Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-01 / 9. szám
131 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 132 tályzat kell, hogy valaki másod osztályú egyházba pályázhassák, mivel balszerencséje azt kívánta, hogy a káplánság sovány és mégis panaszos kenyerét egye. A törvény a rendes lelkészek szolgálati éveibe beszámíttatja a segédlelkószi éveket is és mégsem ugyanazon mértékkel mér. Első osztályú egyházba segódlelkósz elégséges osztályzattal nem pályázhat, ha huszonötóves kápláni jubileumot tart is, holott ugyanoda pályázhat elégséges ősztályzattal az, aki négy évet mint segéd, egy évet mint rendes lelkész töltött el. Legtöbb zavarra ad alkalmat a 187. § 3-ik bekezdése, melyben ez van: „Helyettes lelkészeknek, ha Önálló helyetteslelkészi működésűk, bár megszakítva is, legalább egy évre kiterjed: egy évi rendes lelkészt szolgálatid számítandó, különben a segédlelkészi minősítési szabályzat alá esnek.u Tehát a rendes lelkésznél nincs különbség a segéd és rendes lelkószi évek között, de a segédlelkószeknél van különbség a segéd és helyettesi évek közt. Az egyházmegyékben különböző íeltogás uralkodik arra nézve is, hogy ki a segéd és ki a helyettes lelkész. A komáromi egyházmegyében csak az adminisztraturábau működő káplánt tekintik helyettes lelkésznek, mig más egyházmegyékben az özvegy mellett teljes felelősséggel szolgáló káplán is helyetteslelkész. A rendes lelkészek minősítését szabályozó 186 § ban ha ki van tüntetve az, hogy rendes lelkészek szolgálati idejébe a segédlelkészi minőségben eltöltött idő is beszámittatik, akkor minek az ezt megelőző bekezdés? Vagy ha már félreértés kikerülése végett szükséges volt kitenni a rendes lelkészeknél ezt: „A ki segédlelkészi szolgálata alatt a 085 § értelmében valamely minősítési fokot elért, azt rendes lelkészszé választatva, abban az esetben sem veszti el, ha a jelen § szabványai szerint öt az még meg nem illetné“ miért nincs a theologiai tanárok minősítése is bővebben körvonalozva? A theologiai tanárok két évi rendes tanári szolgálat után pályázhatnak első osztályú egyházba. Hát ha egy évi rendes tanári szolgálattal akar pályázni első osztályú egyházba, mikor tanári éve mellett van 4—5 évi segéd vagy rendes lelkószi szolgálata is? A mint a középiskolai és tanitóképezdei tanárokra, a mennyiben lelkészjellegüek, kimondatott, hogy a rendes lelkészekkel egyenlően minősíttetnek, éppen úgy ki kellett volna mondani, a theologiai tanárokra is, mert ha tudori ranggal, vagy theol. magántanári oklevéllel bírnak, egy gye) úgy is szaporodik éveik száma és igy egy óv kettőt, két óv hármat számit. Ha az egyházkerületi elnökség állapítja meg és adja ki a minősítési okmányt (188 §) és az egyszer elért minősítési fokot lelkószi jellege megszűnése nélkül senki el nem veszítheti (190 §), minek a kerületi jegyzőkönyvbe óvről-óvre felvenni az egész kerület lelkészeinek névtárát ? Az egyházi törvénykönyv lelkészek minősítéséről való szakaszát egyöntetűbbé és világosabbá tenni űj zsinat előtt nem lehet, de talán nem véttek azon indítványommal, hogy azon lelkészek nevei, a kik már egyszer a kerületi jegyzőkönyvben szerepeltek mint első osztályú egyházba minősítettek, ne legyenek évről évre újból felsorolva. így az esperes urak kevesebb személyről pontosabb minősítési javaslatot terjeszthetnek a kerületi gyűlés elé és a kerületi jegyzőkönyv vékonyabb, olcsóbb és mégis megbízhatóbb lesz. Kamocsa Boross Kálmán, ev. ref. lelkész. Böngészel az egyházkerület 1895. szept. közgyűlése jegyzőkönyvében. (Vége.) A 197. p. a. vagy 18 közigazgatási ügy közigazgatási bizottság utján tárgyaltatott le; de hogy a 3. p. a. kulcsodi adó ügy minő természetű és miként intéztetett el; úgy a 4. p. a. a „nagy hithó semmiért“ barsi esperes választás elleni panaszt miként intézte el a kér. biróság, mely elé az ügy nem is tartozik (Egyh. törv. 300 §.); az 5. 6. 7. 8. 9. 10. stb. ptk. alatti ügyekben s mind a 18- ban, minő határozatok hozattak, sehol sincsen közzé téve. Ám, ha abból indul ki a kér. közigatási biróság, hogy az ily ügyek csak az illető feleket érdeklik, talán fölösleges jó cselekedet is azoknak mégiscsak költségbe kerülő kinyomatása, miután a felekkel a határozatok indokaikkal együtt úgy is közöltetnek ; ha pedig kinyomatnak, akkor meg tán nem volna fölösleges megemlíteni a panaszos ügyek tárgyát s az azokra hozott határozatokat is, melyek irányadó tanulságul szolgálván, talán a pörök kevesbitésére is némi befolyással lennének. És ha már kinyomatnak a közig, bírósági ügyek, talán arra is kellene ügyelni, hogy ugyanazon egy ügy két külön pont, két külön előadó neve alatt, két külön irányú határozattal ne forduljon elő (Vesd össze a 8 és 17 ptkat.). Továbbá, hogy Kiss Antal belegi lelkész ne dislo-
