Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-23 / 21. szám

333 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LÁP. 334 Szépen haladó és izmosuló „Koszorú“ ez. népies válla­latunk kiadványsorozata, melyből a múlt évben kiadott tiz újabb füzettel immár 30 fliz. forog közkézen. Ez a hároméves vállalatunk életrevaló és hézagpótló kiadványnak bizo­nyult. Főbizományosunk, a Hornyánszky ezég e hó elején számolt be a „Koszorú“ 3-ik (1896) évi forgalmáról s az eredmény örvendetesnek mondható. Mert mig a „Koszorú“ első (1894) évi sorozatához nyomdai és terjesztési költsé­gekre 1127 frt 2 krt, s a második (1895) évi cyclusnál ugyanazon czimeken 113 frt 99 krt kellett előlegeznünk a Károli alapból, addig a „Koszorú“ harmadik (1896) évi sorozatára immár semmi befektetést nem kellett tennünk, a vállalat maga fedezte a nyomtatás és terjesztés tetemes költségeit, sőt 8 fit 7 krt vissza is téritett a két e’őbbi év befektetéseiből. Ezt az örvendetes eredményt két hat­hatós tényező segítségének köszönhetjük. Egyik az, hogy a „Koszorú" füzetek irói és szerkesztői tiszteletdiját mind a három esztendőben társaságunk áldozatkész másodel­nöke a sajátjából volt szives fedezni, közel 1400 írtban, s megigérte, hogy a folyó évi irói és szerkesztői honoráriu­mokat is ő fogja kifizetni. Indítványozom, hogy miként a választmány tette, úgy e közgyűlés is szavazzon köszö­netét Hegedűs Sándor másodelnök urnák e meczenási áldozatkészségért. — A másik tényező, mely „Koszorú“ füzetkéinket ily szép sikerre vitte, az lelkészi karunknak egyik része példás buzgósága e népiratkák terjesztésében. Ezt a leghivatottabb tanú, a társaság főbizományosa bi­zonyítja, ki a múlt évről való jelentését igy kezdi: Ko­szorúink örvendetes kelendőségét legfőképpen s első sor­ban a protestáns lelkészek páratlan buzgólkodásának kö­szönhetjük, mert főleg az ő érdemök, ho^y ezekből a könyvkereskedők utján alig terjeszthető füzetkékből há­rom év forgása alatt 126,500 példányt tudtunk eladni.“ Ebből a tekintélyes számból az első esztendőre 44 ezer, a másodikra 36,500, a harmadikra (1896) 36 ezer példány esik. Az eredményes terjesztés következtében Koszorúink IV., V., VII., továbbá XI. és XX-ik füzetei annyira ki­fogytak, hogy választmányunk újabb öt-öt ezer njmmtatá­­sát rendelte el, mert a meglevő készlet nem elég arra, hogy a folyó évi keresletet kielégítse. Indítványozom, hogy választmányunk példájára a t. közgyűlés is szavazzon jegyzőkönyvi köszönetét a Koszorú füzetek terjesztése kö­rül buzgólkodó papságnak, s kérje fel az egész lelkészt kart, hogy jövőre mindannyian lépjenek akczióba népfü­­zetkéink terjesztésére, mert a jó vallásos iratok világ­szerte hatályosnak bizonyult kipróbált eszközei a hiterősités­­nek és a hit szilárdításának. Társaságunk jövőre is gon­doskodik épületes és érdekes Koszorú füzetkékről, me­lyekből a folyó év őszén ismét tiz uj füzetet fogunk kiadni. Edddigi kiadványaink eme három sorozata mellé igazgató választmányunk még két uj sorozatot indított meg, illetve indítványoz, még pedig az eddigi kiadványok­tól eltérő módozat szerint, amennyiben ezek nem társulati tagdíj fejében adatnak ki, hanem külön előfizetés mellett kerülnek a piaczra. Egyik a „Házi Kincstár“ másik a „Bibliai Könyvtár“ sorozata. A „Házi Kincstár“ a müveit közönségnek szánt hit­­épitő vagy áhitatossági könyvek gyűjteménye lesz, mely­nek az a czélja, hogy az evangéliumi keresztyéu hitéletet szilárdítsa, mélyítse, építse; a keresztyén erkölcsi életet nemesítse és termékenyítse, s a hitsorvasztó és erkölcs­­lázitó századvégi sajtótermékek romboló hatását a krisz­tusi keresztyénség erőivel ellensúlyozza. Ezen keresztyén családi könyvtár első kötetéül Szisz Károly danamelléki püspök urnák ,.Csendes órák“ czimü szép hitbuzgalmi mü­vét voltunk szerencsések megnyerni, mely Miller angol iró njomán készül, s a Tompa féle „01ajágak“-hoz ha­sonló gyönyörű vallásos elmélkedéseket és tanításokat tar­talmaz, erőteljes protestáns szellemben és szindus költői nyelven. A „Csendes órák“ folyó évi szeptember hónap­ban jelenik meg, előfizetési ára vászonkötésben 1 frt, ve­­linpapiron díszes kötésben 2 frt. Előállítási költségeit elő­fizetésből és a Károli alapból fogja fedezni a társaság, mely hiszi, hogy ezzel a családi könyvtárral műveltebb családjaink körében épen oly irodalmi hézagot pótol, mint amínőt pótolnak a „Koszorú“ füzetek a nép körében. — Kérem a t. közgyűlés tagjait, hogy előfizetéssel és buzgó terjesztéssel vegyék ezt a nagy jövőjű vállalatunkat is szives pártfogásukba. Mint uj könyvsorozatunk a „Bibliai Könyvtár“ lesz, melynek sorsa fölött a magyarázatos bibliáról szóló vá­lasztmányi előterjésztés kapcsán a jelen közgyűlés vau hivatva döntő határozatot hozni. Itt csak jelezni kívántuk ezen fontos tárgyat. íme t. közgyűlés, a MPIT. szellemi tevékenységének vázlatos képe a múlt évben s rövid programmja a jövőre. S most térjüuk rá az anyagiakra. Társaságunk anyagi ereje miként a pénzügyi bizott­ságnak mindjárt előterjesztendő jelentéséből látható, fáj­dalom, nem fejlődik, nem halad olyan arányban, mint azt társaságunk nagy czéljai kívánatossá teszik. Ez a ko­moly baj két forrásból ered. Egyik, hogy tagjaink száma csekély s nem szaporodik eléggé. Mindössze is csak eze­­ren vagyunk. Ezer tag pedig, még ha mind buzgó volna is, aránylag kevés anyagi erőt képvisel, kivált, hogyha évenként csak 12 ujjal szaporodik s halálozás, kilépés által 30-al fogy, mint a múlt esztendőben. Ezen a bajon okvet­lenül segítenünk kell, ha erősödni akarunk. Utána kell teljes erővel látni a taggyüjtésnek. Ennek egy praktikus módját vagyok bátor figyelmükbe ajánlani. Tegyen szent fogadást a társaság minden egyes tagja, hogy egy év lefor­gása alatt legalább egy uj tagot szerez. Ha ezt megcselekesz­­szük, akkor már a jövő esztendőben két annyian leszünk s szép hivatásunkat kétszeres anyagi s hatványozott szel­lemi erővel tölthetjük be! Csak egy futólagos pillantás is meggyőzhet arról, mily sok még a ki nem használt, a lappangó erő a magyar protestantismusban. íme lelkésze­inknek csak ötödrésze támogatja társaságunkat; hány ta­got lehetne még -szerezni belőlük ? ! Tehetősebb világi férfiúinknak csak elenyésző kis perczentje lépett be a tár­saságba. Nem százakra, de ezrekre megy azoknak a száma,, a kik talán csak hírből ismerik társaságunkat. Gyüleke­zeteink közül csak minden huszadik tagja a MPIT.-nak. Mekkora erőt, mily áldásos munkát lehetne kifejtenünk^ ha mi negyedfél millió protestáns magyarok, csak két ezeren csoportosulnánk a MPIT. zászlaja körül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom