknek programmjai legközelebb állanak az úthoz, a melyen nekünk haladnunk kell. A szövetkezet megkeresésre szívesen küld „Felhívásit és „Szabályzatot, az Agrár és járadék bank pedig „Útmutatóit, ezekben minden feltalálható, a mire szükségünk van. Mindegyik kölcsönnel contemplálja a rekonstruálást, még pedig akkora törlesztéses kölcsönnel, hogy a tagnak lehetővé van téve egy év alatt teljesen elkészittetni szőlejét. S mivel a visszafizetési hányad csak a 4-, illetve 5-ik évben lesz esedékes és tart 14—15 évig, a mikor már java termő erőben van a szőlő, látni való, hogy e hányadnak törlesztése a tulajdonosnak nem csak hogy áldozatába nem kerül, de sőt már jelentékeny haszonból fedezhető ez. A jövedelem mellett tiszta bora van a gazdának saját szükségletére, ezentúl főzetheti saját anyagjából a pálinkát, s megszabadul a jelenlegi, testet lelket megölő korcsmái, bolti zagyvaléktól. Ott, a hol a talaj lehetővé teszi a honi vesszők kultiválását s azoknak szénkéneggel való fenntartását, a Nagymélt. fóldmivelésügyi minisztérium megteszi, hogy szénkéneg raktárt létesít, esetleg egy-, vagy V2 vaggon küldeményt a legközelebbi vasút állomásnál letetet, miként az minékünk is megáján Itatott s használatba is vétetik. Hogy mily könnyebbség ez a gazdákra, azt csak azok tudják, kik most messze földre kénytelenek fáradni, hogy a raktárakból fedezhessék szükségletüket. Itt egy megjegyzést nem hallgathatok el. Az 1896. évi V. t. ez. 25 milliónyi szőllő kölcsönét az Agrár bank osztja ki. Ez intézetnek vannak kinevezett szölőlbiztosai, kik a kölcsönöket eszközük, a telepeket megvizsgálják, s mindenkinek adnak szives útbaigazításokat. Ez állás anynyira összefér a lelkészi- és tanítói állásokkal, mindkettőre úgy ráférne az állással járó fizetés, miért nem történt gondoskodás, hogy e két munkabíró és a legtöbbször szakemberekből álló karból is történtek volna kinevezések ? Édes barátom! Vázlatos fejtegetéseimnek végére jutottam. Jól tudom, hogy találkoznak, kik kérdezik: hogy lehet ennyi s ekkora munkára idő ? Könnyen, mert a hol akarat van, ott az akadályok korlátái ledőlnek. A ki megkísérli, tudom, hogy nem hagyja abba; valami ékes, jóleső áldás az, mikor az ember tudja magáról, hogy népének hasznára volt. Ne várjon munkája után elismerést mástól, csak saját öntudatától, drágább jutalmat úgy sem nyerhetne, mint azt az előbb említett édes érzést. Ellenségekre fog akadni; maga a nép gyanúsítja meg legelőször, mert oly szerencsétlen ennek a mai Panamás kornak a gondolkozása, hogy senki sem hiszi el, hogy valaki jutalom nélkül tegyen meg valamit. A nép azonban az első siker után megtér. Jönnek utána azok, kiknek érdekkörébe vág munkája : a boltosok, korcsmárosok, kik a spiritusz mellett a gyanúsítás maszlagát is beadogatják népének. Erre se adjon semmit, mert a létért való küzdelemben még más forma fegyvereket is szoktak használni. Megrohanják a biztositó társaságok ügynökei, titkárjai s rábeszélő tehetségük minden fegyverét, még a fenyegetést is előveszik, csak hogy útjáról eltántorítsák. De ne hallgasson szavukra, önző érdek beszél mindegyikből, fejős tehenük volt a nép, az elvesztés ijedelme futkoztatja őket. Mikor a törvények megengedett korlátái között népéért tesz, fárad, egy hang legyen csak, a melyre hallgasson, egy édes csengésű zene : egymás terhét hordozzátok s úgy töltsétek be az Urnák törvényét s gondoskodjatok módokról arra nézve, hogy könnyitsetek azokon, a kik roskadnak a teher súlya alatt.“ (D. P. Lap 30. sz.) Módokról gondoskodván, a módokat neked édes barátom ! és többi testvéreinknek is szerető figyelmébe kérem. Nem abba a figyelembe, a melylyel egy-egy hírlapi czikket átszoktatok futni, hogy átolvasás után, magával a lappal is lekerüljön a napi rendről: abba a figyelembe, a melyről kérni szokták hiveinket, hogy az igének ne csak hallói, hanem megtartói is legyetek. „Oh atyámfiai! — mint az arany szavú pásztor mondta — ha tibennetek az a lélek lesz és munkál szi vetekben, a mely volt a Jézus Krisztusban, akkor virágzik a ti egyházatok, a békesség és boldogság ölelkeznek a ti gyülekezetetekben és lakoznak a hívek szivében; pedig magatok részéről csak őszinte jó akarat kívántatik, a melyhez szükséges Isten áldó kegyelme és szent lelke.“ (Dun. Prot. Lap 30. szám.) Testvéri csókkal köszönt téged és a többi testvéreket is Babay Kálmán. Somogyi rlnlgnl;. I. Válasz ifj. Ősire Istvánnak és Tacitusnak. E becses lap 33-ik számában a „veyyes közlemények“ között értesítések jelentek meg a kaposvári lelkészi értekezletről és a „belső-somogyi csodá“-ról. A két előbbi értesítés közül az elsőre nem válaszolok, mert az meglehetősen közel jár a valósághoz, de a másikat, melyet ifj. Cs. I. irt és a somogyi csodát szó nélkül nem hagyhatom. — Az előbbit azért, mert merőben valótlanságokat tartalmaz ; ez utóbbit azért, mert határozottan fel vagyok rá szólítva, sőt mondhatnám kényszerítve. Azt mondja ifj. Csire István : nagyobb vita fejlődött ki e lap 32. számában megjelent „belső-somogyi csoda“ miatt. Erre csak az a válaszom, hogy nézze meg minden igen tisztelt olvasó e lap czimén a megjelenési napot, akkor megláthatja, hogy az aug. 9-én reggel 9 órakor tartott értekezleten — az ugyanazon nap estéli postájával érkező újságban foglalt tudósítás felett vita nem fejlődhetett ki. Aug. 8-án jelent meg a lap — a vidékre hétfőn, 9-én este érkezett. Ez maga mutatja és bizonyítja, hogy valótlan állítás. A válságról volt szó, de az értekezlet minden tagja visszautasította azt a tendentíosus állítást, mintha egyházmegyénkben válságos volna a helyzet. Körmendy Sándor azt mondotta, meglehet, hogy nem is az egész egyházmegyéről volt mondva, hanem csak
