Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-13 / 37. szám
581 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 582 7. Szeli György jmpai lelkész 1655—1662. 8. Gál István veszprémi lelkész 1662—1669 s ezen évi ápr. 10-én halt meg. 9. Séllyei István pápai lelkész 1669—1692. Gályarab és hitvalló. 10. Csúzi Cseh Jakab pápai lelkész 1693—1695. Losonczi pap korában gályarab és hit valló. 11. Losonczi Farkas János veszprémi lelkész 1695—1702. Mind a hárman sokat szenvedtek hitükért, s mikor Losonczi 1702. jan. 8-án meghalt, a folytonos üldözés s a háborúk felelmei miatt hat évig nem volt püspök. 1708. augusztus 8-án a pápai zsinaton választották 12. Hodosi Sámuel veszprémi lelkészt, akit már eló'bb (1702.) egy évnél tovább börtönben sanyargattak az üldözők. Emlékeink szerint Hodosi volt az első a püspökök közül, a ki a gyülekezetek látogatását elkezdette s az őrségi egyházmegyében a püspöki visitaciót teljesítette, melyben ekkor még 54 anya és leányegyházunk volt. De a hires szónokot a veszprémi kath. püspök nem szenvedhette s 1710-ben elűzte, a mikor atányi, majd szikszói lelkész lett s 94 éves korában halt meg 1748. nov. 23-án. Hodosi elűzésétől 1710-tól 1734-ig nem volt a dunántúli egyházkerületnek püspöke. Ez évben, mivel III. Károly elrendelte, hogy a magyarországi reformátusoknak négy püspökük lehet csak: az etei gyűlésen kimondották, hogy a felső dunamelléki kerülettel egyesülnek*) s annak püspökét 13. Major Kocsi István ó-szőnyi lelkészt ez a rész is superintendenséül ismerte el, ki midőn 1744-ben meghalt, a peremartoni gyűlésen (1745. máj. 1.) legtöbb szavazat esett Komáromi Pál győri lelkész és generalis nótáriusra, de ez öregkorát adva okul a püspökséget nem fogadta el. Ekkor a a jelenlevők nagyobb része, különösen az egyházi rend, azt vitatta, hogy a reformáczió óta az a gyakorlat, hogy az lesz a püspök, aki a megválasztott után legtöbb szavazatot kapott. Ez a férfiú Deáky István felső-örsi lelkész, veszprémi esperes volt. akit Kenessey István főkurátor és a világi elem éppen nem akartak, s helyette a főkurátor Tokai Pál mezőföldi esperest* egy öreg embert kandidált Torkos Jakab pápai lelkész mellé, akit meg is választottak, melyre a Deákyval tartó papság azzal válaszolt: „most nem az Isten, hanem az István tett püspököt,uj 14. Torkos Jakab püspöksége alatt 1744—1785. alakul; át dunántúli egyházkerületünk egyházszervezete is a bodroghkeresztúri gyűlés megállapodásai szerint a püspöki igazgatásból a presbyterire minden nagyobb rázkódás nélkül. 15. Halász József pápai, majd kocsi lelkész 1786—1793. 16. Kármán József losonczi lelkész 1794—1795. Irodalmilag is megörökítette nevét. 17. lfj. Torkos Jakab, 1795—1813. _csöglei, majd pápai lelkész. 18. Tóth Pápai József 1814—1827. *) A felső dunamelléki kerület püspökei voltak : Bornemisza Péter 1574—1584. Siboki Demeter 1584—1589. Dobronoki Miklós 1608—1615. Szenczi Czene Péter 1616—1622. Samarjai János 1623—1632. Tolnai István 1633—1650. Magyari Jakab 1650. Szenczi Lukács, Száki János, Nyikos János megh. 1685. s ekkor 28 évig nem volt püspök 1713. lett Magyari Kossá Péter; 1723-ban Major Kocsi István. 19. Tóth Ferencz pápai lelkész 1827—1844. Egyháztörténetiró és kiváló adatgyűjtő. 20. Nagy Mihály kocsi, majd révkomáromi lelkész 1844-1874. 21. Pap Gábor vilonyai, ó-szőnyi, majd révkomáromi lelkész 1874—1895. Ha ezen díszes névsoron végig tekintünk felujulnak emlékezetünkben mindegyik névnél azon kiváló emlékek, a melyekkel, mint örök betűkkel beírták nevüket egyházkerületünk történetébe. Egyik nagy volt az alkotásban (Pathay, Kanizsai), másik az építés és egyházkormányzásban (Czeglédi, Gál Imre, Szeli, Gál István). S mikor vérrel is megkellett pecsételni a lelkiismereti szabadságot, akkor következtek a hitvallók (Séllyei, Csúzi Cseh, Losonczi, Hodosi.) Midőn a néma szenvedések szomorú korszaka következett reánk: akkor az atyai szeretettel szelíden Őrködő bölcs egyházkormányzók következtek, (Major-Kocsi, Torkos, Halász) kik után az újra éledés korában méltó utódok vették át atyáik örökét (ifj. Torkos, Tóthpápai), hogy a felvilágosult kor szabad szellemében megifjodva álljon síkra annyit küzdött és szenvedett anyaszentegyliázunk, s folytonos épitő munkával intézményeinknek megdönthetien fundamentumot rakjon (Tóth Fér. Nagy Mihály, Pap Gábor.) Irodalmi utón ugyan majdnem mindegyik püspökünk munkálkodott, de mégis kimagaslanak: Beythe, Pathay, Kanizsay, Csúzi Cseh, Hodosi, Kármán, Tóth Ferencz, Nagy Mihály, Pap Gábor s neveiket nemzetünk irodalom története is hálásan jegyezte fel. Áldott legyen emlékezetük! Thúry Etele, vámosi ref. lelkész. A felsö-örsi nemes Antal íamilia. A mai ünnepély központja, szeretve tisztek püspökünk, Antal Gábor urnák család történeti leszármazását óhajtóm felmutatni ezen sorokban. A ki foglalkozott valamikor ily dologgal, elismeri, hogy öt-hat őst kimutatni milyen nehéz, de érdekes. A kezem ügyébe eső emlékek alapján csak a múlt század elejéig tudok visszamenni a felsö-örsi nemes Antal família genealógiáján, azért az igy felmutatható őst veszem a család megalapitójának. Ez a férfiú nemes Antal Márton volt, ki egyházkerületünk első főgondnokának, a vallásos buzgóságáról ismeretes Kenessey Istvánnak Juliánná nevű testvérét vette feleségül. A felső-örsi anyakönyvben ugyan következetesen Kenessey Judithnak van Írva Antal Márton felesége, de hogy ez a Kenessey István Juliánná nevű testvére: Szondy Zsuzsánna végrendeletének 3. pontja világosan bizonyítja. Antal Péter 1696-ban születet1). Kenessey Juliánná i) Halála éve igy van bej egyezve a felsőeörsi ref. egyház 1715. éven kezdődő anyakönyvébe: 22 lap. Anno 1764. Mensis Dies Nomen, Patria Pompa Annus Novemb. I 7 IAntal Márton |Felső-Örs| Generales [70 esztendős 37*
