Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-23 / 8. szám
127 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 128' — MárczillS 15. Nemzetünk szabadságünnepét, a márczius 15-ikét ez évben is jelentőségéhez méltóan fogja megünnepelni főiskolánk ifjúsága. Az eddigi szokáshoz híven a városi színházban lesz szép emlékünnepély, melynek programmját jövő számunk hozza. — Egy jó könyv. Érdekes, szépen és nagy alapossággal megirt egyháztörténeti munkára hívjuk fel olvasóink figyelmét, mely hazánk egyik kiváló reformátorának, Szegedi Kis Istvánnak viszontagságteljes életét tárgyalja. Szerzője Földváry László ev. ref. lelkész, magyarhoni ref. egyházunk történetének e kiváló szorgalmú hivatott búvára. Ára 1 frt. 60 kr. Megrendelhető szerzőnél (Vácz-Hartyán. Budapest mellett.). — Megjelent ■ Protestáns Szemle. 2. füzet. Tartalma: X Értekezések és tanulmányok: 1. Theologia evangeliom nélkül. Szőts Farkas. 2. Jézus képe az ótestamentomban. (Bef. közi.) Csengey Gusztáv. 3. Az evangyéliomi és a pápás egyház tBef. közi.) Rácz Lajos. 4. Péter apostol. (Második közi.) Dr. Erdős József. 5. A halliatatlansági eszme története. (Hetedik közi.) Paulik János. II. Egyházi szemle, a) Hazai egyházi élet * * * b( Külföldi egyházi élet. p. f. III. Irodalmi szemle : a) Hazai irodalom, b) Külföldi irodalom. — Nyilatkozat. Nt. Szerkesztő ur! Midőn az egyházkerületünk legutóbbi jegyzőkönyvében tett „Böngészed1-et áluév alatt küldöttem be b. Lapjába, nem azért tettem, mintha nyíltan is el nem mertem volna vállalni azért a felelősséget, hanem azért küldöttem be azt álnév alatt, mert kritikámban a humornak olyan nemét választottam, a mi az oly aprólékos „szépséggödröcskékkel4t szemben megfelelőbbnek látszott. A használt álnév is igazolja ez irányt. Van bennem annyi férfiasság, hogy nyíltan is állást merek foglalni nézetem, megg<yőződésem mellett, — mint tetPm már nem egyszer, nagyobb jelentőségű, komolyabb tárgyakban is, még ha némelyeknek nem tetszett is. De kérdem Nt. Szerkesztő urat és kiváncsi megkeresőit: az-e valamely kritikában a lényeges, hogy ki Írja azt, vagy az, mit mond az illető? A legtekintélyesebb külföldi lapok nevet sem írnak czikkeik alá, jeléül annak, hogy olt nem a név, hanem a közlemény súlya s a lapnak ezekben jelentkező tekintélye hat. A jelen kicsinyes esetben közömbös előttem az, hogy nevemet, megkérdeztetésem és fölhatalmazásom nélkül a piaczra dobta Nt. Sz. ur, mert hisz a sajtóbirósággal szemben, előtte, önként kijelentettem, hogy felelősséget vállalok, a mi azt teszi, bog}7' esetleg a nyilvánosságtól sem féltem nevemet: de ugyan megegyeztethetőnek tartja-e Nt. Szerkesztő ur a szerkesztői discretióval ez eljárást? és helyes dolog-e saját reputátiója szempontjából is azzal védekezni aközzététel miatt, hogy e Lapunkat nem Nt. uram, a felelős szerkesztő szerkeszti, hanem csak úgy szerkesztődik a fő- és almunkatársak által? s főmunkatársát is azzal díjazni, hogy az meg „nem veszi észreu valamely közlemény „tendenciáját1,4 „inopportunusu voltát, hanem csak úgy találomra „hona fide“ közöl inopportunus ezikkeket. S vájjon miféle más tendentiát láthat Nt. Sz. ur szálkás kritikámban, mint azt, hogy épen mivel az én nevem is kapcsolatos jegyzőkönyveinkkel, talán jogom is van érdeklődni az iránt, hogyjegyzőkönyveink ne pongyolában és mezitlább jelenjenek meg a nagy közönség előtt ? és ne össz-evissza hányt vetett, előkészítetlen és fölszereletlen ügyektől hemzsegjenek jegyzőkönyveink, hogy azok miatt kelljen - a mi minden más e. kerületben hallatlan — 8—10 napos gyűléseket tartanunk, nagy költséggel. Én azt hiszem, hogy egy kis megszellőztetés nem árt sem a jegyzőkönyvnek, sem a jó hiszemüek gyomrának, legfölebb nekem, a ki im ezzel még Nt. jó uram haragját is fölidéztem magam ellen s a kit e bajjal szemben csak az vigasztal némileg, hogy többen érdeklődtek kritikám és írója neve iránt, mely tán legjobban bizonyítja, hogy a szeg fejére ütöttem, s hogy a mit tettem, az a közérdeklődéssel találkozott. Kérem a Böngészet folytatását kiadni. Egy-két ütéssel vagy haraggal többet a közügy érdekében még elbír nt. uram tisztelője az öreg Körmendy. * * * Szóról-szóra közöltük e nyilatkozatot, bár ugyancsak kemény megjegyzéseket tartalmaz e lapra, szerkesztőjére és főmunkatársára. Mégis közöltük, híven, többször hangoztatott álláspontunkhoz, hogy a ki igazságát keresi, az elől nem zárjuk el a kaput. A teljes igazság érdekében azonban nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül e nyilatkozat egyes tételeit. Kérdéses czikket e Lap szerkesztője azon megjegyzéssel kapta, hogy az a kér. jegyzőkönyvvel foglalkozik csak, s írója — egyházi életüuknek nagyon ismert és előkelő tagja — viseli érte a teljes felelősséget. Ez a tény, s az a másik körülmény, hogy e czikket nagyon is feltűnő vonatkozásai miatt sokan püspök választási kortes czikknek tekintették, indította a Szerkesztőt, ki e személyi vonatkozások belevonásában bizalmának megkerülését s magával szemben illoyalitást látott, — arra, hogy a czikk szerzőjének nevét az erősen hangoztatott felelősségvállaláshoz képest nyilvánosságra hozza. A ki főzte a levest, egye is meg. Ily alakban való megjelenhetését pedig nem gondatlanság, vagy a gúnyosan, de igaztalanul emlegetett szerkesztődés tette lehetővé, hanem egyszerű félreértés, a mi mindnyájunkat tőrbe ejthet, kik emberek vagyunk. E lap Főmunkatársa ugyanis a kérdéses czikket boríték nélkül kapta kezeihez s igy abban a Hitben volt, hogy a Szerkesztő teljes approbáczióját már megkapta; s ezért nem tüntette el belőle azokat a helyeket, melyeknek megjelenését a püspökválasztási mozgalmakra s lapunknak az ügyben elfoglalt semleges álláspontjára tekintetből sokan iuopportunusnak tartották. A czikk folytatása, mivel a fentebb említett akadályozó körülmény már megszűnt, jövő számunkban meg fog jelenni. S ezzel a nyilatkozatok árját végleg befejezetteknek nyilvánítjuk. tőmunkatárs. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : NÉMETH ISTVÁN. Az előfizetési pénzek, megrendelések és reclamatiók BORSOS ISTVÁN főmunkatárs nevére czimzendők. Pápán, 1896, az ev. ref. iötanoda betűivel ny. Kis Tivadar.
