Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-30 / 22. szám
345 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 346 kát és miütákat s nincs egy igével is jelezve, hogy a két mintázat közül szabadon választhatunk: azt kell következtetnünk, hogy „háztartás és vagyoukezelés“ nem egy ugyanazon, hanem két külön fogalom s mindegyik más más munkát, a kettő együtt 25-féle könyvvezetést kíván* Ha igy áll szerelmes jó Atyám, irgalmazz nékünk' Hiszen csak mig a liniázásba beletanulunk, eljön az epo. kális 1898. Hát mig azokba a tömkeleges rovatokba bele tudjuk az igazi helyre Írni a számokat! Nem hiába ,,pa’ piros korszak“ ez. Lesz jó világ a papirkereskedőknek Satira nélkül, egész komolyan indítványozom, hogy ha az állam a sokkal egyszerűbb auyakönyvek vezetésére közegeinek tanfolyamot nyitott: nyisson kerületünk is ' egy pár hétre, megbízván Konkoly Gyula urat, hogy oktasson be miuket az egyházközségi háztartásnak általa ‘összeállított mesterségébe. SzENTKUTI KÁEOLY. í}gyf[ázi élet. A pápai ev. ref. nöegylet közgyűlése.*) Mióta az u. n. egyházpolitikai törvények belekerültek a törvénytárba, — az egész vonalon megindult a mozgalom, hogy egyházi életünket elevenebbé, munkásabbá tegyük. A kik eddig bizonyos kicsinyléssel beszéltek a belmissiöról, lassanként azok is a munkások közé állanak,— mert kénytelen — kelletlen be kell látniok , hogy ha nemcsak megélni, de tisztességesen élni akarunk,— a régi közönynyel szakitauunk kell. Örömmel látjuk, hogy a tespedést pezsgőbb élet, — a tétlenséget egy szebb jövőért megkezdett küzdelem váltja fel. Ám éleznünk kell, hogy nagy eredményt csak megfeszített munkássággal érhetünk el! Azokkal a munkásokkal, kikkel eddig dolgoztun , — aligha fogunk sikert elérni; be kell vonni munkássági körünkbe azokat is, kik eddig a gyülekezetben hallgattak-, a nőket is, — hogy a mit a férfiak hideg észszel kigondolnak, a nők meleg szivökkel megvalósítsák. Ha igaz az, hogy az ^ember mindent összevéve abban legnagyobb, a mit szivével érez,— akkor a nők munkásságára csakugyan nagy szükségünk van. Ez a hit hozta létre a pápai ev. ref. nőegyletet is, mely egyszerre, kevesektől sejtve született, mint Athene Zeusz fejéből, — munkára készen jött e világra; születését kevesen sejtették, — de annál többen várták s örömmel fogadta mindenki, mert édes mindnyájan érezzük, — hogy a pápai ev. ref. egyháznak igen nagy szüksége van egy ilyen egyesületre, — hogy a mit a férfiak elhibáztak, vagy meg sem csináltak, — üssék helyre, csinálják meg a nők. Mert szomorú, de igaz, hogy a dunántúli ev. ref. egyházkerület szellemi központjában a kálvinista egyház afféle zselléréletet él,— örül, hogy egyáltalában élhet, alig mer mozogni is. Azért nagy várakozással nézünk az uj egylet munkássága elé az egyházi élet terén is, — mert erős a hitünk, hogy nem azért alakult, hogy a pápai egyletek számát 37 re emelje, — hanem azért, mert szükség volt a megalakulására. Minden a vezetőktől függ! . . . A jelek jók, a lehető legjobbak. A gyülekezet tagjai között nagy az érdeklődés, kivált a földmivelő- és iparos-osztály nagy lelkesedéssel karolta fel az ügyet. Hogy ezt a buzgalmat s ezt a lelkesedést okosan, gyümölcsözőleg használja fel, a vezetőség kötelessége ; soha és sehol sem indult meg egyesület kedvezőbb auspiciumok alatt, mint ez a nőegylet. Januárban alakult meg s ma van 36 alapitó, 53 pártoló — és 179 rendes —, összesen 268 tagja, — vagyona 1076 frt 90 kr. Olyan eredmény ez, a mi fényes bizonyítéka az egylet létjogosultságának, sőt szükséges voltának. Az egylet voltaképen ez év január 17-én alakult meg, a mikor Kis Gábor helybeli lelkész e czélból összehívta a gyülekezet nőtagjait. Akkor nyomban megválasztották a tisztviselőket; — a védnöknői tisztségre Ihász Lajosné úrnőt sikerült megnyerni, az ő szeretetreméltó egyéniségének és páratlan buzgalmának már eddig is sokat köszönhet az egylet. — Kálvinisták, egyszerű, puritán felekezet vagyunk, de a fény, a mit az ő egyénisége ránk áraszt,— jól esik nekünk is, gyümölcsöző lesz egyletünkre. Miután az építés munkája be volt fejezve, — e hó 16-án közgyűlésre jöttek össze az egylet tagjai. Az érdeklődés az egylet ügyei iránt a megjelentek szép számában itt is nyilatkozott. A közgyűlés kimagasló pontja volt a védnöknő remek szép megnyitó beszédje. Mindiga tett az, mely legnagyobb hatással vau az emberekre; — de egy-egy szép beszéd hatása sokszor kiszámíthatatlan ! Ide iktatjuk azért ezt a gyönyörű beszédet, hadd olvassák legalább, a kik hallásában nem gyönyörködhettek : Tisztelt Közgy űlés! Örömmel üdvözlöm egyletünk nemes czéijai iránt szíves érdeklődést tanúsító minden tagját közgyűlésünknek. Nem mulaszthatom el azonban, hogy pár szóval ne érintsem azt a sajnos körülményt is, miszerint arról kellett értesülnöm, hogy némelyek jótékony nőegyletünk vetélytársát képzelik látni református hitsorsosaink által alakított egyletünkben. E feltevés megczáfolására hivatkozhatnám arra a tényállásra, hogy úgy az evangélikus, valamint az izraelita hitfelekezet kebelében, már a „jótékony nöegylet" megalakulása előtt, áldásosán működő felekezeti nöegylet igyekezett a hitfelekezet szűkölködő betegein és szegény soisu gyermekein segíteni. Nagyon elérkezett tehát az ideje, hogy végre, mi reformátusok is kövessük az előttünk álló szép példát. De még sem e tényállás a legerősebb bizonyítéka annak, hogy egjdetüuk csak szükséges kiegészítő részét képezi az áldásos működéséről országszerte elismeréssel emlegetett pápai jótékony nőegyletnek, hanem az a legerősebb bizonyíték, miszerint engem méltatott az uj egylet a védnöki tiszt betöltésére; — engemet, kinek feledhetetlen, áldott emlékű nagynénje: Váliné, Jókai Eszter, annyi gonddal, fáradságot nem kímélő buzgalommal és szeretettel alkotta meg ezelőtt 23 évvel „pápai jótékony nőegyletünket.“ Mindenki elképzelheti hát, hogy én olyan egylet védnökségét semmi esetre sem fogadhattam volna el, mely *) Múlt számunkból kimaradt közlemény.
