Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-06-06 / 23. szám
Nyolczadik évfolyam. 23. szám. Pápa, 1897. junius 6. -A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Pr. Antal Géza felelős szerkesztő czimére küldendők. Az egyház és iskola köréből. i dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye megjelenik minden vasárnap.-A.Z előfizetési dijak (egész évre 4 írt, félévre 3 frt), hirdetések, reolam atiék Kemenczky Lajos ozimére, a lap kiadó hivatalához küldendők. Püiifnsd. Az első pünkösd a maga csodálatos varázsával ma is épen úgy mint ezelőtt tizenkilenczszázéwel megragadja és fogva tartja a gondolkodó lelkeket. Valami kimondhatatlan, valami kimagyarázhatatlan van az első pünkösd történetében. A benső meggyőződés, a bit, az evangéliom győzelme a közönyös, a tótlen, a gondolkodás nélküli emberek ezrei fölött. A bizonytalanság, a tópelődés, a jobbnak sejtése, majd teljes hévvel fölkarolása: mind jellegzetesen vannak feltüntetve az Apostolok cselekedeteiről írott könyv egyszerű, de épen egyszerűségében fölülmulhatatlan modorában. És ez a pünkösdi történet a keresztyén egyház történelmének tizenkilencz századában nem áll egyedül. Nincs ugyan az egyháztörténelemnek egyetemes kilátását tekintve még egy ily fontos mozzanata, de a pünkösdi ihletetséget s a pünkösdi eseményeket látjuk megújulni mindazon pillanatokban, a midőn Isten leikétől vezetett férfiak az evangéliom ősi tisztaságát, fenségét és magasztosságát hirdetik s az Isten igéjének igyekeznek érvényt szerezni. A pünkösdi csodás események megújulását látjuk a reformáczió történetében, annak megindításában a diadalra juttatásában, s épen úgy mint az első pünkösd történetének olvasása, ennek a történetnek tanulmányozása is arról győz meg bennünket, begy az Isten lelke az anyaszentegybáz tagjaiban munkás, csak hivő szavára hallgassunk. A gyarló ember keresi a múlt és jelen között a párhuzamot, bogy a múlt eseményeiből következést vonjon a jövőre. Ha az első pünköödi események és egyházunk jelenlegi helyzete között pár buzamot vonni akarnánk, úgy legjobban az a hasonlóság találhat bennünket, mely a habozás, a tépelődés tekintetében a pünkösd, eseményekben és a mai korban fennáll. A „mit cselekedjünk Atyámfiái, Férfiak?“ Kérdés talán soha sem hangzott el sűrűbben, mint épen napjainkban. És mi lehetne erre a felelet más, mint a mint Péter mondta a habozóknak: „Térjetek meg , . . és veszitek a Szent Léleknek ajándékát; mert néktek lett az Ígéret és a ti fijaitoknak és mindeneknek, kik messze vannak: valakiket tudniillik a mi Istenünk elhivánd.“ Oh bizonyára buzgó szívvel sóhajtjuk el a dicséret szavait: „Jövel Szent Lélek Ur Isten!“ 23
