Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-22 / 47. szám
741 DUNÁNTÚLI PKOTESTANS LAP. 742 Ilyen helyeken kiválóan istentiszteleti jelleget adni a vallásos estélynek semmivel sincs indokolva, sőt a kitűzött czólt sem szolgálhatja, a mennyiben vagy ennek, vagy a rendes istentiszteleteknek következnék be gyér látogatása. Ne quid nimis, mondja a latin közmondás. Nézetem szerint tehát azon vallásos estélyeknek, melyek a legtöbb gyülekezetben — a nagyvárosokat leszámítva — tarthatók, következő programmja lehet: kezdő és befejező, esetleg közben éneklés a jelenlevők s — ha van — énakkar által. Lehet felváltva is, mert népünk szeret énekelni. Egy vagy több felolvasás, melyeknek tárgya kimeríthetetlen. Lehet valamely napi renden levő egyházi kérdés; reformátusok életének, működésének ismertetése; egyháztörténeti részletek; egyes vallási kérdések népszerű előadása; vallások közötti különbség feltüntetése; valláserkölcsi történetek felolvasása; vagy második fel dvasási tárgyul kínálkoznak a hazai történelem nagy alakjai s nevezetesebb korszakai is. Sőt tapasztaltam, hogy az érdeklődés felkeltésére kiválóan alkalmas vallási és hazafias tárgyú válogatott költeményeknek nagyobb növendékek, ismétlősök által elszavalása is. A mi pedig az időszakot illeti, legczélszerübbnek kínálkozik az adventi és böjti időszak, midőn az alkalom is mintegy önként vezeti az embereket a komolyabb eszmélődésre. Ily módon s ily időben tartva a vallásos estélyeket nem lesznek azok sem unottak, sem köznapiak kisebb gyülekezeteinkben ; hanem szolgálni fogják azt a czélt, mely felé általuk haladni igyekezünk. Fülöp József, körmendi lelkész. Wesley. Egy sokak által bámult, de sokak által kigunyolt és veszedelmesnek tartott férfiú életrajzát óhajtom e lap tisztelt olvasó közönségének bemutatni. E férfiú Wesley (Vezlé) János, a methodismus megalapítója. Sokan bámulattal és tisztelettel emlékeznek meg róla ma is, mivel azok közé az emberek közé tartozott, a kiknek életében kézzel fogható módon bizonyult be, hogy „az evangeliom Istennek ereje. Mások azért gáncsolták és gáncsolják, mivel megbontotta az anglikán egyház egységét, ki felekezetet alapított. Ezek feledik, hogy Wesley felléptekor ép oly kevéssé gondolt külön egyház alapítására miként Luther. 0 is csak felrázni, felébreszteni, reformálni akarta egyházát. A melynek épen oly nagy szüksége volt a reformálásra, mint a nyugoti egyháznak a reformácziókor. Öt is, mint Luthert azok kényszeritették az uj egyház alakítására, a kik magukkal s egyházuk állapotával meg voltak elégedve. Az életrajzot Wilson, a skót szabad ref. egyház egyik edinburghi lelkésze irta. Egy füzetét képezi az evangelical succession (evangeliomi folytonosság) nevet viselő kiadványoknak. Vagyis a skót ref. egyház kitűnőségei által a keresztyénség evangeliomi irányú nagy alakjai fölött tartott s könyvalakban is megjelent fölolvasásoknak. — így ismertették népszerűén. Wesleyn kívül: Pál apostol, Augustinus, Columba, Anselm, Bernard, Wiclif, Luther, Calvin, Knox, Henderson, Butherford, Leighton, Baxter, Zinzendorf, Olden, Bunyan, Botton, Edward Jonathan, Carey, Pascal, Vinet Chalmery stb. életét. * * * Az 1709. évi február 9 ikének éjjelén a lincoln megyei láp vidék Epworth nevű egyházközségének lelkész lakát, a lelkésznek, Wesley Sámuelnak valamely ellensége felgyujtá. Az égő házból nagy nehezen kimenekült az egész család, egy kis fiút kivéve. Midőn az apa meghallá kis fia jajvaszéklését, vissza akart menni a házban szorult gyermekért. De a lépcső már lángban állt. Néhány jó lelkű ember a ház falához támaszkodva s egymás vállára állva az ablakon kimenti a drága életet, még mielőtt az égő háztető leszakadt. Ez a gyermek Wesley János volt s az akkor mintegy 6 éves kis fiúnak oly mélyen vésődött ez az esemény emlékezetébe, hogy egész életében úgy beszélt önmagáról, mint „a tiizből kiragadott üszők“ ről. És midőn egy félszázaddal később a halálhoz érezte magát közel, megszerkesztő saját epitaphiuinát, kifejezé azt az óhaját, hogy ama szavakat rávéssék sírkövére. De nagy benyomást tett rá atyja magaviseleté is azon az emlékezetes éjjelen, mert fia megmentése után így szólt a jelen levőkhöz : „Atyámfiái, boruljunk térdre! Adjunk hálát Istennek, a ki megtartá mind a nyolcz gyermekemet. Ám vesszen a ház, én elég gazdag vagyok *“ Ha ez az ifjú élet akkor elveszett volna, benne a világ a jó ügynek egy nagy és hatalmas harczosát vesztette volna el. Wesley János Epworthben született 1703 junius 17- ikén. Tizenkileucz gyermek között negyedik fiú és tizedik gyermek volt. Apja is, Wesley Sámuel, anyja is, Anuesley Zsuzsánna, kegyes puritán szülőktől származtak. Ök maguk is puritán nevelésben részesültek s még fiatal korukban léptek át az anglikán egyházba, a melyhez azután mindketten melegen ragaszkodtak. Apjának egyházi és irodalmi ügyek miatt többször és huzamosabban kellett Londonban időznie, igy a nagy családnak egész gondja anyja vállaira nehezült. Anyja a kiváló jellemű és tehetségű nők közé tartozott, híressé vált gyermekeinek jellemét, életirányát az ő nevelése adta meg. Gyermekeinek szokását, tehetségét módszeres nevelése úgy alakította és fejlesztette, hogy őt közönségesen nem csak a „Wesl ey-k anyjának,“ hanem a „methodismus anyjának“ is nevezik. 47*
