Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-02 / 18. szám
279 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 280 gét, megválasztotta őt főjegyzőjének. Ez állomáson a városok rendezésekor is megmaradt mindaddig, mig onnan a megye szolgálatába nem lépett át. Neve ez időben már széles körben ismert és tisztelt volt. Tehetsége, képzettsége a megye vezórférfiainak sorába emelték ó't, s 1875-ben a nagy-vázsonyi, 1878-ban pedig a veszprémi választó kerületek keresték fel őt, s jelölték ki képviselőjükül a szabadelvű párt részéről. Megválasztatása azonban nem mehetett keresztül az ellenpártiak heves akciója miatt, a mi ugyan legkisebb homályt sem vetett nevének fényére. 1878-ban a megye választóköközönsége őt a főjegyzői székbe ülteté, s 1880. decz. 31-től az alispán Bezerédy Gyula halála után helyettes alispánként működött. Tehetségére a kormány is figyelmessé Ion s érdemeit méltányolva, az 1880-ik év végével a belügyminiszter az egyesült országos „közigazgatási enquet“-ra az orság jelesei közt őt is meghívta. 1886-ban pedig koronás királyunk „királyi tanácsosi“ czimmel tüntette ki. 1881. márczius 8-án a megye választó közönsége nagy lelkesedéssel és egyhangúlag alispánná választotta őt. E szép és magas állást, általános tisztelet és szeretettől környezve, haláláig közmegelégedésre viselte. Fontos hivatalával járó gondjait s irodalmi működésének fáradalmait boldog családi életének kedves örömei tették könnyűvé 1867. nov. 11-ikétŐl fogva, mikor megnősült, elvevén a bájos Molnár Juliska urhölgyet. E jeles és tevékeny férfiút egyházunk is felkereste bizalmával, s 1868-ban a veszprémi egyházmegye világi aljegyzőjévé, 1869-ben főjegyzőjévé, 1872-ben tanácsbiróvá és egyházmegyei ügyvéddé választotta meg. 1870—1879-ig az egyházkerületi gyűlésen képviselte egyházmegyéjét. Apja halála után pedig az egyházmegyei gondnoki díszes állás is reá ruháztatott. Majd a dunántúli ev. ref. egyházkerület is kezébe adta a jegyzői tollat, melyet a múlt évig mint egyházkerületi világi aljegyző, azóta pedig mint világi főjegyző, nagy szorgalommal és buzgón vezetett. Az egyházkerület bizalma mindkét zsinaton képviselőül küldötte, és az egyetemes konventnek, úgy szintén a pápai főiskola igazgató tanácsának is állandó tagja völt. Véghely Dezső mint történetíró. A történelemé immár a fényes név, melynek egész életén keresztül félként munkása volt. — A történelemé, mely szellemének nagyságát, fáradhatlan munkásságának alkotásait, közhasznú életének fényesen kimagasló példáit megőrizendi. Nem tartozott azon irók közé, kiknek munkáit milliók olvassák, hanem azon kevesek közé, akik csendben és zajtalauul ugyan, de folytonosan munkálkodnak, mit sem törődve a nagy rész jutalomért futó érdemhajhásző önző czéljaival, mert megtalálta mindenkor a híven teljesített kötelesség öntudatában, a tudomány igaz barátainak elismerésében azt, ami a közhasznú életet édessé teszi, a mit Fáy András ezen egyetlen szóban foglalt össze „használni.“ Használni a közügynek, mely egész embert kíván,— a tudománynak, a melynek nem a mindennapi kenyér .zsoldjáért dolgozókra, hanem a hivatás és tudás igaz lelkesedéséből táplálkozó önzetlen jellemű tudósokra van .szüksége, — az imádott hazának, mely minden hü fiától megköveteli, hogy tehetségeit érvényesítse azon a téren, ahol annak előrehaladását munkálhatja, — az egyháznak, mely dajkáló karjaira vett, felnevelt, mindenkori vigasztalással megnyugtatott : mily keveseknek jutott osztály részükül. Véghely Dezsőnek bármely irányú tevékenységét vizsgáljuk, mindegyiknél kimagaslik előttünk az igaz jellemű önzetlen férfiú, aki munkásságával egymás után vívta ki babérait, kinek nevét áldva emlegetik mig magyar lesz a négy folyó körül mindazok, akik annak történetével foglalkoznak. S mivel e Lapok olvasó közönségének nagyobb része előtt ismeretlen a mező, a melyen az ídvezült munkálkodott, rajzolni óhajtottam néhány szóval Véghely Dezső történetírói pályáját. A forradalom leveretésével szomorú viszouyok domináltak hazánkban. Társulati szellemről szó sem volt, s az előbb már szépen fellendült irodalmi tevékenység is minden irányban pangásnak indult. Az 1850 végén keletkezett Uj Magyar Muzeum gyűjtögette ugyan maga köré Íróinkat, de oly kevesen voltak ezek, hogy a lelkes Toldy Ferencz ünnep számba vette, ha egy-egy uj tudóst bemutathatott olvasó közönségének. S mikor Ráth Károly Rómer Flórissal 1863-ban a „Győri Történelmi és Régészeti füzetek*-et megindította: a még alig 24 éves Véghely Dezső egész lelkesedéssel csatlakozott a dunántúli történetkedvelők kicsiny seregéhez, s annak minden ülésére elvitte kész dolgozatait, melyek az említettem füzetekben meg is jelentek, s kutatta minden felé e vidék levéltárait. Ez a kis társaság midőn 1864 febr. 8-án a vasvármegyei Csöngén összejött, Véghely Dezső beszámolt a marczaltői Amadé család levéltárának általa eszközölt rendezéséről, majd felolvassa „A Marczaltői család utolsó tagjai s a Marczaltői várkastély történeteu czimii értekezését, s gyűjtötte az adatokat Veszprém vármegye történetéhez Az 1864. május 19-én Répeze Szemeréu tartott összejőveteleu „A veszprémvármeg yei Essegvára s a hasonló nevű család története“ czimü értekezését olvassa fel. Az ugyanazon évi aug. 31-én Győrött tartott összejövetelen pedig „Marczaltői Miklós veszprémi alispánról“, majd „ Veszprém régi nevéről“ értekezett. 1865. febr. 26-án a répeze szemerei összejövetelben „Batthyány Boldizsárrólu szóló értekezését olvasta fel, s az ugyanazon évi április L5-én Csepen tartott összejövetelen „Séta a veszprémi várhanu czimü értekezését adta elő. Az 1866. decz. 27-iki répezeszemerei öszszejövetelen „A Somogy vármegyében 1444-ben tartott közgyűlésről, melyen az V. László Király párti Újlaki Miklós erdélyi vajda és Tamási Vajdafi Henrik Somogy és Verőcze vármegyék főispánja is jelenvoltaku — értekezett. Mikor a dunántúli történetkedvelők kicsiny, de lelkes csapatából az alkotmány helyre állítása utáu a Magyar Történelmi Társulat életre kelt: Véghely Dezső is sietett dolgozataival a társulat közlönyét a „Századok“-at gazdagítani. Ebben jelentek meg „Gyullaffy László élete“ (1869.) „Korothnai Katinka“ (1870.) Zemplin-Zemplin s a néhai helytartó tanács földirati jártassága“ (1871.) czimü értekezései. A társulat vidéki kirándulásai alkalmával tevékeny részt vett a levéltárak kutatásában, melynek eredményéül legyen elég felemlítenem a „ Vasvár-szombathelyi káptalan s csornai és pannonhegyi conventek levéltárairól szóló jelenlését és regestáit (Századok 1870.) s a galgóczi levéltárról szóló jelentését (U. o. 1876.) A társulat másik folyóiratában a Történelmi Tárban adatokat közölt a Sárkány rend történetéhez, — Győr megvételének tervéhez, — Barkóczy Mária hozománya stb. czimek alatt.
