Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-02 / 5. szám
69 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 70 Elég-e az egy tisztességes 4-9 tagú család évi tentartására ? Csurgón p. o. jobb&u ismerik Maróti urat, vagy is bölcsebben tudnak számítani, mint mi falusiak.— Ott egy deák gyerek kosztja kerül 200—300 írtba. El is hiszem. Meg is eszik a gyerek tiz hónapon keresztül naponkint 80—90 kr értékű táplálékot. Tehát falun egy IV. osztályú 7 család tagú lelkész táplálására kell 1400— 2100 forint. Azt állítják, hogy a városi számítás bevág, mert mindent pénzen kell venni, de hát falun mindenért pénzt lehetne kapni, csak lenne annak a nyomorúságos élelmi eszköznek vevője. Én nem hiszem, hogy jobb javadalmazásu papjaink, jólétben élő nagyjaink nmernék a falusi papok miseriáit! Különbín szót emelnének és tennének is érdekünkben valamit. Üdvözlöm Tanár urat a bátor föllépésért! Csak előre ! Luther nélkül nem lett volna reformatio ! 1896- január 29. H. K. A nekem küldött szives üdvözletét minden esetre szívesen köszönöm; de ölömmel jegyzem meg, hogy nem csak nekem szól az. Sokan vannak már nagyon kiket hasonló lélek vezet. Nemcsak egyházi lapjaink, de a napi lapok is dicséretre méltó jóakarattal tárgyalják e kérdést; kivált a Magyar Hírlapban György Endre.— Abban, hogy az államsegélyt maga a miniszter közvetlenül, az adóhivatalok utján szolgáltassa ki lelkészeinknek, nem értek egyet a nyilt-levél Írójával. Nagy oka van ennek. És egy olyan erős alkotmányos érzelmű férfiúnál, mint a milyennek ismerem én a nyilt-levél Íróját (ha ugyan eltaláltam, hogy ki az a H. K.:), csak úgy érthetem meg a miniszter szándéka mellett való lelkesedést, hogy tisztán magából indul ki s azt hiszi, hogy abból ugyan semmi kára se lenne az anyaszentegyháznak, ha ő egyházi főhatósága előterjesztése után az adóhivatalban venné fél a segélyt; mert ő, ha egyháza sérelmére valami viszonszolgálatot kérnének tőle, nem venné fel azt. Egyénileg dicséretére válik az ilyen gondolkozás. He azért mégis a konvent eljárása a helyes. Kis József. Munka és pihenés keresztyén szempontból. (Eolytatás). A pihenés második neméhez tartoznak az úgynevezett társas szórakozások, melyeknek szükségességére az emberi munka természete is utal. A munka ugyanis az embert isolálja, elvonja családjától, s még a hol kötelességgé teszi is a más emberekkel való érintkezést, annyira kimért hivatalos formában történik az ilyen érintkezés, hogy minden előny nélkülinek tekinthető. Pedig minket természetünk társaságra, gondolataink és érzelmeink kölcsönös kicserélésére utal. Igen szép dolog a minden irányban mozgékony tevékenység, a lelkesült buzgólkodás úgy hivatalos mint nem hivatalos teendőink végzésében; elis" mérésre méltó az a nemes törekvés, hogy p. o. a lelkész minden közhasznú mozgalomnak középpontja legyon s felhasználjon minden alkalmat, hogy embertársaiért minél többet munkálkodhassék, — noha e tekintetben az a véleményem, hogy nekünk lelkészeknek határozott feladatunk van, melynek pontos, hú betöltése igénybe veszi minden erőnket, s igy ily feladatra csak az esetben lehet vállal" koznunk, ha ez főfeladatunk teljesítésében nem akadályoz » de ne feledjük, hogy ha lelkünk alkalmas szórakozásokban magát kellőkép ki nem pihenheti, erőnk elerjed, lelkünk ruganyossága megszűnik, s idő nap előtt hasznavehetetlenekké válunk. A társas szórakozás legtermészetesebb helye a családi kör. Ha a családtagok egymáshoz való viszonya normális, itt száll a lélekre a szeretet olyan iiditő harmatcseppje, mely egészen ujjászüli. A családi kör szórakozását sokkal kellemesebbé s változatosabbá teszi rokon gondolkozást! lelki barátoknak kölcsönös látogatása, a midőn az élettapasztalatok egymással közlése üdvös eszmecserének válik forrásává. Az ilyen társas szórakozás annál nemesitőbb, minél kisebb szerepet játszik abban az evés-ivás, minél kevesebbet foglalkoznak felmerült futó napi hírekkel, embertársaik apró-cseprőmagándolgaival. Sokan a társas szórakozáshoz tartozóknak tekintik a vendéglői összejöveteleket, asztaltársaságokat, de nagyon helytelenül, mint ez már abból a tényből is világosan kitűnik, hogy még a legszelídebb élczelődésük — s beszédeikben is van valami kis durvaság, erkölcsi lazaság, nem is emlitve azt, hogy az ily összejöveteleknek nem irányadó elvük a szigorú mértékletesség. Lelkünk szórakozására szolgálnak a különféle olvasmányok. Régi igazság, hogy a jó könyv a legjobb társaság ifjúnak, öregnek egyaránt. Az általunk olvasott könyv tartalmának egészségesnek kell lenni; nem olyannak, mely ingerli, tompítja idegeinket, hanem olyannak, mely igazán lelki szórakozást nyújt; nem olyannak, mely csak pár pillanatig köti le figyelmünket, hanem olyannak,, mely szivünk nemesítésére állandó hatást gyakorol. Nagyon helyes tehát nemcsak az újságot s az úgynevezett szép, de valósággal nem épen mindenkor szépirodalom termékeit olvasni el, hanem előszedegetni néhanéha a régi jó öregeknek sárgult levelű, de komoly erkölcsi tartalmú egyik-másik könyvét, elővenni minél gyarabban különösen azt a könyvet, mely felyül emel az élet hétköznapi zsivalyán, megismertet azon nagy gondolatokkal, melyeket Krisztus élete s halála a hivő leiekben kelt, s melyek által teremti Isten a tiszta szivet; elővenni azt a könyvet, mely az életnek általa nyújtott italát az isteni kijelentés kristálytiszta folyamából meríti. A mai közfelfogás szerint a legtöbb örömöt nyújtó,, legkedveltebb, tehát legkultiválrabb szórakozások a kártya, a táncz s a színháznak egy sajátszerü faja, melynek magyar neve sincs ugyan, de annál több látogatója. Én ezt a felfogást helytelennek tartom. Hogy a dolog egész tisztán álljon előttünk a maga valódisága szerint, tegyük fel a következő kérdéseket: „Várhatni ezektől a dolgoktól okos észszel igazi pihenést, jótékonyan ható szórakozást? Adnak-e munkakedvet? ügyesebbé, lelkiismeretesebbé* 6*
