Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-01 / 9. szám
135 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 136 C) Átfutó. E rovat alá jönnek a községbirói számadásnál minden oly bevételek, melyek az utolsó krajczárig a kiadásnál elszámoltatnak, mint a milyenek : a katonabeszállásolási adó, kórházi adó, utváltság stb. Azonban nem foglalkozom tovább e számadási mintázattal, mert már is érzem, hogy a guta kezd környékezni a feletti boszuságomban, hogy éppen azok között, kik vezérszerepre hivatottnak tartják magukat, mily sokan vannak, kik a számvitel és vétel dolgában annyira hátra vannak s még csak annyit sem foglalkoztak e tárgygyal, miszerint feltudták volna fedezni, hogy ez az ■egész nagy port felvert új számviteli mintázat a községbirói számadások mintájának a másolata és hogy ez — mint számadási minta — oly tökéletlen és kezdetleges, hogy abba az egyházkerület számvitel és vétel egyáltalában bele nem illeszthető. Nem hallgathatom el azonban, hogy az általam személyesen nem ismert igen tisztelt világi számvevő urban nagy érzéket látok a számvitel és vétel dolga iránt, mert oly következetességgel akarja az egyes czimleteket, még e helytelen minta rovataiba is, beszorítani, hogy szinte csodálkoznom kell idevágó leleményessége felett. Ha nem veszi rossz néven, én bátorkodom is neki ajánlani, hogy tekintsen át egy községi számadásnál nagyobb nivón álló számadást is s azonnal tapasztalni fogja, hogy nagyot fog emelkedni egyszerre a helyes és világos számvitel és vétel iránti érzéke is,— simmfog olyan erőlködésekbe bele bocsátkozni, mint a milyen e szó alatti számadás töke forgalmának, egyéb czimleteinek, különösen pedig kiadásának és vagyona megállapitásának e rovatokba való érthetetlen beerőszakolása Szabó János. MCROLOG. Székely Dezső 1844-1896. E név ez előtt: „Sidó“ volt. Már akkor is a legnemesebben mutatta meg magyarságát. S midőn uj nevétffelvevé : igazán a mai kornak székely-magyarja lett. A nyomorúságtól üldözve egy kis batyuval jött ki a pápai főiskolából a VII-ik osztályt megszakítva, a legkitűnőbb bizonyitvánnyal kezében, Both József, most Uj-Bars érdemes jegyzőnek távozta után, mint utód, tanítóul a kiS'Szecsei egyházba. Édes atyja pap volt a nemes ócsai ref. egyházban, mely község a komáromi esperességben van. Nagyon szép tehetségű, zseniális, kitűnő társadalmi ember és e mellett remek muzsikus s jó tánczos is volt. Mint fiától, a megboldogulttól hallottam, kedves pap és jó szónok hírében is állott. Ott ringott bölcsője Nemes-Ocsán. Ott muzsikált fülébe mint csecsemőnek s később mint gyermeknek édes dalokat a szerető édes apa. S im ! fia is követte a hangokat. — Muzsikussá, társadalmi emberré lett, —■ olyanná, kiben a zseniálitás jelenségei csillámlottak fel. S mi főbb, jeles tanítóvá is, ki haladt folyton a korral. Őt az 1868-ik évi törvény már mint tanítót találta. De azért ósdinak nem maradt, hanem folyton előre törekvő leikével s leglelkiismeretesebb kötelesség tudásával mindig élén haladt az idők követelte viszonyoknak Mint fönnebb emlitém : Kis-Szecsére jött praeorans tanitónak. Atyja már előbb elhalt. Ott 12 évet töltött kitartó munkássággal és a legnemesebb fáradalommal, melyben lelke mindig örömet talált. Az első vizsgája rosszul sikerült; mert az akkori körlelkésze: Nt. Kulifay László ur, — ki igen jeles paedagóg volt: mint igénytelen arczu fiatal embert tanittásra nem tartotta alkalmasnak, s későbben aztán, hogy benne megismerte a valódi tanítót: a leglelkesebb atyai és fiúi barátságban éltek. Kis-Szecsén az egyház körében sok hasznos dolgot művelt. Tanácsára, buzdítására s fáradozásaira 8000 korona gyűlt össze, a melyet aztán a szinte igen buzgó utódok oly szép Összeggé neveltek fel, hogy azon épült 44 ezer koronát meghaladó költséggel a Nt. Barsi egyházmegyének s e vidéknek legdíszesebb temploma. Az ő idejében uj iskola terem is épült. Ő volt megteremtője a „Népdalárdáu-nak is e vidéken. Mint kitűnő muzsikus az egyházi éneklés terén is szerette a szépséget. A „Dalárda“ létre jöttével anynyira felkapták hírét, ha a szomszéd N.-Káina ev. ref. helység megkérte öt, bogy alakítson náluk is „Dalárdát“. Megtette. Minden héten kétszer mentünk el tanítani. És nem csüggedett ez az akkor is gyenge test. Mikor Szabó János ur, a Barsi egyházmegye v gondnoka meghalt, „Dalárdája“ temette el. Meghívták Szódóra minden tagját annak. Hálával, fájdalmas könynyekkel siratta távoztát Kis-Szecse népe. Nagy-Szecsén, e buzgó és egyöntetű, a művelődésre igen hajlandó és sokat adó nép között nyilt m->g tágasabb tere a munkálkodásra. — Hol a nt. lelkész urakkal közvetlen érintkezvén, tehetett és hathatott is. 24 év leforgása áldást adott hívei számára s ők is kegyelettel sírtak mindnyájan, dicsőült porhüvelyét eltakart gyászkoporsója mellett. Itt is az ő általa már egészen széppé, meghatóvá tett „dalárdáéi éneklés, a nép egy tagjától vezetve, mutatta nemes fáradozásainak szép eredményét. A gyászsz rtartást Csekey Dávid a.-váradi lelkész ur végezte. A sírnál Kutassy Dénes tanító társunk búcsúzott el a boldogult halott érdemeihez méltó beszéddel. Egyháza gyászjelentést is adott ki s igen szépen gondoskodott eltemetéséről is. Hét gyermeke maradt, négy igazán árva ! Kedves barát! Téged a „Barsi evang. ref. tanító“
