Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-23 / 21. szám
Nyolczadik évfolyam. 21. szám. Pápa, 1897. május 23.-A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztöségkez Dr. Antal Géza felelős szerkesztő czi— mére küldendők. Az egyház és iskola köréből. Á dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. —S—#—S— megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 4 írt, félévre 2 írt), hirdetések, reolai n atirtk Kemenczky Lajos ozimére, a lap kiadd hivatalához küldendők. A PijuíESíáns Irodalmi Mársaság gyűlése után. A Protestáns Irodalmi Társaság első vándor gyűlésének ünnepélye lezajlott. Örökre emlékezetesek lesznek e napok az ünnepélyen résztvevőkre nézve, az irodalmi társulat jövőjére pedig azt hisszük, e napok egy pezsgőbb élet kezdetének napjai voltak. Nem szólunk az ünnepély külső fényéről. A díszes közönség, mely a múlt századok elnyomatására emlékeztető egyszerű ref. templomot s a modern paedagogia minden követelményeinek megfelelő főgymnásium dísztermét betöltötte, s mely az egész idő alatt a lelkesültségnek mind magasabb és magasabb fokára emelkedett, csak méltó keret volt ahhoz a képhez, melyet a PIT. első vándor gyűlésének lefolyása alkotott. Antal Gábor dunántúli ev. ref. püspök magas szárnyalásu egyházi beszéde, Gyurátz Ferencz ág. ev. püspök eszmékben és alakban egyaránt kiváló elnöki megnyitója, a felolvasások, melyek egyike egyházunk múltjának egy nagy alakját mutatta be, másika az erkölcsiségnek az evangéliomban gyökerező voltát bizonyította, s végül Hegedűs Sándor társulati alelnök szívből jött és szívhez szóló s éppen ezért hatásában rendkívüli záró beszéde, mindmegannyi élő megnyilatkozásai voltak a protestáns hitéletnek és tudományosságnak. A hatás, melyet e beszédek gerjesztettek, nem szorítkozott a tetszés és lelkesültség azon külső nyilvánulásaira, melylyel a közönség a díszteremben a szónokokat és előadókat jutalmazta, de meglátszott az a tagul jelentkezések számában is, s meg fog látszani, ez meggyőződésünk, .az irodalmi társaság tagjai számának további gyarapodásán is, ha a résztvevők azt az ihletet, melyet itt nyertek, nem veszítik el a mindennapi élet vásári zajában; s meg fog látszani az irodalmi társaság tagjai számának gyarapodásán különösen akkor, ha azok, kik a gyűlésen jelen nem lehettek, annak a Prot. Szemlében való hü leírásából s az ugyancsak ott közzéteendő beszédekből ugyanazt a lelkesültséget merítik, mely itt a hallgatóságot magával ragadta. De nemcsak e szempontból volt fontos az irodalmi társulat gyűlésé, fontos volt az még egy más szempontból is. Az ezen gyűlésre Magyarország minden vidékéről összejött lelkész és tanárvilág alkalmat talált itt a kölcsönös érintkezésre, s alkalmat talált arra, hogy az irodalmi társaság ünnepélye után magán bizalmas értekezleten megbeszélés tárgyává tegye azon eszközöket, melyekkel egyházunk hitéletét élénkíteni, erősíteni s növelni lehet. Ez értekezlet, melyen teljesen egyező nézeteket nyilvánítottak Budapest és Debreczen, Pápa és Pozsony, a maga? mintegy harmadfél óráig tartó eszmecseréjével a valódi belmissiói tevékenységnek nehány főbb eszközét annyira egyházunk érdekében állónak, a lelkész befolyását emelőnek s könnyen alkalmazbatónak és életbeléptetbetőnek mutatta ki, hogy azt hisszük, miszerint lelkósztársaink, az értekezlet lefolyásáról szóló jegyzőkönyv olvasása után oda állnak a térre, melyre hivatalos állásuk s az Ur Jézus evangéliomának szeretető egyaránt felhivja őket. S ha ez úgy lesz, az irodalmi társaság első vándor közgyűlésének áldásos hatása mutatkozni nyilvánulni fog egyházi életünk mezején. 21
