Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-22 / 47. szám
743 NÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. 744 A legelső és legjobb iskola, melybe Wesley járt — iskola a szó legszorosabb értelmében véve — a szülői ház volt. Öt éves korától fogva tizenegy éves koráig anyja tanította rendszeresen és fáradhatatlanul. Már nyolcz éves korában oly komoly magaviseletü volt, hogy atyja az Ur asztalához járulni engedé. Anyjának szokása volt hetenként bizonyos órákban, minden gyermekével külön-külön beszélgetni Istenről. Ez a szokás nagyban előmozditá gondolkozásuknak a szellemiek felé irányulását. Tizenegy éves korában a londoni Charter House iskolába küldötték, a hol hat-hét évet töltött. Nagy szorgalommal tanult, hogy tanítói szives jó indulatát megnyerje. De ugyan itt sokat kellett szenvednie az idősebb fiuktól, a kik nem vették be társaságukba. — Itt tanulta meg a bajokat panasz nélkül tűrni. S az ifjabbakkal barátkozván, itt vált szokásává ellenőrzést gyakorolni társai fölött. A klasszikusokon kivül nagy haladást tett a zsidó nyelvben is, melyet Sámuel bátyja szerint, „oly gyorsan megtanulta, a mily gyorsan csak lehet.“ Ez az iskola nem volt kedvező befolyással szellemi életére, bár a forma szerinti vallásosságot megőrizte itt is. Mint maga mondja, ez időben abban bízott: 1. hogy nem volt olyan rossz, mint mások; 2. még mindig szerette a vallást; és 3. olvasta a szentirást, templomba járt és imádkozott. Ily lelki állapotban került 1720-ban az oxfordi Christ Church Collegébe. Hat év múlva a Lincoln college fel - lowjává (ösztöndíjas) lett, s nehány hónap múlva, 24 éves korában a görög nyelv segédtanárává és az osztályok felügyelőjévé választották. Tehát mint tanuló nagy kitüntetéshez jutott. Nem csak a klasszikusokban, hanem a logikában is kitűnő volt. 1727 ben lett magister artium. Egyetemi pályája első felében vallásossága úgy látszik — csak olyan formális volt, mint a Charter House iskolában vala. Megdöbbenve szemlélte a keresztyén lelkészi pályára készülő ifjak vallástalanságát, erkölcstelenségét. S midőn 1725-ben fölvette az anglikán díakonusi rendet, komolyan megvizsgálta magát. Anyja hű tanácsadója volt most is, így irt neki; „Szivemből óhajtom, hogy komolyan és szigorúan megvizsgáld magad, ha van-e reménységed a Krisztus által való idvességhez. Ha igen, ennek a tudata bőven kárpótolja a szenvedéseidet; ha nincs, úgy okod van könnyeket hullatni. — Mindenkinek érdekében áll e tárgyban bizonyosságra jutni, de kétszeresen a lelkészeknek, a kiknek mindenek felett meg kell bizonyosodniok elhivatásuk felől, nehogy mig másoknak prédikálnak, ők maguk el vettessenek.“ Ez időtájt kezdte tanulmányozni Kempis Tamás Imitatio Christi-jét és Taylor Jeremiás Bide for Holy Liiving and Dying (a szentülélésnek és meghaladnak szabályai) czimü munkáját. Majd később Law Vilmos müvét Serious Call to a Devout Life (komoly hivogatás a kegyes életre). Ezek lettek szellemi vezérei. Felébresztették lelkiismeretét és megkezdé életét azok tanítása szerint irányítani. Bizonyára nem minden czél nélkül választá e szerzőket életének ez átmeneti időszakában, s azok részben elő is készítik őt a rávárakozó nagy munkára. De mégis sajnálui lehet, hogy már ekkor nem ismerte meg a sokkal egyszerűbb evangéliomí tant valamely könyv vagy élő ember által, hogy hamarabb eljutott volna a bűnösök megnyugtatójának ismeretére. így magát sok hosszú kínos küzdelmeitől megkímélte volna és előbb hozzá foghahatott volna munkájához, melyre a világnak oly nagy szüksége vala. Még sok idő múlva fedezte fel a Krisztusban való hit által való üdvözülés tanát. Minden benső buzgósága daczára egészen a törvényszerű állásponton volt. Az üdvösséget úgy akarta kiérdemelni áhítatoskodás és önmegtagás, szent élet és jó cselekedetek által. Mig e könyvek egy későbbi időszakban nagy hasznára lettek volna, most még ő is úgy volt velők, mint sok más hozzá hasonló lelki állapotban levők: szabályt merített belőlük oly élet számára, mely még el se kezdődött benne, lelke ösztönt nyert a magasabb és bensőbb irányú törekvésekre, holott a főmozgató erő még hiányzott benne. Évek múlva keserűen beszél ez időről, mondván „alapot akart vetni az alapnak.“ Anyja kivánatára 1727. év második felében haza ment Epworthbe s két évig segédeskedett hanyatló erejű atyja mellett. Itt neki adta magát egészen a misztikusok tanulmányozásának, a melyről később mondja : — „Úgy vélem, az a szikla, a melyen hitem csaknem hajótötörést szenvedett, a misztikusok iratai voltak.“ Ez idei munkálkodása nem látszott gyümölcsöt hozni és legkevésbbé sem sejteté azt a nagy szellemi hatalmat, melyet később oly eiőjeljesen nyilvánított. Sürgetve kérték, vegye át atyja hivatalát, — do Oxford sokkal nagyobb vonzó erővel volt rá. Úgy vélte, ott sokkal nagyobb a munkatér és sokkal több segéd eszközt talál. (Folyt, köv.) Csizmadia Lajos. EGYHÁZI ELET. Szabályrendelet-tervezet a dunántúli ev. ref. egyházkerületben az egyházközségek háztartásáról. (Folytatás.) II. A rovatos kimutatás. 13 §. Mindeu e. község presbytériuma „külön rovatos kimutatást“ tartozik késziteni (e. törv. 241 § 29). Ezen kimutatásnak rendeltetése: nyilván tartani az egyházaknak rendszerint változás alá nem eső és évenkint feltétlenül fedezendő szükségletét. 14 §. A külön rovatos kimutatás következő rovat-táblákból áll: a) szám,- b) tárgy c) évi szükséglet; a) egyenként-korona, fillér,- b) összesen korona-fillér,- és d) megjegyzés rovatból. 15 §. A külön rovatos kimutatás két főrészből áll. A) személyi és B) dologi-szükségletből. 16 §. Személyi szükséglet alatt értendő minenden egyes egyházi tisztviselőnek a dijlevélben,- vagy szolgának szegőd-
