Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-18 / 29. szám
457 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 458 hiányában az ember egész gondolkodása és egész életfolyása minden magasabbra törekvés nélkül, csak a föld sarában marad: a melynek hiányában a földi életben eltávozik tőlünk a boldogság, mert nincs a mi kisértetek között támogasson, a szenvedések között vigasztaljon, a kétségek között megnyugtasson. Sőt nem csak a vallásosság volt azon erős alap, a melylyel ezen ős régi emlékekre támaszkodó, de csak 100 év előtt újra éledt egyház dicsekedhessen, hanem a keresztyénségnek azon tiszta evangeliomi puritán irányzata is, a mely Helvéczia szabad földjén keletkezvén, a magyar nép komoly gondolkodásmódjának, szabadságszeretetének, egyenes őszinteségének, világos érzelmének, a külségre kevés súlyt fektető felfogásának, a szabad vizsgálódás és lelkiismeretszabadság elismerésénél széles alapokra fektetett önkormányzatával annyira megfelelt, hogy addig, mig küleröszak, ármány, édesgetés fejlődésében meg nem akasztotta, a hazának magyar nemzetiségű lakosait egészében 100 év alatt meghódította és egyesítette. Nincs közöttünk egyetlen ősi magyar családból származó hazafi, a ki ha övéit és azoktól való leszármazását nyomozza, elődei között ezen ev. valláshoz tartozókat ne találjon. Ez a szigorú evangeliomilag reformált szellem, nem csak hitvallásunkban, egyházi szertartásainkban, isteni tiszteletünkben, egyházunk szeretetében jusson kifejezésre, hanem az egyház tagjainak erkölcsi életében, jellemében és magaviseletében is. Oh lélekemelő reánk nézve minden pillanat, a melyet magyar reformált egyházunk múltjára vetünk, mert az össze van szövődve nemzeti szabadságunk és alkotmányunk védelmével. Áldó könnyek gyűlnek szemeinkbe, ha azon őseinkre gondolunk, a kik a nehéz üldöztetések, szorongattatások között is szilárdan megállották hitük mellett, magukat sem megfélemlíteni, sem elcsábittatni nem engedték. Hálával gondolunk azon úgy saját felekezetűnkhöz, mint testvér felekezethez tartozó nemes lelkekre is, a kik mély belátásuk és hazai szeretetük által vezéreltetve, elismerték a magyar reformált egyház nemzet fentartó, erkölcsnemesitő erejét ezen egyházat és intézményeit pártfogásuk alá vették, különösen ezen csurgói egyházat is itt a határszélen ezen eloltunk nagybecsű kincseknek hűséges övéül, szélső védvárául tekintették. Istennek hála, az üldözések elmúltak, szabad vallás gyakorlatunkat, intézményeink fejlesztését nem csak országos törvény és azt egész az önmegtagadásig megtartó és védő felséges királyunk nemes gondolkodása és nemes jelleme biztosítja, hanem az ország egyeteme, annak alkotmányos kormánya és hatóságai jóakaratu támogatásban és segélyezésben is részesítik. Az most már a kérdés, hogy mi és különösen ti ezen gyülekezet tagjai megfeleltek-e a változott kedvezőbb körülmények között azon magasztos hivatásnak, a mit őseitek emléke és a magyar reformált egyház szelleme elibétek szab, tőletek megkövetel. Nem tennék eleget kötelességemnek, ha ezen kérdést ez alkalommal, a midőn ezen gyülekezet híveit itt oly nagy számban együtt látom és midőn megadta nekem az ur az alkalmat, hogy élőszóval szóljak hozzátok, fel nem vetném. Nem azért, hogy talán benneteket, ha e kérdés fejtegetésével hiányok tűnnének szemembe, elitéljelek, dorgáljalak és kárhoztassalak, mert tudom, hogy csak egy igazbiró van, a kié az ítélet és a ki megítél mindeneket igazságban; hanem azért, hogy irántatok való atyai szeretetemet azzal is megmutassam, hogy az idők jeleit előttetek felmutatván, egyházi életetek folytatására az evangélium mértékét alkalmazván, a netalán mutatkozó hiányok kipótlására benneteket buzdítsalak és szerény anyagi tehetségem mértéke szerint tanácsosai, esetleg bajaitoknak illetékes helyen való feltárásával segítselek. Az egyházi élet első nyilvánulása, a mi által egy gyülekezet felvirágzik és megfelel hivatásának a szilárd hit erős vallásos meggyőződés, a melylyel annak hívei tántorithatlanul ragaszkodnak egyházuk tanaihoz és azt kimutatják az egyház szertartásaiban való részvétel által. Ha korunk irányát nézzük és különösen az emberek azon nagy tömegét tekintjük, a kiknél sem az értelem belátása, sem a szív érzelme nem elég mély, akkor azt látjuk, hogy az embereknél mind nagyobb körben terjed a vallás iránti közönyösség, a mely abban nyilvánul, hogy némelyek csak épen szokásnak, jelentéktelen külsőségnek tekintik a vallást, de szivükben hatását nem érzik ? Mások, ha él is szivükben a vallás legbenső alapja, az Istentől való függés érzete, megmaradnak az általános felfogásnál s ebből folyólag minden vallást egyenlően jónak vagy egyenlően roszuak tartanak, ennélfogva a magukéhoz nem ragaszkodnak szilárdan. Mily sokan beleesnek abba a vallás iránti közönyösségbe, a melyet már János apostol e szavakkal ostoroz a Laodiceai gyülekezetnél : Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg, sem hév nem vagy. Vajha hideg volnál avagy hév. — Annak okáért, mivel lágy meleg vagy kiveszlek az én számból. Kétségtelen Atyámfiái, hogy mi ev. ref. keresztyének sem a magunk egyházát nem tartjuk egyedül üdvözítőnek, sem a másokéról nem ismerjük azt el. Nem mondjuk azt, hogy más egyházban nem lehet üdvezülni, de ez senkinek nem szolgáltat alapot arra, hogy vallása iráp közönyös legyen, mert azt tartjuk, hogy az Isten kegyelméből az Ur Jézus Krisztus érdeméért üdvözittetünk. — Megingathatlan meggyőződésünk, hogy az ő érdemét pedig tiszta evangeliomi egyházunkban sajátíthatjuk el legkönnyebben. A keresztyénségben a protestantizmus egy egészen külön álló élet irány, a melynek hatása, ha az egyes emberben nem ismerhető is fel azonnal és könnyén, mert a szivekbe be nem láthatunk, felismerhető az mindenütt az emberiség fejlődésében. — Mert a mit az evangeliomi egyház tanaiban hirdet, a lelkiismeretszabadságot, a vallásos vizsgálódás szabadságát, ebből folyólag a szabad egyediség elvét, a feltétlen tekintélynek el nem ismerését, hanem mindenüt az őszinte meggyőződés követésére való jogosultságot hirdetjük.— Ezen igazságok népeket, nemzeteket emeltek fel a fejlődés magas fokára a kicsiségből vagy semmiségből, a mely magaslatra azon népek soha sem emelkedhetnek, a melyek a gondolat és lelkiismeretszabadságot megtagadják és azt külső emberi tekintélynek vetik alá, kivéve, ha saját
