Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-02 / 18. szám
Nyolczadik évfolyam. 18. szám. Pápa, 1897. május 2. A lap szellemi részét illető közleményeit a szerkesztőséghez Dr. Antal Géza felelős szerkesztő czimére külclenclök. Az egyház és iskola koréból. A dunántúli ov. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 4= írt, félévre 3 írt), hirdetések, r eolam atiók Kemenczky Lajos ozimére, a lap kiadó hivatalához küldendők. *-* Véghely Dezső. 1840-1897. Alig Ötnegyed év lefolyása alatt harmadszor hullott ki egyházkerületünk főjegyzői tolla az arra hivatott munkás kezekből. Beöthy Zsigmond, Yályi Lajos és most Véghely Dezső! Önkéntelenül is keserű sóhaj száll ajkainkra, ha a veszteségek e során végig gondolunk. / Es különösen fájdalmas a veszteség, mely egyházkerületünket Véghely Dezső halálával érte. Hiszen két elődje elérte az emberi kor ama határát, mely a Zsoltár iró szerint a «föld urának» ki van szabva, de egy 57 éves férfiú még olyan mint az erőteljes fa, melytől évtizedeken tartó életet, az árnyékában megpihenőknek üdülést, s a szakadatlan munka után dús gyiimölcsözést várunk. A kik látták Véghely Dezsőt nehány hónappal ezelőtt, midőn a kerület által reá ruházott új méltóságát elfoglalta, bizonyára alig gondoltak arra, hogy utolsó megjelenése volt ez egyházkerületi gyűlésünkön azon férfiúnak, ki egyháza ügyeit utolsó lehelletéig hiven és buzgón szolgálta. Nem méltatjuk Véghely Dezső érdemeit; sokkal hivatottabb méltatásra leltek azok püspökünk megható beszédében, s abban az impozáns részvétben, mely a temetéskor megnyilatkozott, hogysem a mi csekély szavunkra e tekintetben szükség volna: de hálátlanoknak tűnnénk föl, ha akkor, mikor az elköltözött egyházi érdemei meleg és méltó méltánylásban részesültek, a magunk részéről meg nem emlékeznénk azon érdemekről, melyeket a megboldogult főiskolánk körül annak támogatásával szerzett. Legyen emlékezete áldott! Dr. Antal Géza. Életrajzi adatait a következőkben adjuk : Véghely Dezső' született 1840. nov. 28 án Veszprém r. t. városban, hol atyja a mindenki által szeretett és tisztelt Véghely Imre—hosszabb időn át Veszprémmegyének alispánja—’lakott. Édes anyja —szomori és somodori Pázmándy Karolina— jókor becsepegteté fiának fogékony leikébe a tudományszomjat, a hazafias és a vallásos érzelmeket. A miveit lelkű szülők gondos felügyelete alatt szépen fejlődő gyermek szülővárosában végezte elemi iskoláit és a gimnázium 4 osztályát; de már a többi osztályokat Pápán járta, majd a 8-ik osztály végzése végett Sopronba ment, hol az érettségi vizsgát is létévé kitűnő eredményevei. Jogi pályára szándékozván lépni, a budapesti egyetem joghallgatói közé iratkozett; jogi tanulmányainak kitűnő sikerrel lett bevégzése után szülővárosába jött s itt Gaál Lajos, egyik legtekintélyesebb ügyvédnek irodájában nyert alkalmazást. Majd mint joggyakornok Marczaltőre költözött át, hol kedvencz tanulmányának a történelemnek élve, 3 évet töltött, szorgalmasan búvárkodva az ottani gazdag levéltárban. Ez időre esik a „Dunántúli történetkedvelők“ egyesületének megalakulása, melynek egyik legbuzgóbb s legmunkásabb tagja lett, s mely idővel alapját veté meg a ma is szép virágzásnak örvendő „Magyar történelmi társulat“-nak, melynek Véghely, alapításától máig, igazgató választmányi tagja. Az ügyvédi vizsgát 1865-ben letevén, 1868. május 17-én képesittetett a váltóügyek vitelére is. Ekkor véglegesen szülővárosába tette át lakását, s a közéletben tevékeny szerepet vitt. Az 1869-iki képviselőválasztás alkalmával mint a balközéppárt ügybuzgó vezére működött, végig harczolva ama küzdelmes pártvillongás nehéz napjait. Ekkor kereste fel őt szülővárosa először megtisztelő bizalmával, s méltányolva kitűnő képzettségét s buzgó tevékenysé-18
