Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-09 / 19. szám
295 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 296 Hangoztatjuk mint bibliai elvet az egyetemes papság elvét mi is, de ilyen mozgalmakat olyan kezekben akarunk látni, a melyek arra nem csak belső kivatottsággal, hanem az előkószültsóg külső bizonyitókaival is rendelkeznek.— Minden szekta a belső elhívást emlegeti; egy rendezett alkotmánynyal és szervezettel biró egyház azonban e mellett föltétlenül megkövetelheti az egyház által előirt pályának elvégzését, más szavakkal a lelkészképzésben való részesülés igazolását. Nagy baj, ha egyik vagy másik lelkész indolens és nem akar azon a téren odaadással működni, a melyre állíttatott, de ennek lehet más orvoslását keresni és találni; sokkal nagyobb baj azonban — s erre orvoslást nem lehet találni — ha „belsőleg megvilágosült“ emberek kezdenek a gyülekezetekben a hitélet vezetői lenni, mert ez előbb-utóbb szakadásra s szektáskodásra vezet. Ebben s illetve az ettől való félelemben látjuk inditó okát annak, hogy emlitett egyházi lapjaink a belmissziói tevékenység ily irányú terjedését nem kisórik jó szemmel s ez magyarázza meg Csizmadia Lajos t. munkatársunk által felhozott azon tényt, hogy a Debreczeni Prot. Lap. mig egyrészről egyházunk bajait feltárja s azokra orvoslást keres, másrészről elitéli — túlerős szavakkal elitéli — a belmissziót sürgetők élén álló egyéneket. Igaz átérzése egyfelől azon imminens veszélyeknek, melyek egyházunkat fenyegetik s jó akaratú buzgólkodás ezen veszélyek elhárítására, másrészről a túlbuzgóság mérséklése, nehogy az helytelen eszközök felhasználására ragadjon: s akkor hisszük, meg jön a kölcsönös egyetértés és nem leszünk tanúi azon kinos jeleneteknek, hogy egyházunk hü és buzgó fiai oly kifejezésekkel illessék egymást, minőket a lefolyt két hónap alatt nagy sajnálatunkra egyes egyházi lapjainkban olvasni voltunk kénytelenek. Dr. Antal Géza. Is^oíaügy. A tanterv rqvisió. — Előadói vélemény. — Midőn az i. t. tanári kör azon megbízással tisztelt meg, hogy a tanterv revisió kérdésében vitatkozásunkhoz alapvető munkálatot készítsek, szives készséggel hódoltam e megbízásnak, mert azon gondolatoknak, melyek a tanterv revisió kérdése alkalmával fölmerültek, részint a Dunántúli Prot. Lap 1893. folyamában, részint az egységes középiskola tervének felszínre kerülésekor a Magyar Újság tanügyi rovatában kifejezést adtam s örömmel tapasztalom, hogy azon gondolataim nagyrészben megvalósulásukhoz közelednek, de a nagy római költő ezen szavai alapján semper ad eventum festinat nem untatom az i. t. tanári kört a kérdés történeti fejtegetésével, szükségességének általános bizonyitgatásával, mellőzöm az egységes középiskola kérdését is. hanem áttérek azonnal azon pontok felsorolására, melyekre nézve szerény nézetem szerint a mostani tantervben javítás óhajtandó s mindenütt hozzá kapcsolom az egyes tanári körök véleményét is. A középiskolai oktatásban mutatkozó eredménytelenségnek külső okai: 1. Az osztályok zsúfoltsága; az Utasítások igy szólnak: Az oktatásnak a tananyag megfelelő elsajátítását, tüzetes megfigyelését, helyes megértését s pontos emlékezetbe vésését magában a tanítás folyamában kell eszközölni stb., csakhogy az Utasítások e szavainak megvalósithatásához nem 60 növendék, hanem legfölebb 20 kell; s az Utasítások szerzője ama szavak leírásánál alig gondolt vidéki intézetek oly 60 növendékére, kik életükben várost sohasem láttak, kik a falusi kezdetleges viszonyok, a szülei ház szegénysége, tán az iskola hiányosság miatt oly készültséggel jönnek, hogy csaknem az egész első, tanulásra legfontosabb, időszak sok küzködés daczára alig múlik el gyümölcsözőleg; tessék az ilyen elemet oly módon oktatni, tessék ide leszálJani, itt gyűjteni tapasztalatot; az osztályok zsúfoltsága miatt képtelenség, különösen kevesebb óraszámú tárgyaknál megismerni a tanuló egyéniségét, képességét s igy igazságos ítéletet mondani; ez az oka gyakran azon nagy különbségnek ; melyet az érdemjegyek megállapításánál találunk, igaz, hogy ezen az eltérésen segíthet kölcsönös megbeszéléssel a tanári konferenczía, csakhogy a jegyek ilyetén simitása nem történik-e az osztály erkölcsi érzékének sérelmével? E bajon csak törvény revisió segíthet, mely az egyes osztályok lélekszámát 40-ben állapítja, mint ez van pl. Olasz- s Francziaországban, Sveiczben 30, Angolországban 20 a törvényes szám. 2. A qualificationalis törvény. E törvény értelmében ugyanis a gimnázium érettségi bizonyítvány oly kényszer útlevél, mely nélkül sok útra nem fordulhat az, a ki nincs annak birtokában; e miatt oly| elem tódul a gimnáziumba, ynelynek nem a tudományos előkészültségre van szüksége, hanem csak érettségi bizonyítványra, hogy igy gyakorlati pályára térhessen; ezen elem igen akadályozza a tudományos pályára készülők alapos kioktatását; ezen elem miatt le kell szállítani az érettségi vizsgálat nívóját, hogy a gyakorlati pályára térők is boldogulhassanak ; másrészt ezen elem igazi ballastot képez az alsó osztályokban, hol tömegesen jelentkeznek olyanok, kiket szüleik csak azért adnak be — más iskola hiánya miatt — mert még fiatalok mesterségre s két-három év múlva el távoznak, de addig igazi csapásul szolgáltak az osztály oktatásában; e kérdés helyes megoldása összefügg az érettségi vizsgálat kérdésével, mely nem tartozik ugyan a fölvetett kérdés keretébe, de egyénileg jelezhetem azom
