Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-09 / 19. szám
299 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 300 a valódi latinizmust nem is tüntethetik föl alapos latin stilisztikai ismeretek, s phraseologia tudása nélkül; e hiánvon az Utasítások oly módon akarnak segíteni, hogy a gyakorlatok anyagául az auctorok elvégzett részeit ajánlják, hogy a növendék az ott talált latin kifejezéseket felhasználhassa, jobban bevéshesse emlékezetébe; de ilyen módon sohasem erősödik oda, hogy a modern szellemnek megfelelő gondolatnak kifejezést tudjon adni antik módon, már pedig az még sem lehet czélja a magyarból latinra való fordításnak, hogy az olvasott szövegnek kissé megváltoztatott (lásd Pirchala magyar szövegét) az auctorból kikereshető szavakkal kifejezni tudja; mig ha modern] tartalmú szöveget kap, akkor pusztán grammatikai fordítást kaphatunk, de nem latin szellemben készült, igazi latinos dolgozatot; mindezeket figyelembe véve a latin anyag mind nyelvtanában, mind auctoraiban megkevesbithető s mégis biztosabban érhető el a latin tanításának igazi czélja: a latin auctorok tartalmi s ethikai szépségének értékesítése. Paedagogiai hiba s a német Parallel grammatik helytelen utánzása a magyar tanterv azon követelménye, hogy a latin nyelvet az első osztályban s a magyarral párhuzamosan kell tanítani; mig a gyermek anyanyelvén teljesen el nem sajátította, át nem értette a grammatikai alakokat, addig öntudatos (mint az Utasítások kívánják) nyelvi fordítás, összehasonlítás rá nézve képtelenség, különösen tekintetbe véve, hogy nyelvünk egészen más természetű; hangzatos frázis az Utasítások ama kívánalma: „nagyobbára magukból a nyelvi adatokból, melyeket az olvasmány egymásutánja nyújt, fogja a tanár lassankint fölépíteni a grammatika rendszerét“ ez eljárás csak akkor lehetséges (?), ha az anyanyelven már megszerezték a növendékek a szükséges grammatikai alapot, s nagyon kevés növendéknél; oly hosszadalmas s még sem biztos ut ez, melyre rálépni nagyon bajos, s oly rendszertelen ismeretet okoz, a mely nem is ismeret, nem is tudás 9 éves gyermeknél. — Az auctorok tárgyalásánál tartalmi, régiségtan! stb. magyarázatokkal az irók szellemébe kell hatolni, s inkább kevesebbet, de kíválólag olyan részleteket olvastassunk, melyekben bő alkalom kínálkozik az ethikai momentumok értékesítésére, ne nyelvbeli gyakorlás legyen az irányadó; mellőzendők a grammatikai subtilitások; a fordításnál követelje meg a tanár a tanulótól, hogy a klasszikái iró gondolatát, érzelmét a lehető leghívebben visszaadó magyar szóval fordítsa, de azért fordítása tősgyökeres magyar legyen ; ily módon a tanuló hozzászokik a szabatos, tiszta, világos kifejezéshez, meg lesz benne a készség a szabatosságra; igy jut a latin auctorok alapján a növendék az anyanyelv birtokába a találó s magyaros kifejezések keresése közben, erősödik a latin auktorok alapján magyar stílusa, vele nemzeti öntudata, E megerősödésre azért is szükség van, mert sehol sem látunk oly bűnös könnyelműséget, mint a magyar nyelv terén; a nyelvtani, stilisztikai szabályokat csak addig tartják meg, mig ezek az osztály anyagát képezik, felsőbb osztályokban csak a magyar nyelvtanárával szemben, az életben egyáltalán nem; azért hemzseg nyelvünk a germanizmusoktól, latinizmusoktól, használják a bír igét, szenvedő alakokat stb. (Az idegen nyelvek tanárai fölötte sokat használhatnak, de fölötte sokat árthatnak is a magyar nyelvnek.) — A latin s görög nyelv tanításában még mindig van egy sallang: a könyvnélkülözés, egyes részeknek betanultatása. Ez emlézés sem paedagogiailag, sem didaktikailag nem jó eszköz az ifjúság képzésében. A gyengébb tanuló az emlézésre kijelölt anyagot sohasem tanulja meg, nem képes rá s pusztán e miatt a tanár nem adhat elégtelen osztályzatot; a közép osztályzatuak sem fektetnek rá nagy súlyt, inkább a rendes anyagból készülnek el pontosan ; csak néhány jó tanuló veszi komolyan s készül el drága idejének pazarlásával; de a ráfordított idővel s erővel épen nincs arányban az eredmény, mert a mivel okadatolják az emlézés hasznát, hogy igy a növendék klaszszikus kifejezéseket gyűjt, fikció; mert biz abból a néháuy caputból, amennyit egy év alatt végezhetni; ugyancsak édes keveset szerezhet s ha csak annyit tudna, nem élne meg. (Folyt, köv.) Dk. Kapossy Luczián. Lapszemle. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. 9—13. sz. Mayer Endre (A magyarázatos biblia kérdéséhez) a tervbe vett magyarázatos bibliánál oly módon véli kielégíthetni úgy a müveit közönség, mind a theol. tudománynyal foglalkozók igényeit, ha az építő pozitív irányú lesz, s az egyes magyarázók óvakodnak úgy az orthodoxia, mint a líberalismus szélsőségeitől. Nem helyesli azt a tervet, hogy a költség nagy részét az egyházak viseljék, hanem egyháztársadalmi utón, iskolák, nagyobb egyházak, tehetősebb magánosok adományaiból, prot. egyletek gyűjtéséből és előfizetésekből akarja azt összehozni. A mi nem is lehetetlen, csak lelkes munka kell hozzá. — Szőts Farkas igen érdekesen szól hozzá „Felsőbb iskoláink reformjához“ Wlassics miniszter képviselőházi beszédével kapcsolatban. Kifejtett nézetei helyesek, csak azt nem tartom indokoltnak, mikor középiskoláink elvallástalanodásáról beszél. Középiskoláink vallásos nevelésének vannak ugyan hiányai, de az őszinte törekvést a legtöbb helyen e hiányok megszüntetésére eltagadni nem lehet; viszont szinte lehetetlen követelés az, hogy középiskoláinkat mintaszerű vallásos érzület és ihlet hassa át, mig a társadalom, mely gyermekeit oda küldi, ennek híjával van. A legbuzgóbb tanárok működésének sem lesz e téren addig kellő foganatja, mig a társadalom, a család szelleme nem segíti elő hathatósan ebbeli működésüket. — Szabó Aladár erőteljesen és méltósággal utasítja vissza a Debreczeni Prot. Lap-ban hangoztatott furcsa vádat, mely az ő és a vele rokonérzésüek lelkes és valóban tiszteletreméltó működését az egyházias érzület felébresztésére a pánszlávok és más hazafiatlan elemek működésével teszi egy sorba.*) Tóth Lajos ügyvéd énekes könyvünk reformálását *) E vitáról lapunk vezérczikkében szólunk, kimutatva, hogy a törekvés minden tiszteletreméltósága mellett is, nem csak a vita modorában, de belmissziói tevékenységben is túlzásba ragadtatta magát Szabó Aladár. Ez szolgáljon t. munkatársunk felfogásától némileg eltérő felfogásunk indokolásául. Szerk.
