Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-06-06 / 23. szám
357 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 358 Ishníuüuy. Tanterv revízió. Lapunk 19. 20. számaiban közöltük a tanterv revízióra vonatkozólag dr. Kapossy Luczián előadó javaslatát, a következőkben a tanári karnak 3 napi tanácskozás folyamán elfogadott megállapodását közöljük. A részletes tárgyalás kezdetén a kör kimondja, hogy most csak a (gimnáziumi) tanterv revíziójával foglalkozik, a reformot nem tartja alkalomszerűnek. Az oktatás eredménytelenségének külső okai közül az 1 őt — osztályok zsúfoltsága — a kör magáévá teszi úgy, mint az előadó javasolja. 2-öt — a qualificationális törvény megváltoztatására vonatkozót oda módosítja, hogy érettségi vizsgát csak azon tanulók tegyenek, a kik egyetemre lépnek; miggazok számára, kik felsőbb iskolára nem mennek, elégségesnek tartja az absolutorinmot. A kölső okokhoz, melyek miatt az oktatásban nem lehet kellő eredményt elérni, sorolja Sanuty, hogy nincsenek a középiskolai tankönyvekhez való módszertanok, vezérkönyvek ; az egyes tantárgyakban hiányos az egymásra utalás, vonatkoztatás, concentration minek folytán némely ismeretanyag más-más stúdiumnál ismételve előfordul s nem használjuk fel időkiméiésre ; ha más tantantárgyban is meg van ugyanazon ismeretanyag, nem vagyunk rá kellő tekintettel. Dr. Antal Géza elismeri, hogy a felhozottak fontos didaktikai eszközök, de úgy véli, hogy nem a tanterv revízió kapcsán, hanem külön alkalommal kell ezekkel foglalkozni. A gyűlés ilyen értelemben határoz. Sebestyén Dávid a külső okok közt jelzi. h< gy a tanulók készületlenül kerülnek föl a gimnáziumba. Felmerül az előkészítő osztály eszméje; a progimnázium igen háládatos munkát végez különösen oly vidékeken, hol a tanulók magyar nyelvi ismerete hiányos. Végső elemzésben a progimnázium felállítása pénzkérdés, elintézése tehát a fentartó testületet illeti. — Sajnos, hogy a felvételi vizsga eltörlése után nincs mód megválogatni a gimnáziumra alkalmas tanulókat; hónapokon keresztül meg van bénítva a tanár munkássága, mig a különböző elemeket nivellálja, hiányos ismereteiket kiegészíti, őket a középiskolai tanulásmódhoz hozzászoktatja. Ezek jelzése után a gyűlés magáévá teszi az előadó javaslatát a belső okokról (3. pont). Az egyes tantárgyak anyagát és óraszámát illetőleg : a) A magyar nyelvből a kör az előadó javaslatot következő módosításokkal fogadja el dr. Antal Géza javaslatára : I. oszt. czél: a helyes olvasás és helyes irás elsajátítása. II. történeti olvasmánya legyen : nemzeti mondák az Árpádházi királyok korából s más népek életéből. III. oszt.: vegyes házi királyok kora. Sarudy György nem járulhat hozzá az óraszám szaporításához, mert ez csak a class, nyelvek rovására történik. Bejelenti és előterjeszti külön véleményét a következőkben : „Ki kell válogatni, mint a latin és görögnél ki vannak, a kanonikus Írókat (eddig csak Arany „Toldi“-ja és balladái kanonikusak); ezeket a magyar klasszikusokat el kell látni nyelvi és tárgyi magyarázattal. A nemzeti elem érvényesítésére az óraszaporitáson kívül más eszköz is kinálkozik. Ilyenek különösen a magyarok eredetére vonatkozó utazások (Körösi Csorna, Vámbéri, Zichy, Halász stb.) Ezen útleírások, történelmi, földrajzi kommentárokkal fölszerelve lesznek oly érdekesek és tanulságosak, mint Robinsonnak, a megszökött hajóslegénynek kalandjai. j± IV—V—VI—VII. osztály stylistíkai, rhetorikai, poétikai elméleteit, az irodalmi olvasmányok javára redukálni kell, felhasználhatók ideiglenesen a „görögpótló“ magyar irodalmi olvasó könyvei; a kanonikus írókat ilustrumonként (l .8, 2.8, 3.8 stb. év múlva) revideálni kell, újakat illesztvén az elavultak helyébe; az elavultakat utaljuk az irodalomtörténetre. Meggyőződésem, hogy többet fog tudni pl. a rhetorikából az a tanuló, a ki elolvas 30 beszédet úgy, a hogy pl. Cicerót szokás a gimnáziumban olvastatni, s ezen túl nem tanul egy sor rhetorikát sem, mint a ki megtanul egy 150 oldalra terjedő rhetorikai kézi könyvet s mutatónak olvas 1—2 beszédtöredéket, a hogy ma szokás. — Ebben a négy osztályban tehát semmi szükség sincs az elméleti kézi könyvekre, hanem igenis helyén való az irodalomtörténetre való előkészítés, bő, rendszeies olvasmányokkal. A nyelvtan 3 éven át tart; beosztását nem tartom szerencsésnek: az I—II. osztályban letárgyaljuk szemléleti alapon úgy az alaktant, mint a mondattant; a III. osztályban a rendszeres nyelvtant. Ha a rendszeres nyelvtan csak azt az ismeretet foglalja össze, a mit az I II. osztályban szemléltettünk, akkor fölösleges, mert egy osztály tananyagától sem szabad megválnunk a nélkül, hogy az ismereteket rendszerbe ne foglalnék. Ha pedig azt képzeljük, hogy az alatt a heti 3 óra alatt, melyből 1 óra elesik az Írásbeliekre, a másik kettőn a rendszeres nyelvtan osztozik az olvasmányokkal, még újat is taníthatunk, alaposan csalódunk. A rendszeres nyelvtant a III. osztályból átkeli tenui valamelyik felsőbb osztályba, a hol az ifjak már érettebbek és sikerrel foglalkozhatnak a rokon ural altáji nyelvek segítségével magyarázott rendszeres nyelvtannal. A történelem, földrajz, természettan is két-két zónában szerepel, de a pragmatikus történelem, a politikai földrajz, a mennyiségtannal bizonyító természettan a VII—VIII. osztályokba van utalva. A föntebbiekből kitűnik, hogy az olvasó könyveknek sem vagyok barátja; tessék kiválogatni az iskolába való magyar klasszikusokat, tessék megállapítani ezen kanonikus irók fokozatát, melyik osztályra melyik való s kezdjük az olvasást, akár mindjárt az I. osztályban is egy íróval pl. Czuczor állatmeséivel. Ha az olvasó könyvek, kaleidoskopszerü tatalmukkal mégis megmaradnak, minden olvasó könyv szerkesztője csatoljon statisztikai kimutatást olvasmányai tárgyáról, hogy fáradság nélkül válogathasa ki a tanár, a mit alkalmasnak vél.
