Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-23 / 21. szám

831

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

332

Továbbá a miveit körökben fel-fel lépő hitközöny ellensúlyozása is szükségessé teszi az egyházias szellemben vezetett irodalmi munkásságot.

Ide vonatkozólag társaságunk hivatva van működésével mindig szélesb tért nyitni a tudományos törekvés előtt.

Azok előtt, kiket a materiális világnézet kisért, társulatunk irodalmi munkásságával törekszik feltárni s múltat, felmutatni azt a kort, melyben a szív az eszmékért teljes odaadással dobogott. Oda állítja a mai nemzedék elé a hitben erős töi'hetlen jellemű apáinknak példáját, felújítja a bithősök, vértanuk emlékét, kiknek meggyőződését nem némitotta el sem Ígéret, sem harag, egyházuktól nem birt elszakítani börtön, rabbilincs.

A prot. irodalmi társaság a múlt tengeréből felhozott gyöngyökkel az üldözések viharaiban tanúsított hűségnek, önfeláldozásnak példáival sikeresen hathat oda, hogy az igazi hitbuzgóság a régi erővel lángoljon fel újra.

Végül az a munkatér, a melyet a társaság elfoglalt, közös mező, melyen a két prot. egyház hívei közös őzéiért fáradoznak s éltetik a testvériség tudatát. Társulatunknak jelzett munkáságában egyáltalán nem czélja a felekezeti féltékenység, viszály szitása, távolról sem törekszik a felekezeti ellentétek élesítésére. A lelkiismereti szabadság, a melynek zászlója alatt áll : tisztelni tanít mások meggyőződését, jogait. Más felöl, midőn a vallást az anyag elvüség ellen védi, a nép mivelődésének helyes irányban egyengeti útját, akkor közös társadalmi nagy érdeket szolgál.

Ezért bizalommal hívjuk a prot. irodalmi társaság pártolására minden hitsorsosainkat. Ki ezt támogatja szellemi munkával, vagy anyagi segélylyel, szép feladatot teljesít. Részt vesz azon nemes törekvésben, a melynek czélja a vallásosság ápolásával az összeköttetés fentartása a földi élet és az eszmék világa között, közre munkál a gondolat szabadság védelmén, a Krisztus evangelioinában nyilatkozó elveknek az erkölcsi életbe átültetésén.

Az elnöki nagy tetszéssel fogadott megnyitó után Szőts Farkas, társulati titkár terjesztette elő az irodalmi társaság 1896 évről szóló jelentését, amelyet egész terjedelmében, a következőkben közlünk;

Titkári jelentés.

Tisztelt Közgyűlés! Örömmel állok meg e helyen» hogy jelentést tegyek a MPIT. 8-ik munkaévéről e 9 ik közgyűlésnek, mely egyszersmind első vándorgyűlése társaságunknak. Különösen két körülmény hangol örömre.— Egyik, hogy Isten jóvoltából megéltük azt, mikor társaságunk fővárosi rendes székhelyéből kiszállva, szélesebb körbeD, ünnepélyesebb formában, s úgy látszik, egyszersmind lelkesebben tarthatja meg évi nagy gyűlését. Mert vándorgyűléseket tartani régebbi vágya, többször kifejezett óhaja e társaságnak, s igazgató választmányunk nagy örömmel fogadta e nemes város protestáns értelmiségének szives meghívását, s szívből örül, hogy első vándor gyűlését e nagy buzgalmu protestáns közönség s e fényes múltú kollégium körében tarthatja. Vajha ez első vándorgyűlésünk sikeres kezdete lenne az ezután következők hosszú sorozatának. — Másik, a mi örömre hangol, az a körülmény, hogy társaságunk 8-ik munkaévéről több

örvendetes dolgot jelenthetek, melyek arról tesznek bizonyságot, hogy a MPIT. még a mostani szerény viszonyai és szegényes eszközei mellett is nagy missiót teljesít és áldásos munkát végez, s méltó arra, hogy mind tagjai szeretetét és támogatását megnyerje, mind a nagy közönség, mely eddig keveset foglalkozott vele, ügyét felkarolja s érette nagyobb áldozatra buzduljon.

A társaság tisztviselői és igazgató választmánya a múlt évben is arra törekedtünk, hogy az evangyéliomból, Istennek ez örök hatalmából irodalmi utón és irodalmi eszközökkel nemesitő és ujjászülő erőket vigyünk be egyházunk és hazánk lelkébe-testébe. Mert szilárdul meg vagyunk győződve róla, hogy Jézus Krisztus és az ő evangyélioma nemcsak az egyháznak és a theologiának egyedüli próbaköve és igazi éltető lelke, hanem a nemzeti élet és a tudomány is czélt és irányt téveszt, ha elfordul a kijelentés isteni fényétől. Mi a Jézus Krisztusban megnyilatkozott igaz világosság és szabadság irodalmi apostolai törekedtünk lenni az elmúlt évben is, s a tiszta evangeliomi keresztyénség vallási és ethikai erőit igyekeztünk időszaki és konyvkiadváuyaink utján a közönség körében terjeszteni, megkedveltetni és meggyökereztetni — Isten segedelmével.

Fenntartottuk és folytattuk a társaság eddigi kiadványait, sőt azokat egy újabb sorozat megindításával s egy még újabbnak tervbe vételével szaporítani igyekeztünk.

Régebbi kiadványaink során szerkesztettük és kiadtuk a „Protestáns Szemlé“-t, társaságunk eme tudományos havi folyóiratát, melyben az egyháztudományok s különösen az egyháztörténelem művelése és népszerűsítése által, továbbá Egyházi és Irodalmi Szemlénk utján olvasóinkat, a hazai és külföldi egyházi és irodalmi élet jelentősebb mozzanatairól tájékoztattuk. Egész kis Írói gárda csoportosult immár e folyó iratunk köré, melynek hasábjai alig győzik befogadni a dolgozatokat s a szerkesztőnek nem a kézirathiány, hanem a dolgozatokban mutatkozó „embarras de rickesse“ okoz kellemes gondot. Ha e tekintetben egyéui kívánságot szabad kifejeznem, mely azonban a társaság főczéljából folyik, e kívánság az: vajha a dolgozótársak, főleg az egyház-történelmi mező művelésére concentrálnák erejüket, mert a hazai protestántizmus viszontagságos, de tanulságokban gazdag múltjában még számos kiaknázatlan kincs lappang, melyeket felszínre hozni nemcsak gyönyörűséges, hanem áldásos és időszerű munka is.

Folytattuk a könyvkiadó sorozatot, az úgynevezett monográfiákat, melyek rendén a múlt évben Luthardt világhírű erkölcstani felolvasásait adtuk ki Csiky Lajos tagtársuuk fordításában. Az erőteljes felolvasásokat kedvezően fogadta mind az irodalmi kritika, mind az olvasó közönség, mely ezt a valóban becses és népszerű kiadványunkat bizományosunk utján is szépen vásárolja. E sorozat folyó évi kiadványa Zsilinszky Mihály egyháztörténelmi nagy müvének, az országgyűlési vallásügyi tárgyalásoknak IV-ik kötete lesz, mely a napokban már kikerült a sajtó alól, s nem sokára megküldetik a társaság minden pártfogó, alapitó és rendes tagjának, mint az 1897-ik év könyvilletménye. Jövőre pedig kisebb egyháztörténeti monográfiából egy gyűjteményt szándékozunk kiadui.