Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-12-13 / 50. szám
797 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 798 szinte a világot felölelő súlyúak közé tartoznék, a milyenekkel Aristophanes egyik színművében Aiszkhülos legyőzi nagy versenytársait, Szopliokleszt és Euripidészt. Tehát már maga a czim fölkelti figyelmünket s érdeklődéssel várjuk, rövid 14 lap keretében miként ad feleletet e nagy fontosságú kérdésekre. S megadja a feleletet. Megadja pedig érdekesen, a figyelmet lekötően, bár — a mint gondolni lehet — nagyon rapszódisztikus módon, csak épen szárny- 1fiegygyel érintve a dolgok legkimagaslóbb csúcsait. Gondolatmenete a következő : Lehet-e a vallásban arról beszélni, a mi változó és maradandó ? oly kérdés, melyre a felelet az illető álláspontja szerint nagyon különböző. A dogmatikus a kérdés első részére tagadólagos feleletet ad s csak a maradandót ismeri el. A szkeptikus pedig épen megfordítva maradandóról nem akar tudni s .csak örökös változást ismer. A felolvasó nem fogadja el e két ellenkező gondolatirány, e két véglet egyikét sem. Szerinte van a vallásban olyan, a mi maradandó, van változó. Es pedig szerinte a változás kiterjed az összes vallási képzetekre, fogalmakra, a vallásos gondolkozás minden megnyilatkozásaira, kifejezéseire, az egész vallás ismereti részére, tehát épen arra, a mit sokan a vált ozhatatlanság jellegével ruháznak fel.“ Tehát, a mint láthatjuk, igen-igen tágas körre terjeszti ki a változó fogalmát, Mit azzal a felfogással indokol meg, hogy az emberi fejlődés törvénye és az ismeretkör korlátoltsága hozza magával, hogy az igazságnak csak részenkint, sok változaton, módosításon és átalakuláson át jut az ember birtokába. Vagyis szerinte az emberi értelem fejlődésével s a szellem látkörének szélesbedtével változik a vallás ismeret részének felfogása; s az emberiség vallástörténelme e változásoknak kepe a fétis imádástól kezdve föl a kijelentett vallásokig, föl egeszen Krisztusig. S a Krisztus személyiségére és jelentőségére vonatkozó nézetek szintén a változó dolgok körébe tartoznak. Maradandónak csak az Isten-eszmét tartja. A változatok felett kiemelkedik az Isten-eszme a maga nagy egységében, mint a mi Mennyei Atyánk. „A mely változatok a fejlés fölfelé való vonalában esnek, azok a vallásban a maradandót jelzik. A mit a változások a Szellemi Igazsághoz való közeledésben, a tisztább, szellemi látásokbau adnak, az a vallásban a maradandó. Az Isten-eszme valódi fénysugarai, s maga a vallási, a szellemi viszony, a szent aspiratiok és az isteni élet, ez a mi a vallásban maradandó.“ Ilyen formán felel meg Péterfi Dénes a felolvasás cziméül vett nagy kérdésekre. S bár álláspontját ügyesen, meggyőződéssel és lelkesen védi, okoskodását több helyen hibásnak és igy érvelését elfogadhatlannak kell mondanunk. Kiindulási pontja jő, hogy t, i. sem a túlzó orthodoxia, mely mindent változhatlannak mond, sem a skeptikus felfogás nem helyes, a mely meg mindent változónak lát. De már okoskodásának végeredménye, hogy t. i. csak az Isten-eszmélye maradandó a vallásban, nincs megindokolva, de nem is lehet megindokolni, s igy elfogadhatatlan. Azzal akarja ugyanis indokolni, hogy az emberi szellem fejlődésének magasságához képest mindig más és más felfogással van a vallásról s a mit pl. ma helyesnek tart, azt értelmi és szellemi képességeinknek fejlődtével túlhaladottnak tekintjük. Ilyen túlhaladott álláspontnak tekinti azt a felfogást, (a mely a mienk is) „mely a kijelentő Jézus személyét a benne kibocsátott fényért az Isten-eszmének teljes kimerítésével magasztalja.“ Ezzel szemben hosszas vitatkozás helyett a következő tényekre mutatunk rá. Épen ezen fejlődési elmélet szerint először is megmagyarázhatlan, hogy Jézus miért épen abban az időszakban lépett fel halhatatlan kijelentéseivel, a mely időszakra épen nem foghatjuk rá, hogy kitűnt az emberiség értelmi erejének és szellemének fejlettsége által. Sőt inkább épen nagy hanyatlást mutatott az előző időkhöz képest. Másodszor, épen korunkban, mikor az ember értelmi erejének valóban rendkívüli magas fokra fejlődöttségét látjuk, amaz okoskodás szerint egész joggal várhatnék, hogy valamely uj és magasabb felfogás jöjjön létre Istenről, az ő munkájáról s az emberekhez való viszonyáról. E helyett azonban kétségtelen tény, hogyf Krisztus urunk kijelentése óta az Istenről való felfogásunk lényegét tekintve nem változott, de nem is fejlődhetett, mert az a lehető legtökéletesebb ; s az értelem, legyen bármily magas fokán a fejlődésnek, az Istennek e magasztos felfogását csak elhomályosítani tudja mesterkedéseivel, de hozzá adni, vagy tökéletesebbé tenni képtelen. S épen mivel ilyen fogalmakkal gazdagította Krisztus urunk a mi szellemvilágunkat, a milyen fogalmakat közönséges emberi értelem sohasem termett volna meg, kell őt emberfelettinek tartanunk s oda soroznunk a maradandók és változhatlanok közé az általa kijelentett isteni igazságokkal együtt a megigazulásról és váltságról. * Az én hitem és meggyőződésem szerint tehát sokkal több változatlan és maradandó elem van a vallásban. S az ember értelmi erejének bármily magasfoku fejlettsége sem fogja ezeket a változók, a lényegtelenek közé lefokozni, sőt mindig tisztább fénynyel tündökölnek majd mint az ember szellemvilágának sark csillagai. Eljöhet az idő, hogy a miket most csak hitünkkel, a lélekben meg-megnyilatkozó isteni sugalat segélyével tudunk megérteni és felfogni, azok az ember értelmi erejének fejlődésével tudása előtt is kétségtelenekké válnak, mint a szellem világának Örök s változatlan törvényei. Borsos István. ■■ f — A »Dunántúli Prot. Lap« szerkesztése és kiadása jövő évi január 1-től kezdve más kezekbe menvén át, tisztelettel fölkérjük mindazokat, kik lapunk irányában bármi czimen hátralékban vannak, hogy tartozásukat ez év deczember 31-ig Borsos István ur czimére küldve befizetni szíveskedjenek — Az 1897. évre szóló előfizetési dijak Kemenczky Lajos ur czimére küldendők. — Ajándék iskolánk természetrajzi szertárának. Iskolánk természet rajzi szertára igen szép és érdekes ajándékot kapott nmélt. dr. Darányi Ignácz földm.-ügyi miniszter ur közbenjárásával a m. kir. földtani intézettől. —* Nevezetesen egy 120 drb-ból álló közetgyüjteményt, mely hazánk különféle kőzeteit tünteti fel. — Karácsonyi szünidő. Főiskolánkban a karácsonyi szünidő már tegnap, f. hó 12-én megkezdődött. S a korai kezdetnek szomorú kényszerűség az oka. Városunkban ugyanis \
