Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-22 / 47. szám

743 NÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. 744 A legelső és legjobb iskola, melybe Wesley járt — iskola a szó legszorosabb értelmében véve — a szülői ház volt. Öt éves korától fogva tizenegy éves koráig anyja tanította rendszeresen és fáradhatatlanul. Már nyolcz éves korában oly komoly magaviseletü volt, hogy atyja az Ur asztalához járulni engedé. Anyjának szokása volt heten­ként bizonyos órákban, minden gyermekével külön-külön beszélgetni Istenről. Ez a szokás nagyban előmozditá gon­dolkozásuknak a szellemiek felé irányulását. Tizenegy éves korában a londoni Charter House is­kolába küldötték, a hol hat-hét évet töltött. Nagy szorga­lommal tanult, hogy tanítói szives jó indulatát megnyerje. De ugyan itt sokat kellett szenvednie az idősebb fiuktól, a kik nem vették be társaságukba. — Itt tanulta meg a bajokat panasz nélkül tűrni. S az ifjabbakkal barátkoz­ván, itt vált szokásává ellenőrzést gyakorolni társai fö­lött. A klasszikusokon kivül nagy haladást tett a zsidó nyelvben is, melyet Sámuel bátyja szerint, „oly gyorsan megtanulta, a mily gyorsan csak lehet.“ Ez az iskola nem volt kedvező befolyással szellemi életére, bár a forma sze­rinti vallásosságot megőrizte itt is. Mint maga mondja, ez időben abban bízott: 1. hogy nem volt olyan rossz, mint mások; 2. még mindig szerette a vallást; és 3. olvasta a szentirást, templomba járt és imádkozott. Ily lelki állapotban került 1720-ban az oxfordi Christ Church Collegébe. Hat év múlva a Lincoln college fel - lowjává (ösztöndíjas) lett, s nehány hónap múlva, 24 éves korában a görög nyelv segédtanárává és az osztályok felügyelőjévé választották. Tehát mint tanuló nagy kitün­tetéshez jutott. Nem csak a klasszikusokban, hanem a lo­gikában is kitűnő volt. 1727 ben lett magister artium. Egyetemi pályája első felében vallásossága úgy lát­szik — csak olyan formális volt, mint a Charter House is­kolában vala. Megdöbbenve szemlélte a keresztyén lel­­készi pályára készülő ifjak vallástalanságát, erkölcstelen­ségét. S midőn 1725-ben fölvette az anglikán díakonusi rendet, komolyan megvizsgálta magát. Anyja hű tanács­adója volt most is, így irt neki; „Szivemből óhajtom, hogy komolyan és szigorúan megvizsgáld magad, ha van-e re­ménységed a Krisztus által való idvességhez. Ha igen, ennek a tudata bőven kárpótolja a szenvedéseidet; ha nincs, úgy okod van könnyeket hullatni. — Mindenkinek érdekében áll e tárgyban bizonyosságra jutni, de kétsze­resen a lelkészeknek, a kiknek mindenek felett meg kell bizonyosodniok elhivatásuk felől, nehogy mig másoknak prédikálnak, ők maguk el vettessenek.“ Ez időtájt kezdte tanulmányozni Kempis Tamás Imi­­tatio Christi-jét és Taylor Jeremiás Bide for Holy Liiving and Dying (a szentülélésnek és meghaladnak szabályai) czimü munkáját. Majd később Law Vilmos müvét Serious Call to a Devout Life (komoly hivogatás a kegyes életre). Ezek lettek szellemi vezérei. Felébresztették lelkiismere­tét és megkezdé életét azok tanítása szerint irányítani. Bizonyára nem minden czél nélkül választá e szerzőket életének ez átmeneti időszakában, s azok részben elő is készítik őt a rávárakozó nagy munkára. De mégis saj­­nálui lehet, hogy már ekkor nem ismerte meg a sokkal egyszerűbb evangéliomí tant valamely könyv vagy élő ember által, hogy hamarabb eljutott volna a bűnösök megnyugtatójának ismeretére. így magát sok hosszú kí­nos küzdelmeitől megkímélte volna és előbb hozzá fogha­­hatott volna munkájához, melyre a világnak oly nagy szüksége vala. Még sok idő múlva fedezte fel a Krisztusban való hit által való üdvözülés tanát. Minden benső buzgósága daczára egészen a törvényszerű állásponton volt. Az üd­vösséget úgy akarta kiérdemelni áhítatoskodás és önmeg­­tagás, szent élet és jó cselekedetek által. Mig e könyvek egy későbbi időszakban nagy hasznára lettek volna, most még ő is úgy volt velők, mint sok más hozzá hasonló lelki állapotban levők: szabályt merített belőlük oly élet szá­mára, mely még el se kezdődött benne, lelke ösztönt nyert a magasabb és bensőbb irányú törekvésekre, holott a főmozgató erő még hiányzott benne. Évek múlva kese­rűen beszél ez időről, mondván „alapot akart vetni az alapnak.“ Anyja kivánatára 1727. év második felében haza ment Epworthbe s két évig segédeskedett hanyatló erejű atyja mellett. Itt neki adta magát egészen a misz­tikusok tanulmányozásának, a melyről később mondja : — „Úgy vélem, az a szikla, a melyen hitem csaknem hajótö­­törést szenvedett, a misztikusok iratai voltak.“ Ez idei munkálkodása nem látszott gyümölcsöt hozni és legke­­vésbbé sem sejteté azt a nagy szellemi hatalmat, melyet később oly eiőjeljesen nyilvánított. Sürgetve kérték, ve­gye át atyja hivatalát, — do Oxford sokkal nagyobb vonzó erővel volt rá. Úgy vélte, ott sokkal nagyobb a munkatér és sokkal több segéd eszközt talál. (Folyt, köv.) Csizmadia Lajos. EGYHÁZI ELET. Szabályrendelet-tervezet a dunántúli ev. ref. egyházkerületben az egyházközségek háztartásáról. (Folytatás.) II. A rovatos kimutatás. 13 §. Mindeu e. község presbytériuma „külön rovatos kimutatást“ tartozik késziteni (e. törv. 241 § 29). Ezen kimutatásnak rendeltetése: nyilván tartani az egy­házaknak rendszerint változás alá nem eső és évenkint feltét­lenül fedezendő szükségletét. 14 §. A külön rovatos kimutatás következő rovat-táblák­ból áll: a) szám,- b) tárgy c) évi szükséglet; a) egyenként-korona, fillér,- b) összesen korona-fillér,- és d) megjegyzés rovatból. 15 §. A külön rovatos kimutatás két főrészből áll. A) személyi és B) dologi-szükségletből. 16 §. Személyi szükséglet alatt értendő minenden egyes egyházi tisztviselőnek a dijlevélben,- vagy szolgának szegőd-

Next

/
Oldalképek
Tartalom