Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-04 / 27. szám
429 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 430 de azt: magyarék, francziáék stb. nem igen hallani. Szokatlan ez is. „Mig vissza a vizen a gálya sirüle.“ Buczka fövény-it sem mond a magyar, — homok-buczkát igen. Hát ez: „A többiek előtt úgyis örökétig hűről, hogy a harczban én segítek nékik“ — minő kifejezés ? a hűről szó ilyen értelmében nem közkeletű. Erőszakos mondás ez is: igről-igre beszéld el. „Haza-rikoltásuk száll a magas égig.“ Nagyon emlékeztet a manapság annyira felkapott „haza-beszéd“-féle kifejezésre ; — de költőinek egyáltalán nem mondható. Szokatlan ez is: „Dühös rá az akhiv, szidja is magában, de ő Agamemnont rutolja magában. Talán ezt is csúfol analógiájára csinálta? A közszokástól eltérően használja a térül-fordul ki fejezést: „Gyapjas öreg kosnak nem is mondom rosszul, Mert mint kos a nyájban, akként térül-fordul“ — bizonyára jár-kel értelmet tulajdonit neki. A jelzők használatában nagy szabadságot enged meg magának ; de ez nem oly nagy baj ■—, varietas deleetat. Azért nem árt, ha a ki Homérosz fordítására vállalkozik, elolvasgat egyet-mást, a mit a homéroszi jelzőkről Írtak. Fordító nem igen lehet el ezek alapos ismerete nélkül,— valamint Homérosz magyarázóit és fordítóit is ismernie kell. Ismernie kell, és pedig az újabbakat, mert Hunfalvy és Télfy óta roppant sok új dolog történt a nap alatt. A nyelvi és formai érzék szép dolog, nagy adománya az Istennek, — de nem minden! Az „olkov ovuqov“-t p. nem fordítanám Lidércznek, ha még oly tetszetős is; — más ez :s, meg az is. A „xaQTjxo/uócoyras Axaiovs“ — meg több, mint „a hajas achivokat“ .... Nem rovom meg érte, hogy sokszor többet mond, mint a mennyi az eredetiben látszólag ki van fejezve, — mert a fordításban sokszor ki kell fejeznünk valamit, a mit a szerző nem fejezett ki, legfölebb csak hallgatólagosan s az összefüggésből vehető ki. A fordításban egy szót sokszor egész mondattal kell kifejezni; — máskor meg körülírással kell fordítanunk, hogy az eredeti értelmet viszaadhassuk. Hogy a rim és vers kedvéért sokat megtesz, érthető az is; — később bizonyára csökkenni fog az ezek miatt esett hibák száma. Sokat kikerülhetett volna, ha rimetlen sorokban fordít. — A stróphás szerkezet szerintem nem hiba, mai ember nem szereti az afféle hosszú lélekzetü verseket. Még az sem baj, hogy a stróphák nem egyenlő száma sorokból állanak, a változatosság itt is gyönyörködtet. Hogy fél alexandrineket is használ? ... ha az értelem rovására nem esik-, ez sem hiba,— pedig Baksaynál nem esik. Végére érve ismertetésemnek, mert nem akarom én őt bírálni, — bizonyos büszkeséggel szivemben teszem le a tollat s azzal az óhajtással : adjon az Isten a derék fordítónak erőt, — hogy ne csak az Iliászt, de az Odysseát is lefordíthassa,—mert erre ma ki sem hivatottabb, mint ő. Faragó János. Lapszemle. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. 18—22. sz. Pokoly József VA lelkészképzésről“ ez. czikkének befejező közleményében igen meggyőzően bizonyítja, hogy lelkészképzésünk a lelkészi hivatás gyakorlati jellegével szemben épen a gyakorlati lelkészkedésre nincs kellően berendezve, hanem nagyon is elméleti irányú. Igen találó az a megjegyzése, hogy papnövendékeink tanulnak bibliai bevezetést, homiletikát, biblia magyarázatot, általában sok hasznos elméletet, de nem olvassák végig a bibliát. Ezt kellene a négy éves kurzus alatt többször is átolvasni s legalább egyszer igen alaposan, megvilágítva mélységes gondolatait. Azután megismerik a hittudósok: különféle felfogásait, de nem olvassák a helvét hitvallást. A „Tudomány és erkölcsiségu ez. czikk szépen, találó példákkal igazolja, hogy minden kísérlet, mely tudománynyal akarta helyettesíteni a vallást és erkölcsiséget, hajótörést szenvedett. Pokoly József „Anyagi bajainku ez. alatt a nála szokásos, figyelmet ébresztő módon ir egyházunk e fontos kérdéséről s példákkal igazolja, hogy egyházunk általában nincs túlságosan megterhelve egyházi adóval, hanem az adó megoszlása nagyon aránytalan és sok helyen nincs arányban a teherviselő képességgel. Ezen kellene segíteni. Határozottan kimondja azt is, hogy egyházi életünk föllendülését nem idézi elő okvetlenül a lelkészi fizetések javítása s az egyházi adó leszállítása. Hivatkozik a nagy egyházakra, melyekben a lelkészi fizetés magas, az egyházi adó kicsiny s bennük az egyházi élet mégis sokkal alacsonyabb fokú, mint a sok bajjal küzdő kis egyházakban. Tóth József „A magyarországi protestáns püspökök hivatalos cziméílről Írván, minden egyházi téren való szereplésüknél csak a főtisztelendö czimet helyesli, az újabban divatba hozott méltóságos czimet pedig csak közéleti, pl. főrendiházi szereplésüknél tartja használandónak. „Tanulságok a vallásügyi statisztikából“ ez. alatt Homola István szomorú kilátást tár fel előttünk, ha valamiképpen segíteni nem tudunk a szomorú helyzeten. Ez év első három hónapjáról közli a vegyes házasságokról s a gyermekek vallásos hovatartozandóságáról szóló adatokat s ezekből kitűnik, hogy e rövid idő alatt a ref. egyház tiszta vesztesége 184 uj család, az evangélikusoké pedig 87. Ha ez csak évtizedeken keresztül igy tartana, akkor a biztos elenyészés várakoznék reánk. De ez nem lehet és nem is lesz úgy ! Haypál Benő „A javító nevelésről“ s a Nagypénteki Ref. Társaság e téren való törekvéséről ir igen megszivlelésre méltóan. A 32-ik számban olvashatjuk Hegedűs Sándor kitűnő beszédét, melyet az írod. Társ. pápai közgyűlésén mondott el s Szőts Farkas titkári jeléntését. Debreczeni Protestáns Lap. 18—22. sz. Erőss Lajos „A stólamegváltás kérdése erkölcsi szempontból“ ez. alatt vitatja, hogy a stólamegváltás, illetve eltörlés nem helyes. Németországban is eltörölték a polgári házasság behozatalakor s most ismét visszaállítását tervezik a tapasztalatokon okulva. Érvei általában nagyon figyelemre-
