Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-02 / 5. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

76

21

voltunk. A „Hotel de Nil“-ba szállásoltak be. Szép, csendes fogadó, hová a Muskiról — a legnépesebb és lármásabb utczáról,tér be az ember egy keskeny sikátoron. Mint egy varázs intésre egyszerre előttünk volt a fogadó szép parkszerű udvarával, hol mindenféle délszaki növény nyílik és zöldéi, a rózsa szépen virit; a szobák igen szépek, az ágyak baldacsinosak, szúnyoghálóval ellátva, amire most nincs szükség, mert nincs nagy meleg; most pl. hideg szél fuj nagyon, jó hogy ma nem mentünk sehova se. Tegnap s tegnapelőtt, is borús volt az ég, ma eső is esett; tegnap éjjel pl. nagyon; reggel nagy tócsák voltak az utczán.

Hétfőn délután megnéztük a bazárokat, az utczákat, az Ezbekiye kertet, hová a kis Hasszán hu — 14 éves — vezetett. S apja, Ali — mondja ö — tud németül, tud mindent; neki is rósz a szeme, valamint a lakosság legnagyobb részének; vettem sublimatos szappant, avval mosom a kezemet és szememet. Kedden 14 én elmentünk kocsikon a Hasszán mecsethez, onnan a czitadellába, megnéztük a „Mehemed Ali“ alabastrom moschét, mely a legszebb. A városban angol katonák vannak. Az araboknak nem engedik meg, de nekünk megengedték, hogy az ágyukhoz menjünk, honnan romba Jőhetik a várost a neki szegezett 50—60 ágyúval. Az angol katonaság csinos, értelmes, intelligens és komoly legénységből áll. Arab katonaság is van, láttunk sok lovast és gyalogost. Kedden délután megnéztük a mameluk sirokat és mameluk szultánok sirjait. Szerdán kocsin kimentünk a giseh-i pyramisokhoz, sphinxhez és ennek templomához, hol a déli ebédet költöttük el; nem mentem fel a pyramisra, mert nem akartam magam halálra fárasztani, vagy 12-en mentek fel; délután az egyiptomi múzeumot néztük meg. mely 87 teremben van elhelyezve. Csütörtökön, 16-án a kalifa sirokat, a Mokottam hegységben a megkövesült erdőt és Mózes kútját, miközben eltévedtünk a pusztában. Volt nagy zavar és zaj — dragománunk eltévesztette az utat. — A Mózes kutnál ettünk ; —ez irtózatos szakadás alján kevés viz; az erdő 2—3 halom, fa opállal borítva, nem nagyon érdekes. Tegnap a heliopolisi obeliszket, struez tenyésztést, kopt templomot, a nilus mérőt, délben Hebentanz-nál ebédeltünk — holnap Szakkarába, mafdélután egy könyvtárt nézünk meg — hétfő pihenés — kedden indulunk a Felső-Nilusra.

Mielőtt elindulnánk, még Írok Pápára és pedig az utóbbi dolgokról máskor részletesebben. Most nincs több időm. Bocsánat a sietésért, de közvetlen akartam lenni. Szekeres Ödönnel vagyok egy szobában, szomszédunkban Fogarasi Albert Enyedről és Bodnár Bert. H.-M.Tásárhelyröl. A második emeleten vagyunk, szép kilátással. Ölellek mindnyájatokat. Itt 16—17° C. hőmérsék van. Cairo, 1896. jan. 18.

Bakcsi József,

tanár.

Apróságok külföldről,

Hél-Ameríka Uruguay államában az utóbbi időben három valdensi colonia alakult s mindegyiknek megvan a saját temploma, iskolája és lelkésze. A nagy távolság ellenére is fenntartják az összeköttetést ős egyházukkal, a mennyiben mindegyik belépett a piemonti waldens synodús kötelékébe. Érdekes a dolog különösen azért, mert ez az Uruguay a legtúlzóbb kath. államok közé tartozik. Valamikor teljesen, sőt még most is jó részben jezsuita uralom és vezetés alatt áll.

Korszika szigetén egy pár angol missionárius és a székvárosban egy franczia református lelkész próbálgatja meggyökereztetni az evangéliumot, de munkájuk igen nehezen halad előre a protestánsok közönyössége és a katolikusok fanatizmusa miatt. Most a székvárosban templom építésén fáradoznak, mivel bérhelyiséget igen nehezen kaphatnak. Mostani bérelt imaházukat is felmondotta nekik a háztulajdonos, mivel a kath. lelkész az illetőt mindaddig nem absolválja, míg az eretnekek számára bérbe adja házát.

Az elmúlt hó 5-ikén tartották Páris egyik prot. templomában a búcsú ünnepélyt ama két lelkész számára, kiket a párisi ev. misszióegyesület küldött Madagaskár szigetére, hogy az ottani igen nagy számú protestáns benszülöttek ügyét felkarolja, a franczia hatóság oltalmát számukra lehetőleg megszerezze s legalább némileg pótolja az angol prot. misszionáriusokat, kiknek működését az ellenséges indulatu franczia felsőbbség lehetőleg megnehezíti, vagy talán teljesen lehetetlenné is teszi. Legalább azt követelik a franczia ultramontánok, sőt még a radikálisok is. Mindenesetre nehéz megpróbáltatásoknak néz elébe a madagaskári prot. egyház s az a nagy kár, hogy a franczia prot. egyház nem elég erős arra, hogy az angol misszió nagy költségekkel járó feladatát átvegye és teljesen pótolja. A franczia ultramontánok pépig mindent elkövetnek, hogy kizárólagosan a maguk számára biztosítsák az ottani működési tért.

Említettük már, hogy a chikagoi egyetemnek Rockefeller amerikai pénzkirály egy millió dollár adományt kifizetett, két millió további alapítvány kifizetésére pedig oly feltétel alatt kötelezte magát, ha mások ugyanannyit adományoznak 1900-ig. Most már bizonyos, hogy az egyetemnek nem kell erre oly sokáig várni, mert csak az utóbbi hónapokban két jóltevőtől 1.250,000 dollár alapítványt kapott. Az a nehány százezer dollár, a mi még hiányzik a kikötött összegből, az ottani szerencsés viszonyok között pár hónap alatt is befolyhatik.

Cuba szigetén, épen úgy mint Spanyolországban,, névleg ugyan vallásszabadság volna, de persze a tényleges állapot árnyéka sem annak, a mit az a szó kifejez. Protestáns misszionáriusok működését ugyan a törvényértelmében nem tiltják el, de megakadályozzák a menynyire lehet. Ha valamelyik prédikálni akar, előbb hatósági engedélyt kell erre kieszközölnie s akkor is zárt ajtók és zárt ablakok mellett tartani az istentiszteletet, nehogy az utczán járókelők közül valamelyik rom. kath. megbotránkozzék.

Boesos István. .