Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-01 / 9. szám
Hetedik évfolyam. 9. s/.áizi. Pápa, 1896. márczius 1 DUNÁNTÚLI *— ----------------------* x , ^ y--------------------------< előfizetési díj: Az egyház es iskola köréből hirdetések dija: Helyben és vidékre pos- 4 hasábos petitsor több •“ A MIIÉI EB. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖEYE. «5» *--------------------------H X------------------- ** MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: A lelkészek minősítése. Boross Kálmán. — Böngészet az egyházkerület 1805. szept. közgyűlés jegyző könyvében. (Vége). Körmendy S. — Őszinte szó. Szabó János. — N e c r o 1 o g. Székely Dezső. Arany Lajos. — Tár ez a. Az egyiptomi tanulmányút. Barcsi József. — Apróságok külföldről. Borsos István. — Vegyes közlemények. — Szerkesztői üzenetek. A lelkészek minősítése. Az egyházkerületi jegyzőkönyv 14-ik pontját nagy élvezettel olvasgattam, nemcsak azért, mert abból megtudhattam, hogy egyik-másik lelkész 25—30 évvel ezelőtt minő eredménynyel tette le lelkészi vizsgáját, hanem főként azért, mert újabb bizonyitékot szereztem amaz igazságról, hogy a hány ház, annyi szokás. Az egyházi törvénykönyv 183—189-ik §-ait különbözőképpen értelmezik, innen vannak az eltérések az egyházmegyék lelkész minősitési jelentéseiben. Talán ha ezen b. Lap hatodik számából a barsi esperes ur „helyreigazító nyilatkozatát nem olvastam volna, megelégedtem volna az idei kerületi jegyzőkönyvből olvasottakkal, de így a magam megnyugtatására szükségesnek tartottam az egybázi törvénykönyv ide vonatkozó §§ait és az előző évek kerületi jegyzőkönyvének Jelkószképesitő vizsgálatairól szóló pontjait átolvasni. Böngészetem azon eredményre vezetett, hogy teljesen meggyőződtem az idei kerületi jegyzőkönyv 14-ik pontjának megbizhatlanságáról. Az egybázi törvénykönyv 184-ik §-a világosan mondja, hogy „a minősítő évek mindig a második képesítő vizsgálat teljes és sikeres befejeztétől számittatnak.11 A barsi egyházmegye valamennyi segéd- és egynémelyik rendes lelkészénél mégis az első lelkészi vizsgálattól vannak számitva a szolgálati évek. A bizonyítványokra nincs olyan gond fordítva, a minőt az egyházi törvény és egyesek joga megkíván. Innen van azután, hogy a veszprémi egyházmegyében öt teljes, beszámítható évvel és két jeles bizonyitványnyal biró helyettes lelkész csak második, a barsi egyházmegyében két beszámítható évvel és jeles osztályzattal, valamint négy beszámítható évvel és elégsége^ osztályzattal biró segédlelkészek első osztályú egyházba minősíttetnek. A pápai egyházmegyében öt évi szolgálattal- és jeles bizonyitványnyal biró rendes lelkész másodosztályú minósitvénynyel bír, mig a barsi egyházmegye két beszámítható évvel és jó osztályzattal biró segédlelkészt ugyan csak másodosztályú egyházba minősít. A hibák azonban nemcsak a minősitvények felületes összeállításából származnak, hanem az egybázi törvény ide vonatkozó pontjainak néhol feleslegéből, néhol szűkszavúságából. Ha a törvény szavai szerint „a rendes lelkészek szolgálati idejébe a segédlelkészi minőségben eltöltött idő is beszámittatikakkor teljesen felesleges a törvény 186. §-a, mely a rendes lelkészeket külön minősiti. Hogy a segédlelkészeknek legtöbbnyire ötvon frt évi fizetéssel díjazott szolgálatuk ugyanazon beszámítás alá jöjjön, mint ugyanolyan képzettségű, de szerencsésebb iskolatársaiké: az jogos és igazságos. Ha nem lenne külön minősitési törvény a rendes és segódlelkészekre, akkor nem lenne az a méltánytalanság, hogy a veszprémi egyházmegyében jó osztályzattal, két évi segéd és egy évi rendes lelkészi szolgálattal első osztályú egyházba van minősítve egy lelkész és ugyanazon egyházmegyében öt év és jeles osz-9
