Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-12-13 / 50. szám
795 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 796 kezet lelkészén, ntiszt. Hollósy Károly uron kiviil. A másik szomszédos testvérgyülekezetben, N.-Sápon pedig hasonlólag éppen egyidejűleg lelkészbeigtatás volt. Az esztergomi hívek és lelkészük ézen ünnepélye iránt városszerte nagy volt az érdeklődés és a lapok elragadtatással szóltak lefolyásáról. Most pedig a szép ünnepélyek után újra kezdődik a munka, e fontos kis gyülekezetünk minél jobban való megerősítése, fejlesztése. Hogy e munkára a most beavatott ifjú lelkész alkalmas, eddigi működésével már igazolta. Mi tehát kitartó erőt kérünk számára a Mindenhatótól s bő áldást munkájára. Urvacsorai beszéd a papkeszi-i templom felavatásakor. 1896. nov. 22. (Előírna, szereztetési igék.) Örömünnepet ülő keresztyén Gyülekezet! Halálának emlékezetére szerzetté Idvezítő Urunk a szentséges végvacsorát, s ime én e szivet-lelket emelő ünnepen az ő utasítását követem, midőn felhívlak titeket, hogy hirdessük az Ur halálát, míglen eljövend. Nem vegyit ez szomorú érzelmeket a mai nap örömhangulatába, hiszen a Krisztus halála engesztelő áldozat a mi bűneinkért, s azon tudat, hogy Jézus szabadított meg minket az örök haláltól, inkább felemelőeu hat lelkünkre, mert különösen itt, az ő halálának emlékezetére megtérített szent asztal mellől hangzanak felénk az igék: „én élek és ti is éltek“ Oh mondjátok meg, mi volna az ember élete, ha a Krisztus alá nem száll mennyből, s meg nem tanít minket, hogy van Isten e múlandó világok felett, aki az egész emberiségnek gondviselő mennyei atyja, ki örök életet ad a Krisztusban igazán hívőknek. Bizony, bizony mondom nektek, hogy nem adatott más név, mely által keltene megtartatnunk, hanem csak a Jézus neve. Erezi és érezte is ezt mindenkor a ti szivetek és lelketek. Tinéktek, papkeszi evangyéliom szerint reformált szent gyülekezetnek, messze földön ismeretes igaz vallásos buzgóságtok és kegyességtek, mert az ur házához való buzgó szerelem éleszt és emészt titeket. Attól az időtől kezdve, mikor az áldott reformáczió hajnala ezen a vidéken felderült, mind e mai napig háborítatlanul tündökölt ti közöttetek az evangyéliom életet adó igéje, azon emlékükben is áldott, legnagyobb részben a ti poraitok között nyugovó lelkipásztorok buzgó hirdetése folytán, Kik hiven megőrizték a gondjaikra bízott nyájat, s azt tejnek italával táplálták, s ti sem szégyenlettétek a Kriszus evangyéliomát, mert elhittétek, hogy. Istennek hatalma az, minden hívőnek idvességére. Imé, ezen díszesen felépített uj templom, a művészi tökély magas fokán álló s áldozatkészségtekből beállított uj orgona, mind a ti nemes érzelmeiteket, vallásos buzgóságtokat, Krisztushoz, egyházához és intézményeihez való ragaszkodástokat hirdeti és a mellett bizonyít, hogy ti ezt az érzést, ezt a hitet, melengetni, ápolni kívánjátok és szent örökségképen óhajtjátok átszármaztatni az utáunatok következő nemzetségre. így hirdetni a Krisztus halálát, így mutatni meg hitetekből cselekedeteiteket, valóban felemelő és vigasztaló tudat, követésre méltó példa, -s ama Lélek, mely mindeneket megvizsgál, bizonnyal rólatok is mondja, a mit a smyrnabeli gyülekezet angyalának ekként íratott meg: „Tudom a te cselekedetidet. Légy hív mindhalálig, neked adom az élctnekkoronáját.a (Jelen. II: 9. 10.) De ha hivségtekért az örökkévaló jutalmat elnyerni óhajtjátok, ha részt kívántok magatoknak biztosítani mennyben: akkor nem elég, hogy külsőképen mutassátok meg csupán a ti hiteteket, hanem szükséges, hogy tudakozzátok ezután is az írásokat, mert azokban van örök éltetek, hogy az ur házához való buzgó szerelem emészszen titeket, hogy szomjuhozzátok azt az élő vizet, melyből aki iszik, soha meg nem szomjuhozik, hanem él örökké. Itt vannak imé a Jézus megtöretett testének és kiontatott vérének jegyei, mint az ő halálára emlékeztető zálogok és pecsétek; itt vannak, hogy ezen magasztos és lélekemelő ünnepen az esztendő áldásaiért bemutassuk szivünk háláját az örökkévalónak. S ez a kenyér és bor itt az Urasztalou, emlékeztetnek minket a bűnre, melyért megtöretett a test, és kiontatott a vér, a melyért szenvedte Krisztus a halált. De „szent és igaz az Isten, hogyha megtérünk, megbocsátja minékünk a mi vétkeinket.“ Jertek, tegyünk vallást együtt mint gyülekezet és fogadjuk meg, hogy Krisztusnak hű követői, egyházunknak hivséges tagjai akarunk lenni, s megtartjuk azt a mi nálunk vagyon, a hitet, jólelkiismeretet, hogy elvehessiik jutalmunkat. Éppen arra hív fel minket ezen megtérített szent asztal, s erre int az apostol is, hogy próbáljuk meg előbb magunkat, mert csak úgy hallhatjuk meg a biztató szózatot: bízzál fiam, bízzál leányom, a te hited megtart tégedet. Thúry Etele. Könyvismertetés. A mi a vallásban változó és maradandó. Irta Péterfi Dénes. Kolozsvár. 14. 1. (Felolvastatott a Budapesten tartott nemzetközi unitárius conferentián.) Ha valaki arra, a mi e kis munka czimében mondva van, alaposan és részletesen akarna megfelelni, köteteket lehetne és kellene összeírnia. Oly nagy terjedelmű perspektívát nyit a gondolkozó ember előtt s oly igen nagy fontosságú dolgokra irányítja figyelmét, a melyeknek csak némi részletezése is legalább annyi ivet venne igénybe, mint a hány lapra terjed a felolvasás. Ha a szavakat jelentőségük tekintetében fonttal lehetne mérni, akkor e felolvasás czime amaz óriási,
