Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-01 / 9. szám
133 DUNÁN! ÜLI PROTESTÁNS LAP 134 káltassék balhási lelkószszó (13. p.), Vecsey S. visontai iskola tanító ne dekretáltassók lelkésznek, nehogy a visontai le]ké:zi állomás fölött egymással viaskodó fiatal papokon még beteljesedjék, hogy két viaskodó között a harmadik nyer (14. p ). Schmidt B. csertői tanítót pedig minden szerénysége daczára is ne keverje bele lelkészgyámoldai követelésekbe. A 18. p. a. nem a csoknyai lelkész állomás intercaláris jövedelme tárgyában tett esperesi jogosulatlan kedvezmény van megigazítva, ez ellen Bélaváry atyánkfia tiltakoznék is, hanem a csokonyai. A 20. p. a. újból a b.-somogyi egyházmegye bírósága van szégyenpadra ültetve, hogy eljárását nem tudta ná törvények értelmében szabályszerűen elintézni. — Pedig talán az esperest illetné a leczkéztetés (?), hogy az egyházmegye ügyeiben szabályszerűen járjon el. A 199. pttól a 223-ik ptig mind olyan miniszteri leiratok reprodukáltalak, a melyek már „köröztetve lévén“ tudomásul vétettek,“ s melyek a körlevelek jegyzőkönyveibe már minden egyháznál bejegyezvék. Vájjon nem menthetne-e meg e tárgyaknál is időt s fölösleges kinyomatásuk mellőzésével költséget is a kerület ? A 224. p. a „Segélyt osztó'1, bizottság tán megmondhatta volna, hogy honnét meritette a segélyt? Vagy miféle részvénytársaság osztalékában részesítette az 535 % részvényest. A 225. p. a. nagy meglepetéssel olvassuk mi jámbor falusi papok, hogy az „egyházkerület esperesei által alkotott Baldácsi alap“ is létezik, ezerekkel koronázván püspökeinket, özvegyeinket stb, Éljenek áldozatratermett nagy lelkű espereseink! A 227. p. a. meglepetéssel látjuk, hogy a B) alatti 800 koronához, a barsi egyházmegyéből senki sem nyúl. De zárjuk be böngészetünket, amivel nem volt más czélunk, mint arra figyelmeztetni azokat, „akiket illet “ hogy a nagy közönség színe elé, talán úgy illenék, hogy ne pongyolában és mezítláb járuljon az egyházkerület jövőre. A kiknek pedig szúrja szemüket a szálka, azok nézzenek tükörbe s keressék meg, hogy hol incoinmodálja őket. Köbmendy S. Őszinte szó. A kerületi pénztárak kezelését illetőleg már több ízben felszólaltam, nehézményezve s kifogásolva mind azt, a mit ón helytelennek tartottam, nemcsak, hanem minden alkalommal az utat-módot is megmutattam, hogy miként lehetne s kellene valahára a kerületen is a pénztárkezelésben is rendet csinálni. Észrevételeimet rendesen — ellen érvek —hiányában — agyonhallgatták, nem szóltak hozzá semmit, gondolván, s gyakorlatból tudván is, miszerint ez a legkönnyebb módja, hogy bár mi kellemetlen szagu s irányú indítvány is a napi rendről minélj előbb levonuljon és aztán mehet minden a régi kerék í vágásban — szépen. E közben azonban — mint valami csodadoktor — megjelenik a láthatáron t. Konkoly Thege Gyula úr ;— a rubrikák egész özönvizét árasztja reánk, hogy szinte örült a szivem, hogy valahára mégis akadt közöttünk egy, aki a kerületet is megigazítja, — de a számvitel és vétel terén is oly lámpát fog gyújtani, hogy annak világánál mi vidékiek is bátran s biztosan járunk. Igaz ugyan, hogy az a sok rubrika — mivel azoknak valami nagy barátja nem vagyok — már előre nem tetszett, de azért az a bátor hang, melylyel ez az új munkálat a kerületi gyűlésen be volt vezetve, erős reményre jogosított, hogy tehát most mégis lesz valami új és jó. A jelzett rubrikák előfutárjai az 1895. szept. 14. tartott közgyűlés 141-ik pontja alatt megjelentek, úgy de fájdalommal constatálhatom, hogy azokat sem újaknak, sem pedig jóknak nem találom. Trssók csak eljönni az igen tisztelt számvevő uraknaa ide Somogy vármegyébe s megnézve egy községbirói számadást, mely már több mint fél század óta a „tartozás, lerovás és hátralék“ rovataiba igyekezik és még soha sem tudott okosan elhelyezkedni, majd meg fognak róla győződni, hogy ez a rubrikázat nem csak a kerületi pénztár, de még egy községbirói számadás elszámolására se alkalmas. Nem új tehát e kézalatti rubrikázat, s minden kétségen túl van,, hogy valamelyik jegyzői irodából került ki. Azonban nem volna baj, ha éppen nem uj is. csak hát jó volna. De ettől is olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől, mint az ég a földtől. Nézzük csak miként erőlködik e községbirói számadási rovatba elhelyezkedni a dunántúli egyházkerületi pénztár. „ Készpénz kezelésHát van a kerületi pénztárnak olyan bevétele is, a mi nem kész pénz ? Hát mikor egy kötvényt kiváltanak, s a tőkét kész pénzzel fizetik viszsza : az nem kész pénz? Megvallom : ezt m<g eddig nem tudtam. Bevétel. A) valódi. Hát van e pénztárnak olyan bevétele is, a mi nem valódi ? Megvallom ez a kifejezés is egészen uj előttem, a mennyiben a csurgói főgymn. pénztárának, a melyet ez idő szerint alólirt kezelek, 50— 60 ezer forint évi bevétele között egy krajezár sincs olyan, a mi valódi bevétel ne volna. Azonban menjünk tovább. „B) Hitel és pénztári miveletAh! hát mégis van/? íme itt van a nem valódi bevétel t. i, 27. 332 frt. 17 kr. tőke, mely már meg volt réges régen ; s éppen ezért nem valódi, de a melylyel a kerületi pénztár ma már mégis tartozik, — de hogy kinek ? Azt bizonyosan a számvevő urak se tudják megmondani. Ilyen nem valódi bevétel az 1100 frt tőke visszafizetés is, mely minden másféle számadásnál kószpónzgyanánt szokott elszámoltatni, itt azonban ez is — a rovat kedvéért — hátralékká változik által. Van még 949 frt tőke kiadás is. Más pénztárnál az ilyen kiadás a tökét szaporítja, — itt lerovás számba megy. Menjünk azonban tovább. 9*
