Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-23 / 21. szám
327 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 328 thusbeliekhez küldött I-ső levele 12-ik részének 4—5— 7—8 versei alapján egy nagy szabású, mesterileg kidolgozott beszédet mondott, melynek rövid kivonatát a következőkben kiséreljük meg adni: Mai gondolkodásunkkal alig tudjuk felfogni nagy horderejét és jelentőségét azon intézkedésnek, a mi a sokfelé szaggatott, önálló kis országokra oszlott görög népet egy nemzetté, sőt állammá tette, hogy minden negyedik évben a nemzet szine-java összegyülekezett az olympiai játékokra, vagy a mi a zsidó népet a Jehova imádása mellett megtartotta, az idegen népek ke^ való keveredéstől, az idegen istenek imádásától legalább megóvta, hogy minden évben felkellett menni a népnek Jeruzsálembe a húsvéti ünnepekre, hogy jelen legyen a Jehovának bemutatott áldozaton és ott nagy embereit, vezérférfiait megismerje. Pedig, ha a közszellem megteremtésének, a közérzület fejlesztésének, a közérdeklődés felkeltésének mai nap nem is a legczélravezetőbb és leghatékonyabb módja a fontos ügyek bajnokainak személyes érintkezése, azt mégsem vonhatjuk kétségbe, hogy a közczélok és közérdekek előmozdítására ma is nagy befolyása van azok személyes érintkezésének, a kik erejöket, tehetségüket e czéloknak szentelik, nem tagadhatjuk hogy az eszmék és törekvések iránti érdeklődés nagyban fokoztatik, úgy a nagy közönségnél mint a munkatársaknál, ha testileg maguk előtt és együtt láthatjuk azokat, a kiknek szellemi képét, gondolataikból, eszméikből, munkáikból, a léleknek ajándékaiból ismerjük s keblünk azon vágyát, mely a képzeletet mintegy valósággá változtatja, kielégíthetjük. A köznapiságon messze felül emelkedő és sok időre áldásos nyomokat hagyó hangulatot kelt úgy a távolból megje lenieknek, mint a város lakosainak, az itteni két protestáns egyház híveinek, és az együtt levő tanuló ifjúságnak kebelében azon gondolat, hogy a magyar protestáns irodalmi társulat itt tartja első vándorgyűlését, a reformatió ez Ősi fészkében, a hol a magyar protestáns egyháznak ha nem is legerősebb, de legrégibb főiskolája áll fenn. Kinek kebelét ne szállná meg lelkesedés azon gondolatra, hogy most azon a helyen öleljük egymást testvéri szeretettel, a hol ezelőtt majdnem 400 évvel Enyingi Török Bálint és neje Pemflinger Katalin védelme alatt Bálint pap és később a protestáns irodalom egyik legelső munkása Huszár Gál hirdették az evangeliomot, hogy midőn idejöttünk, az ősi családi házba tértünk vissza, a melynek alapjai még akkor rakattak le, a midőn a testvérek közül az osztozkodásra senki sem gondolt, mert egyek valának hitben, reményben és szeretetben. Valóban a múltra való kegyeletes emlékezés, a jelen helyzetnek figyelembe vétele, mindenek felett a két magyar protestáns egyház szellemi erőinek a mai ünnepélyes alkalomra ily szép számmal összesereglése arra tanítanak minket, hogy sem az anyagi, sem az eszmei, sem a vallási téren nem a külső alaki egységtől függ a közügyek felvirágzása, hanem a belső egységtől, a mely nem akadályozza meg sem a természeti, sem a szellemi szabadság kifejlődését. Különösen érvényesül ez az igazság az eszmék és gondolatok világában, a tudomány és vallás terén, a melyet oly szépen fejez ki az apostol az elmélkedésem alapját képező szent igékben. Az apostolnak ezen nyilatkozatát kívánom én a jelen órában alkalmazni a magyar protestáns irodalmi társulat működésére, a midőn kimutatni igyekezem, hogy ezen társulat, a melynek feladata az emberi szellemben rejlő eszméket és gondolata, kát kifejteni és felhasználni a vallásos ismeretek terjesztése, a hitbuzgóság élesztése és az egyházi élet felvirágoztatása érdekében, magasztos feladatát csak úgy töltheti be, ha a szellemi munka életelemét képző gondolat szabadság elismerése mellett: 1. Tagjai sok oldalú munkásságukban egy lélek által vezérelteknek, az Ur Jézus tiszta evangeliomának szelleme által ; 2. Munkálkodásukban egy urat szolgálnak, a ki előtt mindig önként meghajolnak, az igazságot; 3. A nekik adott lelki ajándékok felhasználása által használni igyekeznek az általános emberi műveltségnek, a hazának és egyháznak. A vélemények és felfogások különbfélesége nem rejt magában veszedelmet az emberiség magasabb érdekeire nézve, nem ütközik ez bele a vallás tanaiba és a hit igazságaiba sem. Nem emel a vallás korlátokat sem a természet és erkölcsi világ tárgyainak és tényeinek szabad vizsgálata elé, sőt egyenesen felszabadit és felhív bennünket az irás arra, a midőn azt mondja: a lélek mindeneket megvizsgál még az istenségnek mélységeit is. A vizsgálat, a felfogás, a gondolat szabadságát tehát el kell ismernünk, úgy a mint elismerte ezt az uj kornak leghatalmasabb tényezője, egyszersmind fejlődésének irányadója a reformáczió; annyival inkább el kell ismernünk, mivel nem létezik sem anyagi sem erkölcsi hatalom, a mely ezt elnyomni, megsemmisíteni képes volna. De más részről úgy a hit, mint a tudás érdeke arra indít mindnyájunkat, hogy a vélemények sokféleségében eligazodni, e felfogások hullámainak hányattatásai között hitünknek, meggyőződésünknek, tudásunknak biztos, szilárd alapot keresni igyekezzünk, mert e nélkül a kétség örvényébe sodortatunk, lelki nyugalmat, erkölcsi szabadságot, ebből származó boldogságot, tehát életünk legfőbb czélját soha el nem érhetjük. Igazi megnyugtatásunkra szolgál, hogy a szellemi és erkölcsi világ tényei és törvényei felőli felfogások megítélésére nézve az isteni kegyelem és az emberiség fejlődésének történelme állított fel egy közös mértéket, az Ur Jézus tiszta evangeliomát. Az emberiség történelmében mindaz, a mi e mértéknek megfelel, számíthat állandóságra, tovább él a jövőben, az érte folytatott küzdelem, fáradság nem vész kárba; a mi e mértéket meg nem üti, az lehet egyideig tünékeny valóság, ragaszkodhatnak hozzá sok ezeren, de azt mégis eltörli az idő, mert nincs alapja abban, a mi minden létezésnek biztosítéka, az emberiség rendeltetését és czélját legmagasabb fokon s legtökéletesebb alakban feltüntető isteni kijelentésben. A szellemi és erkölcsi élet minden irányzatában, de különösen a vallásban és tudományban a szabadság és igazság egymásnak kiegészítői; azért mondja az irás is, ti megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket. Mert abban semmi kétségünk nem lehet, hogy az igazi szabadságnak egyedüli alapja az igazság, a szellemi élet minden terén, és ezen alapon Ítélhetjük meg teljesen még a minennapi élet legközönségesebb eseményeit is. Látjuk, hogy az újkornak legnagyobb hatalma a sajtó vezeti a társadalmi, az állami, a gazdászati és 20*
