Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-08 / 10. szám

151 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 152 A mi kevés szántóföldek voltának, csak kicsinyek, ha­talmasul néki megszántották egyiket, kis darab réteket, most 8*dik ju.lii hatalmasul lekaszálták a jámborok, már nem tudjuk, ha a nemes vármegye tánácsából cseleked­­ték-e ? avagy mások tanácsából, holott^ő kegyelmüknek itten sóba ekklézsiájuk nem volt, most már ily hatal­masságot cselekesznek ok nélkül. Az örökösök pedig igen nehezen engedik az országban másoknak az ő ősök­től maradott örökségüket ok nélkül, holott mikor ez vi­lágon minden nemzetek, ha várost, [falut szállottának meg, elsőben is a templom helyet és a parochiális ház helyet mérték s mérik ki, azután szántóföldet és réte­ket, és úgy osztják fel a községnek lakó helyeket. Ök is a jámborok megcsinálták a házat, adjon kiki a ma­gáéból neki, a más örök jószágát ne huzza vonja erő­szakos hatalommal ; ez pedig ország élő törvénye ellen vagyon. Yagynak pedig lutrána ekklézsiák, a hol lak­nak kálvinista emberek, de azért tanitót nem vittek be és az ekklézsia javait nem vonhatják el, mert nincs jus­suk hozzá, őket nem illeti, így volna itt is. Példa Kő­­vágó-Eörs, Kapolcs, Mencshely, Dörgicse s többek, mind laknak azokban a helyekben reformátusok, de nem in­­ditnak ilyen helytelen zenebonát, mert nem lehet az örököst Kifosztani az ő igaz jószágából és őket nem is illeti. Ezeknek utána Isten éltesse nemes és nemzete s főbiró urunkat kivánatos jó egészzségben és hosszú élet­ben, szivesen kivánjuk. Kelt Szentantalfán 1751. julius 15. Nemes nemzetes főbiró urunknak alázatos hivei Szent­­antalfai helvét hitvallásnak közönségesen : Pálfi János, Pálfi György, Szarka Péter, Horváth György, Kazi György, Varga György és többek.“ A főbiró már harmadnapra bölcs végzést hozott: „A mi ezen dolgot illeti, a mely vallás ennek előtte ezen ekklézsiának folytonos gyakorlásában volt, ennek utánna is, mind addig, valameddig ez a Tettes nemes vármegye előtt vagy törvényes úttal meg nem határoz­­tatik, maradjon ; annyival is inkább, hogy azokból a katholika hiten levők nem részesültek, sőt a jó ügyes­ség és csendes rendnek megtartása továbbra is ajánlta­­tik, hogy netalántán abból nagyobb tűz támadhatna, s nemes uraimék magokat mind személyükben, mind jó­szágukban kárositsák. Akinek mi jogtalansága vagyon: vagyon kinek kinek törvényes birája. Ez pedig a Tttes magistratus. Kisfalud 7751. julius 18. Dóczy Ferencz főbiró.“ Ez az egymásközt való izetlenkedés nem szűnt meg, pedig tanulhattak velna a szemük előtt történt szomorú példákból. Biró Márton veszprémi püspök el­kezdte már ekkor a protestánsok üldözését. Litér, Cso­pak 1751-ben megfosztatott szabad vallás gyakorlatától, s az a Biró Márton, aki 1749-ben a veszprémi egyház­megye esperesét Deáki István felső-örsi lelkészt elűzte, a templomot elfoglalta, aki hiressó tette magát a ma­gyarhazában a protestánsokon elkövetett dühöngéseivel: sorra vette egyházainkat és templomaikat, ha felszó­­litására át nem adták, erőszakkal elfoglalta. Az Antalfa mellett levő Csicsó .határának egy része a veszprémi r. kath. püspöké volt, jóllehet lakosai között sok közne­mes volt. Mikor Biró Márton ezekre is kivetette a há­lót, s templomukat elakarta foglalni, egyező akarattal ellene mondottak ezen erőszaknak, a következő levelük­ben : „Anno 1753. 17 és 19. marcii. A midőn inhibeál­­tattunk Tisztelendő Tekintetes deputatus urak és ke­gyelmes urunk 0 Excellentiája N. és vitézlő Tisztura­ink által a templomunk kulcsának assignalására, mi nem egy vagy két három ember akarattyával, hanem közön­séges akaratból az elsőtől fogva az utolsóig, a kincsin­tői fogva a nagyobbikig egyenlő megegyezett akarattal, valamint akkor szóval, úgy most levelünk által is azon feleletünk vagyon, hogy addig semmiképen nem assig­­náljuk, hanem tartjuk magunkat a Felséges udvar ke­gyelmes resulutiójához, melynek valóságos ereje mind nagyságtok, mind kegyelmetek előtt nyilván vagyon. Signatum Csicsó anno ut supra 26. martii: Eöregh bíró nemes Sebestyén Ferencz, esküttek ns. Nyirő János, ns. Somody Mihály, ns. Balogh István, ns. Somody András, ns. Sebestyén György, ns. Szalay Mihály, ns. Somody János, Tóth Márton, Király Márton, ns. Szalay Mihály, ns. Csek István.“ De nem sokra mentek tiltakozásukkal, mert mint a veszprémi egyházmegye levéltárában levő 1775. évi összeirásból olvastam, „a csicsói helv. hitvallá­­suaknak ember emlékezetét meghaladó időktől fogva volt szabad vallásgyakorlata ez előtt körülbelül 20 eszten­dőkkel úgy találtatott, hogy az akkori veszprémi püs­pök ur Biró Márton, mivel a templomot a helv. con­fession levők oda nem engedték, a lakosokon, mint áren­dásokon kiadott, házaikat, irtásaikat megbecsültetvén, árukat megadta, ott meg nem tartotta, el kellett azért szegényeknek osztani, és a templomot ott kellett hagyni.“ (Folyt, köv.) Thury Etele. Megnyugtatás! Lapunk több számában a lelkészi javadalmak hely­telen és szabálytalan összeírása ellen emel panaszt az olvasó közönség előtt Sz. J. barátom! Különösen két esetre hivatkozik, hol az össze író ügynökök közül az egyik túlszámit, a másik leszámít, egyik is másik is bi­zonyos reménység fejében. És mert az egyik esetnél sze­mélyem is szerepel, a mennyiben a balhási papi jövede­lem kiszámításánál tényező voltam : kénytelen vagyok a balhási és szomajomi adatok megkeresése által Szabó János megnyugtatására ide jegyezni a tel- és leszámí­tást, a miről ő csak hallott. Balhási lelkész javadalma: 1. Természetbeni lakás és kert értéke 240 k. — fi.lL 3. JDijlevél szerint készpénz 47 k 60 „ föld értéke 402 k. — „ termény értéke 1065 k. 27 „ 3. Szolgálmányok értéke 40 k. — „ 4. Stóla az anyakönyvekkel együtt 50 k. — „ Tőle kamat 61 k — „ Levonás adóra 50 k. _____ Marad összes érték 1855 k. 87 fill.

Next

/
Oldalképek
Tartalom