Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-02 / 5. szám

73

DUÁNNTÜLI PROTESTÁNS LAP

74

határozattá emelt ügy annak rendje s módja szérint elbírálva, lehessen majd valódi határozattá.

Pápán, 1896. jan. 29.

Dr. Antal Géza.

A tényállás fenti előadásához részemről csak annyit jegyzek meg, hogy én a novemberi fehérvári kerületi gyűlés alkalmával értesülvén e tévedésről, a kinyomatott jegyzőkönyvet nagyobb költségek elkerülése szempontjából — nem nyomattam ugyan újra, de végrehajtását mint a gazd. tanács elnöke felfüggesztettem addig, mig a kerület a kérdéses tervezetet le fogja tárgyalni. így tehát a tervezet még mindig tervezet és semmi akadály nincs hogy mint ilyen kerüljön elbírálás alá.

Németh István.

HlJIi.

Levél Egyiptomból.

Kedves Barátim ! Miután a mai délelőtt pihenésre van szánva, megragadom az alkalmat, hogy benneteket utazásunkról tudósítsalak. Triesztből küldött levelezőlapra futtában irt tudósításom után a meghatározott időnél egy órával hamarább, déli 12 órakor hajóra szálltunk és miután két kézi coufferemet és plaidemet elhelyeztem a kayutban, szépen leültem és vártam mi lesz. De csak rövid ideig élveztem e két ágyas szobácska elég barátságos helyiségét, mert nemsokára felmentem a fedélzetre. Hajónk csakhamar elvégezte a teherszállítmány felvételét és alig észrevehetőleg mozgásba jött, hogy a kikötőből való kijutás után a csendes Adria sik vizére, a nyílt tengerre száljon.

Egy órakor dejeuner volt, mit a hajó ingása mellett némi kis aggodalommal költöttem el. — Szerencsémre, igen jó helyre kerültem az asztalnál, egy szép ősz férfiú mellé, szemben velem egy szép 17 éves kisasszony, mellette balról az angol kisasszony; br. Berg és családja Kapuvárról. — Azután még jobban megismerkedtünk egymással. De nem igen lehetett élvezni a jó társaságot, mert nem lehetett tudni, kit mikor ér a szerencsétlenség és tanácsos volt szépen, csendesen ülni. En különben az egész utón jól voltam és most is egészen jól vagyok. A tengeren sokat ettem, hogy el ne gyengüljek, mert akkor veszve van az ember.. Pedig négyszer ettünk napjában, reggel felkeléskor kávát, vagy theát két tojással és vajjal, 11 órakor 4—5 félét, 4 órakor ozsonna — olyan mint a reggeli és fél 7 órakor estebéd 5 — 6 félével. Vacsora után dohányzás a pipázóban, vagy zongora szó mellett beszélgetés volt a szalonban, hol Körösi bpesti kartárs játszott, vagy a Bergék angol kisasszonya többnyire magyar darabokat. ^Némelykor a baronesse is négykézre a másik hölgygyei. Csütörtökön d. u. Brindisi-be értünk. 2 óráig állott itt a hajó, mely idő alatt kiszállottunk rövid időre, egyesek be mentek a városba, ón a parton sétáltam egy keveset és a hajóról néztem a sok piszkos utczai gyerekeket, amint küzködtek egymással a ledobott pénzdarabokért, miközben folytonosan daloltak és kiabáltak.

A hajó elindulása után az este és éjszaka szép csendesen telt el a rendes programmal, t. i. semmit se csináltam. Az első nap olvastam vagy 2 óra hosszan, de ugyvettem észre, hogy fárasztó, amire egyik társam figyelmeztetett is. Én megfogadtam a tanácsot és kímondtam, hogy nem irok, nem olvasok stb. A többiek, Írtak azután tudósításokat, jegyzeteket, de én nem, mert tudom az egészet emlékezetből, aztán nem is volt mit, hanem voltam, amint kellett lenni — a Berg báró báró receptjét követve — unwiederstehig fául; de nem is volt semmi bajom még akkor sem, midőn másnap reggel az egész had herauszolt. Ezen a napon, pénteken nagy viharunk volt egész nap ; mintha éreztem volna, reggel jókor felkeltem, elvégeztem mingen dolgomat és kimentem a fedélzetre. Benn a kajiítokban siralmas világ volt, künn a fedélzeten roppant érdekes, a vihar dühöngött, szembe fújta az esőt és a tenger hullámainak sós vizét, de én állottam a harczot, hősiesen ülve,, csak egy társam volt még mellettem és valami fiatal amerikaiak, meg egy bécsi társaság, a gazdag Mautner egy pappal és egy nővel. Mikor a vihar javában dühöngött, odajött Battyány grófnő egy alkapitánytól vezetve, és leült tőlem egy ülósnyire, egy egy keveset beszélgetve. Tőle tudtam meg, hogy hajónk be fog térni a Zánte kikötőbe, mert a főherczegné, József Ágost neje,, rosszul van. Később tudtam meg, hogy a menykő beleütött az első árboczba. Különben is nagyon lassan haladtunk, 5—6 óra hosszatt tartott az ut Zánte mellett. — Délutón 4 órakor értünk oda, horgonyt vetett a hajó, később jól lekötötték, úgy állott mintha sziklán állott volna. Erre fellélegzett az egész társaság és előjöttek aa utasok, úgy hogy az estebódnél tele volt az étterem, mig délben a 80 első osztályú utas közül alig volt 15— 20 jelen, azok közül is egyik például a kalapjába köpte be, amit evett.

Másnap reggel szintén jókor keltünk és a fedélzetre mentünn egynéhányan, köztük a főherczeg is, később a neje is — királyunknak unokája és a többi utas is, a ki csak tehette, okulva a tegnapi tapasztalaton. Pedig a szél igen nagyon fújt és a hullámok szembecsapkodtak, de legalább nem esett. Legszebb volt a hajónak útja, a tenger zajló és habzó vize gyönyörű kékes színben — calcedon és opál színben mutatva az irányt, mint hatalmas barázdát, mit a haladó hajó hasított a hullámzó tengeren. A Cleopatra kitűnő hajó, 8 éves, a legnagyobb Lloyd hajók közül való; vasárnap találtuk délben a Habsburg hajót, ment hazafelé és vagy 2 vitorlás, meg gőzös hajót tisztességes távolban. Vasárnap helyett hétfőn érkeztünk meg Alexandriába. A zaj borzasztó volt, mert ezek az arabok mind kiabálnak, aztán a tanárok is sokat beszélnek mint olyan kevésbé praktikus emberek. Egyenesen a vasúti állomáshoz hajtattunk a Cook omnibuszain és felszállottunk: a vonatra, mely gyorsan haladt, úgy hogy délben iifc